Újlipótváros vállalkozói inkább az üzlettel voltak elfoglalva. Legalábbis a BUM szerdai rendezvényén nem képviseltették magukat a hallgatóság soraiban, pedig a fórumon sokan kíváncsiak lettek volna arra, melyek a terveik, mit várnak az önkormányzattól, milyennek tartják a kapcsolatukat a lakossággal, vagyis a fogyasztókkal.
A fórum vége felé talán provokatívnak tűnt a kérés az egyik hozzászólótól: tegye fel a kezét, aki a környék valamelyik vállalkozását képviseli. Egyetlen kéz sem lendült a magasba. A moderátor meg is jegyezte, a jelek szerint a civilek most sokkal aktívabbak voltak a vállalkozóknál. Pedig Újlipótvárosban 1500 kisebb-nagyobb vállalkozást regisztráltak, fájó volt részükről az érdektelenség.
Téma természetesen volt bőven nélkülük is, csak épp így felemásra sikeredett a délelőtt. A téma egyébként ez volt: A Pozsonyi út és környékének jövője. A fórumot a BUM (Bevásárló és Tematikus utcák) Nonprofit Kft., valamint a Pozsonyi Piknik Egyesület szervezte az Újlipótvárosi Klub-Galériában.
Közelebb kerülnek a Dunához
A XIII. kerület alpolgármesterétől, Borszéki Gyulától megtudhattuk, hogy az önkormányzat sokat vár a 2017-es vizes világbajnokságtól. A tervek szerint a Dagálytól az Országházig a dunai alsó rakparton olyan sétányt alakíthatnak ki, amely nagyobb részt a gyalogosoké lesz, igaz, az autós forgalmat is biztosítják kétszer egy sávon. Ez ugyan fővárosi projekt, ám az újlipótvárosiak bőven profitálnak belőle – régi vágyuk teljesülhet, közelebb kerülnek a folyóhoz. A terv hozzávetőlegesen 3 milliárd forintba kerül, ennyit költenek arra, hogy újfajta pezsgés költözzön a környékre.
Az alpolgármester szerint az egyik legnagyobb probléma a forgalom ésszerű mérséklése és a parkolási gondok megoldása. A kerületben 21 ezer lakásban élnek, ám csak 6,5 ezer közterületi parkolóhely van, amelynek egy részét, főleg napközben, nem csak a helyi lakosok autói foglalják el. Készültek számítások, hogy földalatti garázsok építésével parkolóhelyenként 2–4 millió forintot kellene költeni. Van olyan elképzelés is, hogy egy-egy nagyobb tömb belső udvarán alakítanak ki helyeket, de ehhez mindenképp kell az ott lakók beleegyezése.
Az önkormányzat igyekszik jó kapcsolatot ápolni a helyi vállalkozókkal. Az Év üzlete pályázatra sokan jelentkeznek, annak ellenére, hogy nem jár vele pénzdíj. A sors fintora, hogy a tavalyi győztes azóta bezárta boltját. Egy másik verseny győztese viszont anyagi hasznot is élvezhet. Az úgynevezett kitelepülések, előkertek versengésében az első helyezett egy évig nem fizet közterület foglalási díjat.
Örök kérdés, hogy milyen üzletekre van szükség, a kicsik hogyan tudnak versenyben maradni a nagy plázákkal vívott csatában – a szomszédban például ott a konkurencia, a Westend City Center. Borszéki Gyula megerősítette: Újlipótvárosból nem lesz „vigalmi negyed”, a lakók véleménye eleve nagyon fontos, hogy milyen kereskedelmi környezetben akarnak élni.
A kérdés persze nem egyszerű, hiszen egy vállalkozásnak csak bejelentési kötelezettsége van az önkormányzatnál. Egyértelmű viszont az is, hogy ellenséges környezetben senki nem tud eredményesen dolgozni. Arra is figyelnek, hogy valós problémákat tárjanak fel, mert elég gyakori, hogy egy-két személyeskedő vitából komoly indulatokat lehet gerjeszteni.
Megbizhatóbb lett a partnerválasztás
Szatmáry-Jähl Angéla, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Kereskedelmi Tagozatának elnöke fontosnak nevezte ezeket a fórumokat, s mint mondta: a BKIK-nak 1998 óta ma is élő megállapodása van a XIII. kerületi önkormányzattal. Ennek értelmében a kamara szakemberei tanácskozási joggal részt vesznek az önkormányzat különböző bizottságainak munkájában. Vagyis a rendeletalkotási folyamatban nincsen olyan fontos téma, amikor ne tudnák képviselni a helyi vállalkozók érdekeit.
Az elnök szerint azért is fontos volt, hogy 2012-ben bevezették a kötelező kamarai regisztrációt, mert így kiestek a csak papíron létező „cégek”. Aki partnereket, szolgáltatókat keresett, annak biztos információi voltak, hogy kikkel kerül kapcsolatba. Emlékeztetett rá, hogy a fővárosban 200 ezer vállalkozást jegyeztek be, az itt dolgozó cégek a magyar GDP több mint egyharmadát termelik.
Mint mondta, ő már akkor is vállalkozóként dolgozott, amikor a bevásárló központoknak nyoma sem volt Magyarországon. A magyar vállalkozókkal közösen élte át a megpróbáltatásokat, amikor a kis üzleteket kiszorították a piacról. A BKIK több mint tíz éve foglalkozik a bevásárló és tematikus utcák kérdésével, 2013-ban megalakította a BUM-ot, amely azóta sok rendezvényt szervezett, felépítette azt az információs rendszert, amely a vállalkozónak és a fogyasztónak egyaránt hasznos lehet.
Felülről és alulról érkező kezdeményezések
Király Gabriella, a BUM menedzsere elmondta, hogy két alap üzletfejlesztési modell létezik. Az angolszász gyakorlat a kormánytól felülről jövő kezdeményezésekre épít, míg a spanyolok főleg a vállalkozóktól, „alulról” érkező ötleteket karolják fel. Szerinte nálunk inkább a bécsi példát követik, ahol a kettőt ötvözik. A bécsi kamara egyébként felajánlotta együttműködését, tapasztalatai átadását a bevásárló utca szisztéma fejlesztéséhez, nyilván van mit tanulni tőlük.
A BUM az elmúlt két évben több mint 50 eseményt szervezett, jelenleg kilenc tematikus utca partnere van, az idei tervek között szerepel ezek bővítése. A főleg Facebookra építő online-marketing mellett offline marketingfogásokat is bevetnek. A legsikeresebbnek és egyben leghatékonyabbnak az úgynevezett történelmi sétákat tartja, amelyeken a kerületek nevezetességei mellett a vállalkozásokra is felhívják a figyelmet.
Egyediség és pezsgés
Ongjerth Richárd, a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont ügyvezető igazgatója jónak értékelte Újlipótváros PR-ját, szerinte a kívülről érkezőknek is el tudják „adni” lakóhelyüket és vállalkozásaikat. Budapesten ez egyébként csak néhány kiemelt, főleg turisztikai szempontból futtatott környékére igaz. Olyan lakó- és üzleti környezet megteremtését tartotta fontosnak, amely egyszerre sugározza az egyediséget, a megbízhatóságot és a pezsgést. Unalmas helyen lakni sem jó, és a boltoknak sem lesz nagy a forgalmuk.
Bár a shopping mixet gyakran az élet magától kitermeli, fontos, hogy a vállalkozások ne ellenséges konkurenciát lássanak a másikban, hanem közösen gondolkodjanak. Újlipótvárosra nem jellemző az igazán tematikus utca kialakítása, itt nincsenek kulturális, gasztronómiai egybefüggő tömbök, inkább város a városban szerepet tölt be, és a sok színűség jellemzi. A galériától néhány méterre például egy gumis cég működik, ami egyáltalán nem jellemző ma már a belvárosra.
Újlipóciában lenne jó élni!
A fórum tapsban is mérhető legnagyobb sikerét egyértelműen Rédei Éva aratta. A Láng Téka résztulajdonosa azzal büszkélkedhet, hogy 1989-ben az övé volt Magyarországon az első magánkézben lévő könyvesbolt. És büszke arra is, hogy 2009-ben megálmodta a Pozsonyi Pikniket, amely a közösségi együttlét jeles eseményévé nőtte ki magát. Más kérdés, hogy a vállalkozások többsége nem érzi a magáénak. Nem érti meg, hogy egy évben egy napon nem a minél nagyobb profit beseprése a cél, hanem az, hogy közösen alkossanak valami jót, ami élővé és élhetővé teszi a lakóhelyet.
A könyvesboltot nem üzletnek, hanem közösségi térnek tartja, ahol minden vasárnap ő dolgozik, hogy nyitva tudjon ilyenkor is tartani. Mindig van valami ötlete, rengetegen ismerik és szeretik, a következő hetekben például Szinetár Miklóst és Bródy Jánost látja vendégül. Az Oscar-díj átadásának éjszakájára egy vendéglőssel közösen megszervezi a szurkolás éjjelét, amelyet egy közös, jó ízű reggelizés követ majd, attól függetlenül, hogy a magyar film nyer-e.
Ezt a közösségi érzést, polgári értéket, klasszikus (és ma már egyesek szerint régimódinak csúfolt) kereskedői hozzáállást szeretné ismét visszaadni a mindennapok emberének. Ahogy Bächer Ivánt idézte: Újlipótvárosból Lipóciát kell csinálni, mert akkor lesz rendben minden.
Ennél többet nem is kell hozzátenni ehhez a fórumhoz. Van min dolgozni. De mit szól mindehhez a sok újlipótvárosi vállalkozó?
Szerdahelyi Csaba
(A fotón: Borszéki Gyula, Szatmáry-Jähl Angéla, Ongjerth Richárd és Rédei Éva)
