Pongrácz Ferenc vitaindító cikkére reflektálva Domsits Dávid jogtanácsos azt vizsgálja, vajon a jogi szolgáltatók képesek lesznek-e alkalmazkodni a 21. század fénysebességgel fejlődő világához.
A szingularitás kifejezést első alkalommal Stanislaw Ulam használta a Neumann János emlékére írt 1958-as nekrológjában. Ebben az írásában említ egy beszélgetést Neumannal, amely „a folyamatosan gyorsuló technológiai fejlődés és ennek következtében az emberi élet változása körül forgott, ami lehetőséget adna egy szingularitásra a történelemben, amely után az ember története, ahogy jelenleg ismerjük, nem folytatódhatna”.
A sorozat első cikkében Pongrácz Ferenc, a magyarországi Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) elnöke foglalja össze gondolatait a jogi technológiai fejlődés törvényszerűségéről, valamint azokról a kihívásokról, amelyekkel a mai kor modern jogászainak szembe kell nézniük.
Az emberiség már ma is számos olyan feladatot “szervezett ki”, amelyek tudatos gondolkodást igényelnek, mint például a navigáció, írás, dokumentumok ellenőrzése, tények és adatok megőrzése, megjegyzése vagy bonyolult kalkulációk elvégzése. Amióta a nyomtatást feltalálták, az emberek folyamatosan újra és újra definiálták a tudati működést és ennek során egyre több feladatot adtak át a gépeknek. Az utóbbi időben egyes egyszerűbb jogi folyamatok sem képeztek kivételt ez alól. Manapság a gépek közti közvetlen kommunikáció (machine-to-machine) és a dolgok internetére épülő technológiák terjedésével már egyes olyan napi tevékenységeket is empatikus gépek végeznek, amelyek korábban egyenesen az emberi lét lényegének számítottak, mint például a kisgyermekek és öregek gondozása. Ezt a fejlődési folyamatot látva felmerül a kérdés: vajon képesek leszünk-e az evolúció során túllépni saját létezésünkön, lépésről lépésre számítógépekkel helyettesítve magunkat? Ez a kérdés újabban különösen gyakran merül fel kifejezetten a jogi szolgáltatókkal kapcsolatban.
A fent említett szingularitás bekövetkezését az annak kapcsán közzétett legbátrabb várakozások is valamikor 2050 és 2100 közötti időpontra jósolják. Ez nem tűnik túl távoli jövőnek, de szinte biztosan kijelenthetjük, hogy egészen addig, vagyis amíg az emberiség a ma ismert formájában létezik, mindig szükség lesz jogi szolgáltatókra. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minél analitikusabb és szubjektívabb egy foglalkozás, minél inkább támaszkodik rendezetlen adattömegekre, annál nehezebb képviselőit szoftverekkel és gépekkel helyettesíti. Bár a jogi szakmában is rengeteg ismétlődő és meghatározott mintákat követő feladat van (mint az adminisztráció, egyszerű minta-alapú szerződések létrehozása vagy a számlázás), sőt olyan is, amely nem más, mint rendezetlen adattömegek elemzése, melyeket mi jogforrásoknak hívunk, a jogi hivatás lényege mégis mindig olyan stratégiák és megállapodások kialakítása lesz, amelyek számos, mai tudásunk szerint rendezett adatbázissá nem alakítható tényező együtthatását veszik figyelembe. A tárgyalási és pervezetési technikák kidolgozása, olyan jogszabályszövegek alapján, amelyeket gyakran még szakképzett jogászok is nehezen értenek meg, egyidejűleg figyelembe véve az emberi természetet, ösztönöket, empátiát és érzelmeket, olyan analitikus képességeket igényel, amelyek megértésétől a számítógépek ma még nagyon távol állnak.
Ezen túl egy új trendet figyelhetünk meg újabban a technológiai cégek vezetői között. Olyan vezetők, mint Elon Musk, Bill Gates vagy Mark Zuckerberg mind arra figyelmeztetnek, hogy a mesterséges intelligenciát óvatossággal kell kezelni, és fejlődését abba az irányba kell terelni, hogy az új technológiák az emberi létet támogassák és életünket könnyebbé tegyék ahelyett, hogy helyettesítsenek minket. Mindeddig a technológiai fejlődés elsősorban a gépekről, hálózatokról és számítógépekről szólt, miközben valahol elfelejtettük magát az embert. A helyes célok kitűzése érdekében ennek megfelelően kell átgondolnunk a jövőt.
Szerencsére a jogi szolgáltatások terén máris láthatjuk e tendenciák megvalósulását. Példaként említhetjük ROSSt, az IBM mesterséges intelligenciával bíró robotját, aki a lehető leghatékonyabb és legkényelmesebb módon adja át jogi kutatása eredményeit az ügyvédeknek, beszélget velük. Számos olyan szoftver létezik továbbá már ma, amelyek elvégzik azokat a gyakran ismétlődő egyszerű feladatokat, amelyeket néha minden jogász unalmasnak talál.
Éppen ezért a sorozat jelen és következő részében, a jogi szakma képviselőinek devolúciója és kihalása helyett a közeli, kézzelfogható jövőről kívánunk írni, és arról, vajon hogyan tudnak a jogászok alkalmazkodni ezekhez az új technológiákhoz, sőt, hogyan fordíthatják ezeket a saját hasznukra. Nehéz lenne vitába szállni az Oxfordban jogi és számítástechnikai PhD-t szerzett, professor emeritus Richard Susskinddel, és “Az ügyvédség vége” című híres/hírhedt könyvében megfogalmazott elméleteivel, azonban ha a megfelelő szemmel olvassuk az írást, láthatjuk, hogy a provokatív cím ellenére Susskind valójában nem a jogi hivatás, mint olyan végét jósolja, hanem csak egy bizonyos fajta jogi munkamódszer, és munkaerő eltűnését. Ma már nyilvánvaló, hogy a jogi szolgáltatások óradíj alapú árusítása, bármilyen szakmai felelősség vállalása nélkül, vagy bármilyen üzleti hozzáadott érték nélkül, épp annyira anakronisztikus, mint a drága öltönyökben, mahagóni íróasztalok mögött ülő és a laikus ügyfelek részére jogi állásfoglalásokat kinyilatkoztató ügyvédek. Ahogy a Susskind által idézett állásfoglalások írják: “Az óradíj alapú számlázás nem természetes. Mesterséges képződmény, amely a jogászok bevételeinek hatvanas évekbeli eséséből ered… Legrosszabb esetben az óradíj alapú számlázás becstelenségre sarkallja az ügyvédeket, de legjobb esetben is csak egy hatékonyságot csökkentő mesterséges intézmény.”
A perc alapú számlázás és a hozzáadott érték alapú gondolkodás csak az első lépések, amelyeket a jogi szolgáltatóknak el kell fogadnia annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak a 21. század gyorsan változó környezetéhez, ahol az emberi hatékonyságnak egyre inkább támaszkodnia kell a technika, a számítógépek és a mesterséges intelligencia által nyújtott lehetőségekre, azonban egyidejűleg versenyeznie is kell azokkal. A következő cikkben áttekintjük a területen bekövetkezett változásokat és azokat az eszközöket, amelyek már most az életünk részét képezik.
Domsits Dávid
jogtanácsos
Észrevételek: ilex@ilexsystems.com
