Hogyan támaszkodhat az EU jobban a saját forrásaira és róhat kisebb terhet a tagállamokra a költségvetése finanszírozásakor? Csütörtökön mutatják be a lehetőségeket.
Az EU a jövőben támaszkodjon kevésbé a tagállamok befizetéseire és jobban a saját forrásaira az uniós költségvetés tervezése során, ahogy tette ezt évtizedeken át – mondja a jelentés, amelyet csütörtökön ismertet Mario Monti uniós biztos az Európai Parlamentben (EP). Alain Lamassoure jelentéstevő (képünkön) a parlament sajtósainak elmagyarázta, hogy emiatt nem változnak az erőviszonyok a tagállamok és Brüsszel között, a pénzügyminiszterek ugyanazt a szerepet töltik be uniós, mint nemzeti szinten. Mit jelentene pontosan a változás?
Mario Monti uniós biztos csütörtökön ismerteti a parlamentben a jelentést, amely azt vizsgálja, hogy hogyan lehetne az EU költségvetésének több valódi saját forrása, hogy ne a tagállamok alkuján múljon, hogy lesz-e elegendő pénz a büdzsében az EU által vállalat feladatok elvégzéséhez.
Hétfői egyeztetésén az EP-ben Günther Oettinger költségvetésért felelős uniós biztos is hangsúlyozta, hogy a jelentésben szereplő javaslatokat figyelembe veszi a 2014–2020-as uniós költségvetés (MFF) közelgő félidei felülvizsgálatakor.
A probléma gyökere
Az EU költségvetése jelenleg az úgynevezett „hagyományos saját forrásokból”, azaz például vám- és áfabevételekből, valamint a tagállamok gazdasági helyzete alapján meghatározott közvetlen hozzájárulásból áll. Utóbbi adja a finanszírozás 80 százalékát.
Mario Monti annak a munkacsoportnak az elnöke, amelyet 2014-ben hoztak létre, hogy kidolgozzon egy jelentést arról, hogyan támaszkodhat az EU jobban a saját forrásaira és róhat kisebb terhet a tagállamokra a költségvetése finanszírozásakor.
A munkacsoportban a Bizottság mellett az EU Tanács és a Parlament is képviselteti magát, ahonnan Alain Lamassoure (néppárti, francia), Guy Verhofstadt (liberális, belga) és Ivailo Kalfin volt bolgár EP-képviselő vettek részt a jelentés kidolgozásában.
Alain Lamassoure elmondta, hogy az 1980-as évek óta a tagállamok hozzájárulásai egyre nőttek, majd egyre inkább átvették a saját források szerepét, aminek azonban hátránya is van: „Valahányszor az MFF a téma a tanácsban, vagy az éves uniós költségvetést vitatjuk meg, ahelyett, hogy arról beszélnénk, hogyan finanszírozzuk a közös célkitűzéseinket, az összes miniszter egyetlen dolog miatt aggódik: hogyan kapom vissza a pénzt, amit beleadtam?”.
Mi lenne a megoldás?
Az EU-nak számos lehetősége van, például egy olyan rendszer kidolgozása, amelyben nagyobb szerep jut a saját forrásainak. Alain Lamassoure azonban hangsúlyozta, hogy a parlamenti témafelelősök egyik fő célja volt a jelentés kidolgozása során, hogy a munkacsoport ne egy, hanem a lehető legtöbb megoldási lehetőséggel álljon elő, illetve tartalmazzon forgatókönyvet a jövőbeni módosításokra is.
Nem vonnának el hatáskört a tagállamoktól
Mikor arról kérdeztük, hogy nem tartanak-e attól a tagállami miniszterek, hogy a változások miatt kisebb befolyásuk lenne az uniós költségvetésre, Alain Lamassoure elmondta: „Természetesen a pénzügyminiszterek főleg ezzel érvelnek majd. De ez az érv a rosszhiszeműségen alapul. Ez nem jelenti az erőviszonyok megváltoztatását. Uniós szinten ugyanazt a szerepet fogják betölteni, amit nemzeti szinten.”
