Suppan Márton (27) nyerte el idén a Fiatal Vállalkozók Országos Díját. Márton nem csak a fintech világában van otthon, de sok más területre is „kalandozik”. A KamaraOnline-nak azt is elmondta, hogy melyik cégétől válna meg most a legnehezebb szívvel.

– Hogyan pályázott a díjra? Mikor lépett be a FIVOSZ-ba?

– A FIVOSZ-gála előtt három héttel léptem be a szövetségbe, de a kapcsolatunk régebbi. Sokat segítettem nekik és személyesen Kovács Patrik elnöknek a Fiatal Vállalkozók Hetének szervezésében. A Digitális E-volució Nap ötletét például egy üzlettársammal mi vetettük fel. A FIVOSZ-on belül nem vállaltam tisztséget, mert a cégeim száz százalékban lekötnek. Igaz, tudom, a díj azzal jár, hogy 2018-ban a szövetség „nagykövete” leszek. Az ezzel járó feladatoknak természetesen eleget teszek.

– A FIVOSZ-tagokat szépen átállítja a digitális bankolásra?

– Tervezünk egy közös terméket a FIVOSZ-szal, amelyet speciálisan a tagokra szabunk, erről már beszéltünk Patrikkal. Bízom benne, hogy a fiatal vállalkozók nyitottak a digitális megoldásokra. Szóval dolgozunk a fejlesztésen.

– Családi ösztönzést is kapott annak idején, hogy fintech-hel kezdjen foglalkozni?

– Teljesen autodidakta módon kezdtem tanulni, önállóan döntöttem erről az útról, noha a családban valóban vannak hasonló érdeklődésűek. A legidősebb bátyám, Suppan Gergely például a Takarékbank vezető elemzője. A második legidősebb bátyám pedig vállalati szakjogász: a cégeim alapításakor a szerződéseinkkel sokat dolgozott, és a tőkebevonásoknál is segédkezett.

– Van valamilyen családon belüli rivalizálás?

– Ezt nem mondanám. Örülünk egymás sikereinek, segítjük egymást. Én például a két húgomnak és az öcsémnek segítek. Az öcsém programozónak tanul, majd nálunk kap munkát. Ha már a családról kérdezett: apai ágon távoli nagybátyám, Imrédy Béla annak idején pénzügyminiszter, miniszterelnök – és a kommunista rendszer szerint egyébként háborús bűnös volt… Ő dolgozta ki a forint bevezetését.

– Ön pedig most „váltja le” a forintot valami másra.

– Elképzelhető. A kriptovalutákban egyébként nem hiszek, de a klasszikus devizák háttér elszámolási rendszerének megváltoztatására nagyon jó javaslataim lennének. Azon vagyok, hogy egyszer ilyen témába is belevágjam a fejszémet.

– Az már ma kitűzött célja, hogy ne legyenek bankfiókok.

– A mi cégünknél már most sincsenek, a szisztémánkkal 88 országban vagyunk jelen. Hogy a klasszikus bankok mikor jutnak el erre a szintre? Jó kérdés.

– Mit mond erről Csányi Sándor?

– Azt kérdezze meg tőle! De nekik is vannak hasonló törekvéseik. Az OTP erős versenytársunk, igaz, nem a digitális bankolásban. Azt gondolom, hogy a klasszikus banki ügyfélkörnek ma még szüksége van bankfiókokra.

– Főleg Magyarországon.

– Igen. De már nálunk is trend, hogy csökkentsék a bankfiókok számát. Csinálom a fintech.hu portálunkat, másfél éve pedig a Gazdasági Rádióban indítottam egy péntekenként jelentkező műsort, amelyben a fintech világ újdonságairól beszélgetünk. Ma, amikor beszélgetünk, a digitális nomádok lesznek a téma. Ők azok, akik már el sem tudják képzelni az életüket, hogy ne használjanak digi eszközöket, megoldásokat. Jártam Szingapúrban, láttam, ahogy a régió legnagyobb bankjának, a DBS-nek már léteznek virtuális fiókjai. Ezekben VR-szemüveg segítségével digitálisan, banki munkatárs nélkül veszi igénybe az ügyfél a bank összes szolgáltatását.

– Gondolom, ilyen itthon jó sokára lesz, bár ki tudja. Nagyon pörög a világ.

– Lehet, hogy ezt a fázist eleve át fogjuk ugorni, és a teljesen bankfiók mentes szolgáltatásokra állunk át. Ha nem is a következő öt évben, de utána mindenképp eldől, hogy ezt meg lehet-e csinálni. Igaz, jelenleg nem látok olyan piaci szereplőt, aki hajlandó lenne ebbe invesztálni. Abban sem vagyok biztos, hogy erre ma lenne nyitottság és igény Magyarországon.

– Azt mondta egy tévés interjúban, hogy sokat unatkozott a gimnáziumban. Azóta aligha unatkozik.

– Egészen pontosan fogalmazva: a gimnáziumi évek alatt nem unatkoztam, mert találtam magamnak hasznos elfoglaltságot. A gimnáziumi órákat viszont valóban nem szerettem. Mi abban a jó, ha az embernek úgy kell tennie, mintha figyelne arra, ami nem érdekli?! A tantárgyak és a tempó nem kötött le. Azokban az években viszont már versenyszerűen terepkerékpároztam, háromszoros magyar bajnok lettem, válogatottként sok nemzetközi versenyre utaztam. Képzelje, azok közé tartoztam, akik az edzéseket is szerették.

– Az aktív sportolás befejezését követőn is megmaradt a versenyszelleme?

– Nagyon is! Rengeteget köszönhetek a sportnak, a kihívásokhoz, az élethez való hozzáállásomat egy bringán tekerve alapoztam meg. Egyéni sportban hajtottam, magamra voltam utalva. A kerékpározásban ráadásul benne volt az is, hogy nagy tereket jártam meg, ami rám kimondottan ösztönzően hatott. El sem tudtam volna képzelni, hogy mondjuk, egy 150 négyzetméteres edzőteremben éljem meg a sportkarrieremet. Nekem szükségem volt a szabad térre, a távolságokra! Nekem ez adott perspektívát. Mennyivel másabb hóesésben felülni a bringára! Elindulsz Óbudáról, és hirtelen Esztergomban találod magad! Tényleg csak magadra vagy utalva. Ráadásul a hóesésben vissza is kell jutni Esztergomból Óbudára. A kerékpározás kimondottan megágyazott a karrieremhez.

– Maradt egyszemélyi vezetőnek, vagy inkább csapatjátékos lett?

– Abszolúte maradtam „magamnak”. Tudom, hogy ezen lehet változtatni, fejleszteni, de nem mindenben. A vállalati stratégia megalkotásába senkit sem vonok be. A stratégiaalkotásnak vannak olyan részegységei, amelyekről tartok workshopot, brain stormingot. Ezek a részegységek az építőkockák összeillesztésében segítenek, de a teljes stratégia, az építkezés az én kezemben van. Igaz, a felelősség is kizárólag az enyém.

– A stratégia része, hogy 2018-ban esetleg új vállalkozást indít?

– Érdekes, hogy erről kérdez, mert pont ma írtunk alá szerződést az egyik barátommal, immár üzlettársammal, egy cég alapításáról. A digitális turizmus irányába fogunk kicsit elkalandozni. Ezen kívül is vannak ötleteim jövőre és a következő évekre.

– „Kalandozásra” már most is látok példát a cégeinél.  A budapesti vizes világbajnokságra szörpautót csináltak, ez a Spritzzz. Bozsokon pedig fákat ültettek, ez a Nextreee.

– Egyszerűen szükségem van arra, hogy néha ki tudjak kapcsolni. Én nem úgy kapcsolódom ki, hogy egy ötcsillagos szállodában wellnessezek, ahol két héten keresztül áztatom magam. Szeretek persze utazni és világot látni, de azt is aktívan csinálom, az időm 30-40 százalékában legyalogolom a lábamat. Én nem turista, hanem utazó vagyok. Tényleg olyasmikkel kapcsolom ki az agyamat, mint amilyen a Spritzzz-projekt. Emlékszem, 10-12 óra meló után kimentünk összeszerelni az elektromos szörpautót, kúsztunk-másztunk, csavaroztunk éjjel kettőig – nagyon élveztem! Megjegyzem, a projekt sikerét és hatalmas PR-visszhangját szintén élveztem. Jönnek időről-időre ilyen ötletek.

– Megvan még a szörpautó?

– Hogyne! Csak most, télen, az emberek nem feltétlenül szörpözni akarnak az utcán.

– Akkor váltsanak forralt borra!

– Gondoltunk rá, de elképesztő mennyiségű engedélyt kellett volna begyűjteni hozzá. Tavasszal viszont visszatér a szörpautó, mert az embereknek tetszik, hogy nem üdítőitalt kínálunk, hanem a „nagyi szörpjét”. Visszahoztuk a retrót nagyon modern formában. Lehet, hogy az új Spritzzz-dobás a dobozos szörp lesz. Tudom, néha olyan dolgokba is beleugrom, amikbe nem feltétlenül kellene. A Spritzzz például több időt visz el, mint ami lehetne belőle, de szeretem csinálni.

– Hogyan áll a bozsoki fás projekt Vas megyében?

– Hatalmas dobásra készülünk 2018-ban, kötvénykibocsátást tervezünk 1,5-2 milliárd forint értékben, évi 4-5 százalékos kötvényhozammal. Ebből az összegből több tízezer fát fogunk elültetni. Ez ugyan nem tisztán pro bono vállalkozás, de mindenképpen környezettudatos tevékenység. Inotay Balázs jó két éve kopogtatott nálam az ötlettel. Balázs ugyanúgy működik, mint én, nagyon nyitott a világra. Foglalkozik IT-val és mobilfizetéssel, de minden más szintén izgatja. Egyik ismerősének volt egy 20 hektáros gyümölcsöse Bozsokon, a fák már nagyon elöregedtek. Talált egy olyan fafajtát, amelynek iszonyatosan nagy az oxigénmegkötő képessége, gyorsan nő, hat-hét évente kivágható, elképesztő intenzitással reprodukálja magát. Speciális szerkezetű fa – félkemény, mégis könnyű, 10 százalék alatti a nedvességtartalma. Rengeteg mindenre lehet használni. Szóval a fás ötlet már megvolt, megnéztük a gazdasági mutatókat, aztán tavaly belevágtunk. Saját tőke mellett néhány barát is beszállt az üzletbe, 20 hektáron 12 ezer fát ültettünk 40-45 millió forintból, s azóta újabb 2 ezerrel bővült az ültetvény.

– A végső cél az egymillió fa.

– Szeretek nagy célokat kitűzni. Azt gondolom, hogy az egymillió fa elérhető, nyilván nem egy-két év alatt. Önerőből 20 ezer fára elég a kapacitásunk, ezért 2018 első negyedévében következhet a kötvény kibocsátási program. Egy fa felnevelése 6 év alatt az első vágásig 20-30 ezer forintba kerül. Most egy régi-új megtakarítási forma indításán gondolkodunk, olyasmin, mint amilyen anno a takarékbélyeg volt. Megvan a mobil applikációnk, van rengeteg digitális banki ügyfelünk, akiknek eleve felajánlhatjuk, hogy vegyenek részt a programban. Ebből akár egy „lakossági fanevelési program” is kinőhetne.

– Ha arra kerülne a sor, melyik cégét adná el a legnehezebb szívvel?

– Az első, és ma a legtöbbet érő vállalkozásom, a Peak Financial Services lenne az. Életem jelenlegi szakaszának ez a vállalkozás az alapköve. A Peak a saját gyerekem, egyedül alapítottam, ettől most még nagyon nehezen válnék meg. Nem feltétlenül azért, mert nagyon ragaszkodom hozzá, hanem azért, mert itt van a fejemben, hogy mit szeretnék elmondani róla, milyen szolgáltatásokat tud még nyújtani. A Peak-kel még van két-három év masszív munkám. Akkor mondhatom majd el: olyan állapotban látom a céget, hogy mindent kihoztam belőle, amit tudtam. Nem az ügyfélszámra gondolok, hanem az alkotói munka kiteljesedésére, a maximális üzletfejlesztésre. Ha ezt elérem, ha tökéletesen készen leszek vele, akkor majd jó szívvel eladom, és büszkén követem a fejlődését.

– Néhány éve nem fogadta el az egyetem diplomamunkájának a digitális banki szolgáltatás témát – így nincs is diplomája. Az eredményeit látva, azóta nem keresték meg az egyetemről?

– Nem, nem kerestek meg. Talán nem nagyképűség, ha azt mondom: most már védés nélkül is küldhetnék a diplomámat.

Szerdahelyi Csaba