2016. március 24. csütörtök, 12:30
Ukrajna, kormányválság, Jacenyuk, USA, EU, IMF, Timosenko
Szinte divat lett azt híresztelni, hogy napokon belül új miniszterelnöke lesz Ukrajnának. Arszenyij Jacenyuk azonban úgy szab feltételeket távozásával kapcsolatban, hogy mindig marad.

Steven Pifer tévedett. Az Egyesült Államok korábbi kijevi nagykövete több mint két hete a Twitteren kürtölte világgá, hogy napokon belül menesztik Arszenyij Jacenyuk miniszterelnököt. A diplomata azt is közzétette, hogy a poszt első számú várományosa az amerikai-ukrán állampolgárságú pénzügyminiszter.

Steven Pifernek vagy elég megbízhatatlanok az informátorai, vagy ennyire képlékeny az ukrajnai helyzet. Feltételem, hogy mindkettő igaz lehet. Jacenyuk és kormánya ugyanis azóta is él (ha nem is virul), pedig az amerikai diplomata mondása után azóta jó néhányan „eltemették” már. Ukrajnában és Amerikában szinte divat lett kétnaponta Jacenyuk kiseprűzéséről beszélni. Még azt sem zárom ki, hogy londoni fogadóirodákban tippelni lehet a lelépésének dátumára. Én minden esetre nem mernék nagyobb összeget tenni rá.

Mindez nem azt jelenti, hogy Ukrajnával, kormányfőjével és nem mellesleg az államfőjével minden rendben van, csupán azt, hogy nincsen elég erős politikai akarat a váltásra. Vagy nincs meg hozzá a kellő külföldi támogatás. Washington persze óvatosabb Steven Pifernél, nem bolondultak meg, hogy egy az egyben kifaroljanak Jacenyuk mögül. Miért is vállalnának fel nyílt beavatkozást egy ország belügyeibe? Azért persze kétsége senkinek se legyen: a háttérben komoly diplomáciai munka folyik.

Az államfő, Petro Porosenko folyamatosan lobbizgat, az USA csak nagyon szelíd kritikával illeti lavírozását, az Európai Unióban pedig változatlanul tiszteletben tartott vendég, akinek nem mondhatják, hogy jobban is söprögethetne a portája körül. Brüsszelben most inkább Porosenko Ukrajnájában hisznek és nem Jacenyukéban. Abban a Porosenkóban bíznak, akinek nincs elég ereje, hogy elmozdítsa nem kívánt kormányfőjét, akit egyik nap lemondásra szólít fel, másik nap viszont nagy hallgatásba burkolózik.

Ukrajna elsősorban politikai ütközőzóna ma, és nem virágzó piac lehetősége Európa és Amerika számára. Az orosz-ukrán konfliktus gazdasági szempontból sokkal jobban megviselte Kijevet, mint Moszkvát, látszik, hogy uniós, amerikai és IMF-es pénzek pumpálása nélkül az ország egy éven belül összeomolhat. Ukrajna gazdasága ma az a feneketlen bendő, amelyik mindent elnyel, és amelyikbe egyre kevésbé nagy biznisz befektetni. Nagy biznisz? Momentán semmilyen biznisz.

A még néhány éve is ezer szállal Oroszországhoz kötődő ukrán gazdaságot meg kell menteni, reformokat kell bevezetni, el kell indulni az új úton. Olyanon, amelyen a jelenlegi káoszban az első lépéseket sem képes megtenni. Nyilván tudja, érzi ezt Jacenyuk is, akit makacsul reformpártinak állítanak be, hosszú hónapok óta mégis béna kacsaként vergődik.

Az ukrán miniszterelnök népszerűsége odahaza a „bányák mélyén” van, s jellemző, hogy az ország most azt a Julija Timosenkót látná legszívesebben a bársonyszékben, aki korábban éppen orosz üzletelései, olajozott bizniszei miatt két évig börtönben raboskodott.

Új miniszterelnöke lesz Ukrajnának. Csupán azt nem tudni, hogy mikor és ki. S ha Steven Pifer esetleg ír valamit ezzel kapcsolatban, javaslom, mindenki kezelje a legnagyobb óvatossággal.

Szerdahelyi Csaba


Cég és szolgáltatás kereső
Twitter megosztás Google+ megosztás
A szerkesztő ajánlja