Az európai polgári kezdeményezést a Lisszaboni Szerződés vezette be azzal a céllal, hogy az EU lakosai közvetlenül kérhessék jogszabályalkotásra az EU-t, ha a kezdeményezéshez összegyűjtöttek egymillió aláírást. Az azóta eltelt három évben azonban még egyetlen kezdeményezés alapján sem készült jogszabályjavaslat.
Az Európai Parlament október 28-án elfogadott jelentésében számos javaslatot tesz, hogyan lehetne javítani a folyamaton. A parlament sajtósai Schöpflin György néppárti javaslattevővel beszélgettek.
– Az európai polgári kezdeményezést azzal a céllal indították útnak három éve, hogy bevonja az embereket az uniós döntéshozatalba. Hol tartunk ma?
– Úgy tudom, hogy eddig 51 kezdeményezést nyújtottak be, de még egyetlen egy sem érte el a célját, ami maga a jogalkotás volna. Sokan úgy vélik, hogy az egész rendszernek semmi értelme, csupán manipuláció, mert a bizottság egész egyszerűen nem fogad el egy javaslatot sem.
A józanabbul gondolkodók azt mondják, hogy az Európai Bizottság nem végez túl jó munkát e téren, de van rá remény, hogy a parlament segítségével, a jelentésemben megfogalmazott ötletekkel megfordíthatjuk ezt a tendenciát.
A bizottság a jogot tartja szem előtt, nem a politikát. Nem hiszem, hogy tisztában lenne vele, hogy a kezdeményezés célja, hogy bevonjuk az embereket az európai ügyekbe. Hosszú időbe telik egymillió aláírást összegyűjteni, de ez azt is jelenti, hogy egymillió ember valamilyen módon bekapcsolódik a folyamatba. Minden egyes alkalommal, amikor elutasítanak egy kezdeményezést, amely összegyűjtötte az egymillió aláírást, egymillió ember lesz euroszkeptikus.
– Néhány forrás szerint a tagállamok adatgyűjtésre vonatkozó eltérő szabályai jelentik a problémát, mások szerint az egy év túl rövid idő egymillió aláírás összegyűjtésére. Mit gondol, hogyan lehetne javítani a folyamaton?
– Megértem, hogy az egy év kevés, de ezt a Lisszaboni Szerződés rögzíti, csakúgy, mint az egymillió aláírást, így ezeken nem lehet változtatni. Úgy gondolom, hogy volt egyfajta általános vélemény, miszerint szükség van valamiféle gátra, hogy ne árasszanak el bennünket a könnyelmű
ötletek.
Elfogadom, hogy ez nem egy egyszerű eszköz, de működőképes lehet. Az igazi probléma, hogy sokkal többe kerül elindítani egy ilyen kezdeményezést, mint az emberek gondolták. Ezzel kapcsolatban nehéz bármit is javasolni. Az eddig nyilvántartásba vett kezdeményezéseknek mindig voltak támogatói, de emiatt sokan félnek, hogy ez is úgymond a nagy cégek eszközévé válik.
– Hogyan látja az Európai Parlament szerepét? Jobban kellene támogatnia a kezdeményezéseket? Nyomást kéne gyakorolnia a bizottságra?
– Véleményem szerint minden kezdeményezésről, amely megszerzi az egymillió aláírást, meghallgatást kellene tartani. Amelyek csak 150 ezret érnek el például, azokról nem. A következő kérdés az, hogy melyik szakbizottság tartsa a meghallgatást, hiszen azok, amelyek érintettek az adott témában, ellenségesen viselkedhetnek.
A parlament szakbizottságai olyan tárgyilagosan kell, hogy megítéljék a kezdeményezéseket, amennyire csak lehet. Semlegesnek kell lenniük. Ha egymillió ember úgy gondolja, hogy az adott témában jogszabálynak kellene születnie, akkor ezt komolyan kell venni, még akkor is, ha sokan ellenzik.
Van egy politikai oldala is a dolognak, mivel számos kezdeményezés jobboldali, sok pedig baloldali. Nem gondolom, hogy választanunk kéne. Ha egy kezdeményezés megfelel a kritériumoknak, akkor tovább kell engedni.
– Az egyik kezdeményezés a Stop TTIP nevet viseli és jóval több, mint egymillió ember támogatta, de a bizottság szerint nem felel meg a kritériumoknak. Mit gondol erről?
Jogilag a bizottság helyesen járt el, mert a jelenlegi szabályozás szerint folyamatban lévő ügyhöz kapcsolódó kezdeményezést nem lehet nyilvántartásba venni. Másodszor, ami még bonyolultabb, a polgári kezdeményezés nem állíthat meg, fordíthat vissza, vagy semmisíthet meg jogszabályt. Véleményem szerint ezen változtatni kell és lehetőséget kell teremteni arra, hogy a polgári kezdeményezés felülírhasson már létező irányelveket is.
