Ha szignifikáns többsége lesz is a bennmaradásnak, az Egyesült Királyság akkor sem lesz az EU normális, konstruktív tagja – mondja Anand Menon, a londoni King’s College professzora.
Az uniós népszavazás kampányában mindkét fél számos prognózist bemutatott arról, milyen lesz a nem EU-tag Egyesült Királyság. Ezek jórészt a távolabbi jövőről szólnak. De mi történik június 24-én, egy nappal a referendum után, ha a britek a kilépés mellett döntenek? Gemma Ware, a The Conversation szerkesztője erről kérdezte Anand Menont, a londoni King’s College professzorát, a UK in a Changing Europe („Az Egyesült Királyság a változó Európában”) kezdeményezés igazgatóját.
– Mi történik június 24-én, egy nappal a népszavazás után, ha a britek a kilépés mellett döntenek?
– Ha az Egyesült Királyág a kilépés mellett dönt, sok minden nagyon gyorsan fog történni. Gyanítom, David Cameron miniszterelnöknek el kell gondolkodnia a lemondáson: nem hiszem ugyanis, hogy pozíciója tartható lenne azután, hogy az ország az általa oly erősen védett álláspont ellen szavaz. Hogy azonnal lemond-e, azt nehéz megmondani, mivel szólhatnak érvek amellett, hogy ő kezdje meg a tárgyalásokat az uniós tagállamokkal. Ha ugyanis közvetlenül a szavazás után új miniszterelnököt is kellene választani, az olyan kettős bizonytalanságot idézne elő, aminek súlyos következményei lehetnek az országra nézve.
Úgy vélem ugyanakkor, hogy nem következhet be az, amit korábban – még mielőtt Boris Johnson egyértelműen el nem kötelezte magát a kilépés mellett – „Boris-forgatókönyvként” emlegettek. Eszerint a kilépés mellett szavazunk, aminek következtében mindenki a szívéhez kap, mi leülünk tárgyalni az európai partnerekkel, ők további kedvezményeket ajánlanak, ezután új szavazást tartunk, amin már a bennmaradás mellett döntünk. Úgy látom, egy megismételt szavazásnak – egyszerű politikai okok miatt – semmi esélye nincs.
A kilépés felé vezető útról beszélünk tehát, amelynek részeként partnereinkkel arról is döntenünk kell, mikor tesszük meg az Európai Unióról szóló alapszerződés 50., a kilépést szabályozó cikkének megfelelő hivatalos lépéseket. Biztos vagyok abban, hogy amennyiben az Egyesült Királyság a kilépés mellett dönt, a többi tagállam szorgalmazni fogja, hogy erre a lehető legrövidebb időn belül sor kerüljön. Nem akarják majd, hogy túl sokáig várjunk az 50. cikk „gyakorlati alkalmazásával”.
– Mi a helyzet az Egyesült Királyságban élő uniós vagy a más tagállamokban élő egyesült királyságbeli állampolgárokkal? Nekik villámgyorsan újra kell tervezniük az életüket?
Egyáltalán nem. Több dolgot is figyelembe kell venni. Először, az 50. cikkhez kapcsolódó tárgyalások két évig – vagy akár tovább is – eltartanak, és addig semmi sem történik. Lesz tehát egy hosszú, legalább két éves „kegyelmi időszak”. Másodszor, nem hiszem, hogy bármelyik fél azt javasolná: „állapodjunk meg gyorsan arról, hová toloncoljuk ki ezeket az embereket”.
A kilépés melletti tábor is kinyilvánította, hogy nem ezt akarja: azok, akik már itt vannak, biztonságban itt is maradhatnak. Tudom persze, hogy a spanyol miniszterelnöknek jelezte: a kilépés befolyásolhatja a britek jogát a Spanyolországban való letelepedésre. Ezt azonban feltehetően azért mondta, mert azt akarja, hogy a bennmaradás mellett szavazzunk. Úgy vélem, a többi állam- és kormányfő hasonló nyilatkozatait is így kell értelmeznünk, ezekkel szintén is a szavazás egy bizonyos kimenetelét próbálják elérni.
A tippem az, hogy mind gyakorlati okokból – ha úgy tetszik, emberiességből –, mind a nemzetközi jog alapján azokat a briteket, akik jelenleg más EU-tagállamokban élnek, nem éri kellemetlen meglepetés.
– Mi lesz, ha nagyon-nagyon szoros végeredmény születik?
David Cameron számára, úgy vélem, az is végzetes lehet, ha alacsony részvétel mellett, nagyon kicsiny többséggel döntünk a kilépés mellett, mindazonáltal lehetőséget teremthet utódjának, hogy azt mondja: „Nézzétek, ez nagyon szoros volt, ismételjük meg!” Ez azonban politikailag problematikus, hiszen a kilépéspártiak közül sokan rendszeresen kritizálják az EU-t azért, mert más országokat újra és újra megszavaztat ugyanabban a kérdésben. Nagyon nehéz politikai helyzetbe kerül tehát, aki ezt meg akarja próbálni.
– Ha a maradás mellett dönt az ország, akkor jön a nagy európai megkönnyebbülés – vagy lesznek azért más következmények is?
Három dolgot mondanék. Először is, nagyon fontos, hogy milyen arányú eredmény születik. Ha 70–30 arányban a bennmaradásra szavazunk, az mindent megváltoztat, jövőnket ebben az esetben egyértelműen az Európai Unióhoz kötjük. Másodszor, ha az eredmény szoros, mondjuk 51–49, a részvétel pedig alacsony, akkor számíthatunk arra, hogy a kilépéspártiak azt mondják: csalás volt, meg kell ismételni”. Gyanítom, ekkor az erős politikai nyomás miatt néhány éven belül erre sor is kerül.
Harmadszor pedig: még ha szignifikáns többsége lesz is a bennmaradásnak, az Egyesült Királyság akkor sem lesz az EU normális, konstruktív tagja. Ha a bennmaradás mellett szavazunk, akkor is kelletlenül, rosszkedvűen tesszük majd, amolyan „nem szeretjük az EU-t, de a kilépés olyan ijesztően hangzik” alapon. Ez pedig azt jelenti, hogy a tagsággal kapcsolatos politikai problémák egyike sem oldódik meg – sem a közéletben, sem a Konzervatív Párton belül –, és gyakorlatilag visszakerülünk oda, ahonnan elindultunk.
Forrás: The Conversation
