A magyar fiatalok az átlagnál tudatosabban készülnek a nyugdíjas éveikre, véleményük szerint az időskori jövedelmük 40 százalékát már az öngondoskodásból származó források teszik majd ki. Ezzel együtt az Aegon felmérése szerint a magyar lakosság nyugdíjfelkészültségén még mindig sokat kell javítani.

A magyar fiatalok egyre tudatosabban készülnek a nyugdíjas éveikre, miközben a lakosság egésze még mindig elsősorban az állami pillértől várja a megoldást – derül ki az Aegon kutatásából. Magyarország a felmérésben részt vevő 15 országból a 13. helyen áll: a maximális tízből öt pontot ért el, ami a nyugdíjfelkészültség alacsony szintjére utal. Hazánk pontszáma öt éve nagyjából változatlan, s bár a részindexek többsége 2012-höz képest ugyan számottevően javult, de tavalyhoz képest majd minden területen romlott a mutató.

A többség az államra vár

A nyugdíjrendszer változásai miatt a vizsgált országok közül a magyarok érzik magukat a legkevésbé́ felelősnek a nyugdíjaskori jövedelmük megteremtéséért (53 százalék). A felelősséget vállalók aránya 2012 óta négy százalékponttal csökkent: a döntő többség azt gondolja, hogy az államnak kell oroszlánrészt vállalnia az idősek ellátásában. Tíz megkérdezett munkavállaló́ közül nyolcan (78 százalék) úgy vélik, hogy a költségvetésnek kell gondoskodnia a nyugdíjasokról.

Sőt: tízből heten az állam feladatának mondják ösztönözni a munkáltatókat arra, hogy dolgozóikat beléptessék a vállalati nyugdíjmegtakarítási programokba. A hollandokkal egyetemben a magyarok értenek egyet a legkevésbé́ azzal az állítással (mindössze 37 százalék), hogy az egyénnek magának kell takarékoskodnia a nyugdíjára. A magyarok elvárják, hogy az állam biztosítsa a nyugdíjuk nagy részét (55 százalékát), befektetésekből és megtakarításokból 29 százalékot finanszíroznának. A fiatalok érzik, hogy sokkal inkább magukra vannak utalva. A 20-29 év közöttiek úgy vélik, időskori jövedelmük 40 százalékát teszi ki az öngondoskodás eredményéből származó jövedelem – mondja Horváth Gyula, az Aegon Magyarország vezérigazgató-helyettese.

Fejben erősek a magyar öngöndoskodók

A magyarok szerint 31 éven keresztül a jövedelmük 16 százalékát kell félretenni ahhoz, hogy kényelmesen éljenek nyugdíjas korukban – ám a munkavállalóknak csak 25 százaléka tartja magát rendszeres megtakarítónak. Ez messze alatta marad a 38 százalékos világátlagnak. Ráadásul, amíg a megtakarítók aránya a világban nőtt 2012 óta, addig Magyarországon csökkent. Ennek oka lehet a pénzügyi ismeretek hiánya is: a magyar munkavállalók kétharmada (68 százalék) azt állítja magáról, hogy nem ismeri a pénzügyi termékeket.

Mind a pénzügyi tudatosság, mind a pénzügyi tervezés terén sokat fejlődtek a magyar munkavállalók öt év alatt, de épp azoknál hiányzik az ismeret, ahol a legnagyobb szükség volna rá. Ugyan 2012-höz képest több munkavállalónak van kidolgozott nyugdíjstratégiája (58 százaléknak – bár a többségnek nem írásban), és többen érzik úgy, hogy el fogják érni a nyugdíjaskori jövedelmi céljuknak legalább a háromnegyedét, de épp azok vannak lemaradva, akik a leginkább veszélyeztetettek ezen a területen. A részmunkaidősök, a rosszabb jövedelműek, az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők kevésbé vannak felkészülve anyagilag a nyugdíjas éveikre. A fiatalok és leginkább a fiatal nők azok, akik a legkevésbé rendelkeznek nyugdíjstratégiával.

Segíthetnének a vállalati nyugdíjprogramok

A nyugdíjtervezés terén jó megoldás lehet a világ sok országában működő, úgynevezett vállalati nyugdíjprogram, amikor a munkáltató automatikusan vonja le a dolgozóktól a fizetésük bizonyos százalékát annak érdekében, hogy időskorukra megfelelő összegű megtakarítást érjenek el. A felmérés szerint a megoldással a magyar munkavállalók többsége is egyetért: fizetésének hat százalékát tízből hat munkavállaló odaadná, de nyolc százalékos elvonással is egyetértene 54 százalék.

Horváth Gyula úgy véli, hogy a pénzügyi kultúra és a tudatosság fejlesztésére az államnak, a pénzügyi intézményeknek és a munkáltatóknak is nagy hangsúlyt kell fektetniük, nem csak a nyugdíjtervezés, az öngondoskodás és a hosszú távú befektetések, de a hosszabb ideig tartó aktív foglalkoztatás előnyeire is fel kell hívniuk a figyelmet. Fontosnak tartja, hogy a kampány kitérjen a családtagok, a barátok szerepére, hogy azok is végig gondolják nyugdíjstratégiájukat, akiknek nincs lehetőségük vállalati nyugdíjprogramokban részt venni.