Alkoholra és dohánytermékekre az orosz, oktatásra a kínai, étteremre és szállodára az uniós és az egyesült államokbeli háztartások költenek a legtöbbet (az összes kiadásaik arányában) – derül ki az Eurostat „The EU and the World” című kiadványából.
Amennyiben a háztartások éves végső fogyasztását egy főre vetítjük, az összeg Ausztráliában megközelíti a 30 ezer eurót, míg az uniós átlag a 15 ezer eurót sem éri el – derül ki az Eurostat „The EU and the World” című összeállításából.
A bemutatott országok közül az egy lakosra eső „végső háztartási fogyasztás” az Egyesült Államokban haladja meg a 25 ezer eurót, Japánban és Kanadában még 20 ezer euró feletti, Indiában viszont az 1000 eurót sem éri el.
Az uniós statisztikai hivatal összesítette azt is, hogy a szóban forgó országok háztartásai mire mennyit költenek (teljes jövedelmük arányában). „Élelmiszerre, illetve és alkoholt nem tartalmazó italokra” megy el az orosz háztartások (éves szinten nagyjából lakosonként 5000 eurónyi) kiadásainak 30,7 százaléka, Indiában ugyanez az arány 29,9, az Európai Unióban 12,4, az Egyesült Államokban viszont csak 6,8 százalék.
Az „alkohol és dohánytermék” kategóriában (ahol ezt külön mérik) az orosz háztartások kiadásai a legjelentősebbek: az elköltött pénz 8,3 százaléka ezekre az „élvezetekre” megy el. Az uniós átlag itt 4,1 százalék, Szaúd-Arábiában viszont csak 0,5 százalék.
Az „élelmiszer, (bármilyen) ital, dohányáru” kategóriát több országban nem bontják meg, így csak összesített adatok állnak rendelkezésre. Indonéziában és Kínában ezekre a cikkekre költik a háztartások a legtöbbet (50,2 százalék, illetve 36,2 százalék).
„Ruhaneműre és lábbelire” megy el az uniós háztartások kiadásainak kereken 5 százaléka, ebben az árucsoportban a kiadások aránya Kínában a legmagasabb (10,9 százalék); Oroszországban 9,2, Indonéziában viszont csak 2,1 százalék.
A „háztartási” kiadások (víz, villamos áram, gáz, egyéb fűtőanyag) Japánban jelentik a legnagyobb tételt (25,3 százalék), de az unióban és Kanadában is nagyjából a kiadások negyedét (24,7 százalék) képviselik. Ezek a tételek a kínai háztartások kiadásaiban 8,9 százalékos súllyal szerepelnek, ez az egyetlen 10 százaléknál kisebb adat.
Az egészséggel kapcsolatos kiadások tekintetében az USA toronymagasan vezet (20,9 százalék), az erősebb szociális háló miatt ez a mutató az EU-ban 3,8, míg Szaúd-Arábiában mindössze 1,7 százalék.
A közlekedési kiadások súlya az EU-ban 12,8 százalék, ez a tétel Mexikóban a legnagyobb (19,0 százalék), Szaúd-Arábiában ennek kevesebb mint fele (9,1 százalék).
„Rekreáció és kultúra” tekintetében a szaúd-arábiai háztartások a legvisszafogottabbak, kiadásaik 2,8 százaléka megy el efféle luxusra; az EU-ban ugyanez az arány 8,8, az USA-ban 8,9, Ausztráliában 10,0 százalék.
Az oktatás a kínai háztartásoknak kerül a legtöbbe (a kiadások 12,2 százaléka). Ahol az „állam” viseli a terheket (az adóterhekről egy külön cikkben emlékezünk majd meg), ott ez a mutató jóval alacsonyabb: az EU-ban és Oroszországban például csak 1,1 százalék, de Törökországban, Mexikóban és Kanadában is 2 százalék alatt van.
Az „étterem, szálloda” kategóriában a két szélső adat a Dél-afrikai Köztársaság 2,4 százalékos, illetve az EU és az USA (egyaránt) 8,2 százalékos mutatója. Az orosz háztartások kiadásai között az éttermek és a szállodák 3,4 százalékos súllyal szerepelnek – figyelembe kell venni azonban, hogy ez az adat 2011-ből, az embargó előtti időkből való.
