Versenyképesség, szakképzés, oktatás, hitelezés, korrupció – a VIII. Kelet-Közép-Európai KKV Csúcstalálkozó résztvevői sorra vették a magyar vállalati szektort visszahúzó tényezőket és a versenyképesség javításának lehetőségeit.
Azért fontosak ezek a találkozók, mert a kelet-közép-európai országok történelme hasonló, és így feltételezhetjük, hogy a jövőjük is hasonló lehet – mondta el megnyitójában a szerdán megrendezett VIII. Kelet-Közép-Európai KKV Csúcstalálkozót szervező Gulyás József, a KKVHÁZ Zrt vezérigazgatója.
Kiss Zoltán, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke elmondta, hogy a gyökeres megújulás előtt álló eddig is célkitűzése volt, hogy a kkv-k bázisa, hiszen a magyar kis- és közepes vállalkozások adják a GDP 57-58, az exporttermelésnek pedig 27 százalékát.
Bod Péter Ákos, a Corvinus Egyetem professzora szerint a rendszerváltás gazdasági modellje az első időszakban jól teljesített, de elérte a határait. Jelenleg feszítő kettőség van Magyarországon, mert vannak régiók, amelyek a termelékenységben el vannak maradva. Kérdés, hogy a kkv-szektor miként tud beilleszkedni az új ipari struktúrába – jegyezte meg.
A rendezvény fő előadásában Emődi Norbert, a német Mercateo magyarországi vezetője a PWC egy felmérést idézte, amely szerint a Magyarországra települt német vállalkozások 29 százaléka megbánta, hogy itt fektetett be, miközben Lengyelországban ugyanez az arány mindössze 4 százalék. A vállalkozási hajlandóság alacsony, a szakemberképzés nem megfelelő, a legjobbak ráadásul inkább külföldön vállalnak munkát, az innovációt nem támogatják eléggé – bár különösebb hajlandóság sem mutatkozik –, a korrupció pedig komoly problémát jelent – sorolta a versenyképességet visszavető tényezőket Emődi Norbert. A finanszírozás kapcsán megjegyezte: míg Németországban a banki/tőkepiaci finanszírozás aránya 43 százalék, addig Magyarországon mindössze 11 százalék. A régióban ráadásul bántóan magasak a folyamatköltségek – emelte ki a versenyképesség egy ritkán vizsgált aspektusát a szakember. A régió vállalatai a beszerzési és logisztikai rárakódások miatt a nyugat-európai árak felett vásárolnak. Az okok között a legfontosabbak az átláthatatlanság, a kalózvásárlás, a nem automatizált a számlázás és a munkahelyféltés.
A pódiumbeszélgetések résztvevői a versenyképességet visszahúzó tényezőket és a lehetséges kitörési pontokat járták körbe. Vizsy József, a Magyar Vámügyi Szövetség elnöke átgondolt adópolitikát szorgalmazott, a felnőttképzést szerinte erősebben kellene motiválni, míg a közép- és felsőfokú szakképzést a piacra kellene bízni.
Jancsa-Pék Judit, a LeitnerLeitner adótanácsadó partnere szerint a magyar adórendszer kritikus pontja az, hogy a munkavállaló mindössze a felét viszi haza annak, amibe a munkája a munkaadójának ténylegesen kerül. A munkabér adóterhelése Magyarországon uniós összevetésben a negyedik legmagasabb, döntően a tb miatt. Pozitívum ugyanakkor, hogy az adórendszernek több eleme is támogatja az innovációt – tette hozzá.
Virág László, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége elnöke elmondta: Kárpátalja úgy tekint Magyarországra, mint vezető kelet-közép-európai országra, és a kárpátaljaiak sem szeretnének lemaradni versenyképességben. Ők a munkaerőt tudnák adni Magyarországnak. Szívesen vállalnák akár a csavarozó üzem szerepét is – jegyezte meg.
A korrupció meggyilkolja a jövőt és nagy szerepe van abban, hogy a fiatalok elmennek az országból – hangsúlyozta Bod Péter Ákos. A korrupció a keresletet mindig növeli, a kínálatot viszont nem feltétlenül – magyarázta a professzor, aki szerint a korrupció visszaszorításában elért eredmények közrejátszhatnak abban, hogy a lengyel és a román gazdaság teljesítménye is javult.
Kassai Róbert kisvállalkozói szakértő, miniszterelnöki megbízott Emődi Norbert előadására utalva hangsúlyozta: igaz, hogy a német cégek 29 százaléka csalódott, a többség viszont örömmel van itt. Magyarország külföldi megítélése lényegesen rosszabb, mint amilyen a tényleges helyzet, a gazdaságpolitika egyik fő feladata éppen az, hogy ezen a képen javítson.
Lehoczky Tibor, a Goodwill Consulting vezető pályázati tanácsadója elmondta: az előző ciklus pályázati pénzeit jól kihasználta az ország. A mostani ciklus felhívásaiban az előző időszak „slágertémái” (például a telephelyfejlesztés) nem szerepelnek, a középpontban egyértelműen a feldolgozóipar áll, még az innovációs kiírások is a gyártókat részesítik előnyben.
Aladics Sándor, az OTP Kis-, Középvállalati Igazgatóságának igazgatója a banki/tőkepiaci fianszírozás alacsony részarányáról szólva megjegyezte: ha a magyarországi vállalkozóknak a mérleg szerinti eredményükből kellene megélniük, akkor nem lennének könnyű helyzetben. A vállalkozói kivétet Németországban – Magyarországgal ellentétben – fel kell tüntetni a mérlegben, ami a hitelbírálatot is megkönnyíti – magyarázta. A hitelezéssel ugyanakkor hazánkban sincs probléma, az OTP-nél 8 nap alatt akár 100 millió forintos, kedvező kamatú hitelhez lehet jutni. A vállalati betétállományok növekedése ugyanakkor arra utal, hogy a cégek nem is akarnak beruházni, a hitelezést a gyenge kereslet fogja vissza. Az uniós pénzek 2017-ben és 2018-ban még húzni fogják a gazdaságot, de nagy kérdés, mi lesz 2020 után. A magyar vállalatok nem készültek fel arra, hogy közvetlenül, Brüsszelben pályázzanak az uniós forrásokra – emelte ki Aladics Sándor.
A felsőoktatási intézmények intenzíven jelen vannak a piacon – hangsúlyozta Bartók István, az Edutus Főiskola tanára –, de a vállalkozói igényeknek jobban kellene érvényesülniük.
Doór Zoltán, a Magyar Logisztikai Egyesület elnöke elmondta: a magyar kkv-knak csupán egyharmada tekinthető „logisztikailag képzettnek”. Ez is szerepet játszhat abban, hogy a szektor GDP-beli súlya csupán feleakkora, mint Németországban. A kkv-k vezetőinek nagy része a szakmai nyelvet sem érti, számukra a logisztikát érthetővé kellene tenni.
Emődi Norbert az üzleti angyalok szerepét hangsúlyozta. Míg az Európai Unióban mintegy 35 ezer üzleti angyal működik, addig Magyarországon mindössze 80–100 vállalkozó van, aki ebbe a körbe sorolható.
Jójárt Miklós, a Magyar–Szerb Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint a legnagyobb problémát az jelenti, hogy szakadék tátong a stratégia és a végrehajtás között. A szakember elmondta: Szerbiában nagyjából 400 magyar vállalkozás működik, amelyek számára a vajdasági gazdaság támogatását célzó 50 milliárd forintos csomag is segítséget jelenthet. A szerb adórendszer fejlettségét illusztrálva elmondta: déli szomszédunknál a pénztárgépek már 10 éve be vannak kötve az adóhatósághoz.
Duray Miklós felvidéki politikus, a Szövetség a Közös Célokért társulás elnöke elmondta: 2004 után Komárom járásban – az egyik legfejlettebb szlovákiai magyar lakta területen – a munkanélküliség azért csökkenhetett 20 százalék fölötti szintről 10 százalék alá, mert a lakosság jelentős része Magyarországon tudott dolgozni. Miután azonban Magyarországon is sorra szűntek meg a munkahelyek, a ráta napjainkra újra 15 százalék közelébe emelkedett. Duray Miklós szerint 8–10 új hídra is szükség lenne, az államhatárok által mesterségesen kettéosztott régiókban erősíteni kellene az együttműködést.
Knirs Imre, Komarno (Észak-Komárom) alpolgármestere mindehhez hozzátette: a térségben megszűnt az ipari park, a gyárak elköltöztek – az emberek viszont ott maradtak. Komárom térben közel van Bécshez, Pozsonyhoz és Budapesthez is, időben viszont mintegy 20 évvel le van maradva mögöttük – érzékeltette a kihasználatlan potenciálokat.
Kassai Róbert zárszavában megjegyezte: ha a konferencián elhangzottak eljutnának az érdekképviseletekhez és a kormányhoz, akkor előrébb tudnánk lépni.
