Új borászati üzem, panzió étteremmel, borbolt, borbár. Ezeket a terveket mind a közeli években kívánja megvalósítani Várszegi Viktor. A család nevét viselő pincészet társtulajdonosa a dél-balatoni borvidék helyzetéről is beszélt a KamaraOnline-nak.
Várszegi Viktor éppen helyettesíti kolléganőjét Pesterzsébeten, a Tátra téri piacon található borboltjukban. Kezdenénk beszélgetni, amikor vevő érkezik. Természetesen nem kapcsolom be a diktafont, hiszen első a biznisz! Egy piac kimondottan ideális hely bor árusítására. A finomságok megvásárlása, a vasárnapi ebédhez valóknak a beszerzése után sokan választanak a minőségi borokból is. Adja magát az első kérdés Várszegi Viktorhoz.
– Hogy jött képbe a Tátra tér, a pesterzsébeti piac?
– Rém egyszerű döntés volt. Dél-balatoni szőlészet vagyunk, 16 hektáron magunk termesztünk, míg 4 hektárnyi szőlőt felvásárolunk, de Budafokon és Soroksáron működik a pincészet. 2010-ben Budapest 23. kerületében hobbi szinten kezdett a családunk a borászkodásba. Soroksárhoz ez volt a legközelebbi jelentős piac, ahol érdemes volt üzletet nyitni. Egy piac igazán vonzó kereskedelmi helyszín. Itt a szó szoros értelmében nagyobb piacot tudunk szerezni: főleg folyóbort árusítunk, de természetesen palackozott boraink közül is lehet választani.
– A Várszegi Pincészetnek bejött a piaci elképzelés?
– Úgy gondolom, hogy igen, hiszen a pincészet közelsége miatt eleve alacsonyabbak a szállítási költségeink. Ha valami fogyófélben van, gyorsan tudjuk pótolni – kizárólag frissen hozott borokat kínálunk. Kellett egy év, amíg megszoktak, megismertek a vevők, de most már könnyen idetalálnak hozzánk.
– Tervbe vettek üzletnyitást a Balatonnál is?
– Az elsőszámú terv, hogy Balatonlelle közelében új borászati üzemet építünk majd. Ehhez néhány év múlva kapcsolódik egy panzió étteremmel, amely a borturizmus egyre növekvő igényeinek felel majd meg. Ugyancsak nem a túl távoli jövő terve, hogy a déli Balaton-parton borboltot vagy borbárt nyitunk.
– 2010-ig hobbiból borászkodtak. Miért alapítottak céget?
– Először a családnak, rokonoknak, barátoknak készítettünk bort – nagyjából évi 10 hektoliter mennyiségben. Akkor még csak 2,5 hektár szőlőnk volt, Merlot és Chardonnay. 2010-ben döntöttünk úgy, hogy nem felvásárolóknak adjuk el a szőlőnket, hanem magunk készítünk bort. Nagyon jó volt az indulás éve, az utolsó cseppig elfogyott a borunk. Ezért kezdtünk újabb területek vásárlásába és telepítésbe. Legutóbb két hektáron telepítettünk Merlót, jövő tavasszal pedig újabb három hektár telepítését tervezzük más fajtákkal. Évi 2-3 hektáros növekedést céloztunk meg.
– Van a terjeszkedésnek felső határa?
– Tíz év alatt maximum 50 hektárt szeretnénk.
– Magyarországon hol találkozhatunk Várszegi borokkal?
– Több lábon állunk az értékesítésben. Az egyik jelentős irány a folyóbor-értékesítés közvetlenül a pincétől. Emellett saját értékesítőnkkel adunk el bort éttermeknek, borüzleteknek, főleg Budapest és Pest megye a megcélzott hely, más területekre egyelőre nem koncentrálunk. Értékesítünk még nagykereskedelmi partnereknek is, valamint 2014 óta él a szerződésünk a Borhálóval. (A Borhálónál Várszegi Viktor lett július hónap borásza – A szerk. megjegyzése.) Nekik nagyobb mennyiségben nagyobb kiszerelésben szállítjuk a termékeinket. Hadd mondjam el, hogy a 2 literes PET palackokba ugyanazt a minőséget töltjük, mint az üvegekbe, csak ebben az esetben kedvezőbb az ár-érték arány.
– A vásárlók elfogadták a PET csomagolást? Korábban tényleg sokan mondták, hogy ami nem palackos, az nem is lehet annyira jó.
– A Borháló jó néhány éve folytatja a vásárlói edukációt, mi 2014-ben már alig találkoztunk a vásárlók részéről „PET palackos gyanakodással”.
– Milyennek látja a mai magyarországi borkultúrát?
– Bőven van min javítani, de hiszek a jövőben. Sokan változatlanul az olcsó bort keresik a boltok alsó polcain, sok helyen az édes vörösön és az édes fehéren kívül mást nem isznak. Mégis miért vagyok optimista? Azt látom, hogy a fő borvidékeken összefognak, közös marketinggel igyekeznek a borászatok a minőség felé vinni a fogyasztókat, s ezzel természetesen saját magukat is minőségibb munkára ösztönzik. Mi a Dél-balatoni borvidéken tucatnyi pincészettel egy éve kezdtünk a közös munkába, az egymást támogató marketingbe. Közös rendezvényeket, kóstolókat szervezünk, több közös kiadványunk is megjelent a dél-balatoni borok népszerűsítésére.
– Hogyan látja a balatoni általános borászösszefogás jövőjét? Készült már Balaton bor is.
– Ebből már a második évjárat fut, mi egyelőre nem vagyunk benne. Egyszerűen azért, mert nálunk csak 0,3 hektáron terem 15 mázsa prémium Olaszrizling. Maximum évi 1500 palack készül belőle, ami mennyiségileg kevés a Balaton borhoz. A borászok összefogását és érdekérvényesítési törekvését kimondottan jónak tartom, ezért dolgozunk mi is a saját régiónkért. Megjegyzem, van miért dolgoznunk, mert az észak-balatoni borvidék mindig ismertebb és népszerűbb volt, sokkal jobb volt a marketingjük. Remélem, hogy pár éven belül minket is sokkal többen megismernek és megszeretnek.
– Milyen szőlőfajtákból van a legtöbb?
– Az új telepítést természetesen mindig a piaci igények határozzák meg. A közép, felső-közép, 900-2000 forintos árkategóriájú piacra figyelünk leginkább. Jó ideje igazi sláger a rozé, ehhez zárkóznak fel népszerűségben az illatos, könnyű fehér borok, az Irsai Olivér, a Sárga Muskotály, a Csabagyöngye. Ezekből soha nem elég! De növeljük a vörös szőlős ültetvények területét is. S ahogy mondtam, a Balaton bor miatt valószínűleg Olaszrizlinget is telepítünk majd.
– A Csabagyöngye kerül legelőször palackba. Az idei, gyakran szélsőséges időjárás nem okozott károkat?
– Azt látom, hogy nagyon szépek, szinte száz százalékban egészségesek az ültevények. A tavaszi fagyok miatt kicsit későbbi érésre számítok, most egy hetes csúszást valószínűsítek. A mennyiség talán picit kevesebb lesz, de prémium borászatként eleve a minőséget tartjuk fontosabbnak. Azt gondolom, ha nem is szeptemberben, de október elején már kortyolhatjuk a 2017-es Csabagyöngyét.
– A beruházásokhoz milyen tőkét vonnak be?
– Két projektünk van folyamatban, ebből az egyik, az új érlelő 50 százalékban már megvalósult. Egy-két éven belül egy 3 ezer hektoliter kapacitású tároló üzem is elkészül, Budafokon pedig palackozót építünk. Nagyrészt saját tőkéből dolgozunk, de ahol lehet, európai uniós forrásokra is pályázunk, bár erre a következő időben egyre kevesebb lehetőség nyílik. Tudunk viszont pályázni megújuló energia konstrukciókra, így az új üzem energiaellátását napkollektorokkal biztosítjuk majd.
– Milyenek az exportkilátásaik?
– Ezzel a kérdéssel a közelmúltban kezdtem el foglalkozni, jelenleg egy franciaországi és egy litván üzlet nyélbeütésén dolgozom. Az exportnál fontosabbnak tartom, hogy a nagy kereskedelmi láncok felé nyissunk Magyarországon.
– Nehéz velük tárgyalni?
– Nem egyszerű. Nagy szervezetek, összetetten működnek, hosszabb az átfutási idő a döntéseknél.
– Családi vállalkozásként szóba került a majdani utódlás kérdése?
– Ez egyelőre nincsen napirenden. Valóban tipikus családi vállalkozás a miénk, a pincészet a szüleim és az én tulajdonomban van. Szüleim a bútoriparban dolgoznak, nagyrészt befektetőként vesznek részt a vállalkozásban, de édesapám a szőlővel is foglalkozik. Én már borásznak tanultam, nekem ez nem csak hobbim, hanem az első számú foglalkozásom. Ki van töltve a napom, reggel héttől késő estig mindig van feladat. A borászat nem egyszerű szakma, egy igazi életút. Nekem is biztos érdekes lesz húsz év múlva visszatekinteni, hogy honnan indultam és hol tartok.
– Jó a magyar borászképzés?
– Olyan, mint általában a legtöbb magyar képzés. Vagyis van, amiben nagyon jó, de van, amiben elég gyenge. A szakmai oktatási helyszínek tekintetében például siralmas a helyzet. Sokszor hallom, hogy milyen trendi szakma a miénk, mégis kevesen jelentkeznek borásznak.
– A kínálatukból melyiket tartja a legszebb bornak?
– Mindig vannak kiemelt borok. Az én kedvencem most a Rizling cuvé, de ne várja tőlem, hogy ne ajánljam jó szívvel valamennyi borunkat.
Szerdahelyi Csaba
Fotók: Várszegi Pincészet
