Törökország az Európai Unió és Oroszország között lavirozgat. A kedden lelőtt orosz harci gép esete után azt gondolhatjuk, hogy jelenleg Moszkva helyett inkább Brüsszelt választja.
Kedden néhány órán át a legpesszimistábbak még azt is gondolhatták, hogy a lelőtt vadászgépért válaszul Oroszország ellencsapást indít. Bár Vlagyimir Putyin orosz elnök elég hamar reagált és kemény szankciókat helyezett kilátásba, azt is közölte, hogy katonai lépésekről szó sem lehet.
A török informátorok szinte azonnal azt dobták a világ hírpiacára, hogy a török F-16-os orosz vadászgépet talált el, mert az tízszeri felszólítás ellenére sem hagyta el a török légteret. Ezt később finomították, Erdogan államfő már arról beszélt, a török légierő nem tudta, hogy orosz repülő jár a tilosban, s az ENSZ Biztonsági Tanácsának írt levélben ugyanez szerepelt. Szerdán a török külügyminiszter orosz kollégájának magyarázkodott telefonon. Ő is a nem tudtuk, milyen gépet lövünk le verziót ismételte meg. Vagyis: ha tudják, hogy orosz gép, akkor nem lőnek? MIlyen badarság ez?!
Különböző dokumentumok szerint az orosz repülő 17 másodpercet töltött a török légtérben. Mindenki kipróbálhatja, hogy hányszor tudja elmondani a légtér elhagyására utasító felszólítást. Ez csupán azért érdekes, mert úgy tűnik, a török gép parancsnoka mindenképp lőni akart. Hiszen a törökök Oroszország október 31-én kezdődött szíriai akciója óta folyamatosan jelezték, hogy az orosz gépek megsértik a légteret. Moszkva ezt folyamatosan cáfolta.
Az utóbbi napokban azonban az oroszok Észak-Szíriában olyan hegyi falvakat is bombáztak, amelyekben törökországi türkmének élnek. Ankarában ettől szakadhatott el a cérna. Megmutatták Moszkvának. Megmutatták, annak a tudatában, hogy Törökország a NATO-tagja, s biztosak voltak benne: Oroszország nem vállalja a fegyveres konfliktust a katonai szövetséggel.
Putyin a török akcióra úgy reagált, hogy hátba támadták Oroszországot. Mert a Kremlben egyetlen pillanatig nem gondolták komolyan, hogy Ankara konfrontálódni mer Oroszországgal, főleg azt követően, hogy a Moszkva elleni nyugati szankciós politika ellenére az oroszok főleg energetikai kérdésekben szövetségesre leltek a török államban. Oroszország persze büntetheti Törökországot egyfajta gazdasági blokáddal, de Ankara ebbe nem fog beleroppanni, mert az Európai Unió a migránsválság miatt amúgyis keresi a kegyeit. Mivel Ankara nem tett le róla, hogy valamikor az unió tagja legyen, könnyedén kihasználja, hogy válogathat a piacok között.
A jelek szerint a nyugati nyitás most közelebb áll a szívéhez, mint a keleti. Ezért lett kedden bátrabb vagy inkább vakmerőbb. Ankarában úgy gondolhatják, hogy a kezükben van az Európába vezető út kulcsa. S ezért még azt is kockáztatták, hogy 17 másodpercre kerültek valami iszonyatosan visszafordíthatatlantól.
Szerdahelyi Csaba
