A Schenker-ügy arra a problematikára világít rá, hogy a logisztikai cégek nagyon sok esetben nem tudnak tökéletesen meggyőződni arról, hogy pontosan mit is szállítanak. Emiatt azonban a tevékenységük olyan adókockázatokat is hordozhat magában, amiket nem is gondoltak volna – írja Kardos Dóra, a Mazars adómenedzsere.

Minden logisztikai vállalkozásnak nagyon fontos, hogy a folyamataikat vám, áfa és jövedéki adó szemszögből is egyaránt átvilágítsák, és ne csupán a Vámkódex előírásait kövessék a vámeljárások során – figyelmeztet friss bejegyzésében Kardos Dóra, a Mazars adómenedzsere.

A magyarországi székhelyű Schenker 2011-ben megbízást kapott egy magyarországi társaságtól dohányszállítmányok helyhiány miatti „átmeneti megőrzésbe” vételére. A dohányszállítmányok eredetileg Szlovéniában léptek be az Európai Unió területére, rendeltetési helyük Ukrajna volt, azokat nem kívánták Magyarországon forgalomba helyezni, így ezek nem kerültek szabad forgalomba. A vámokmányok a leveles dohány megjelölést tartalmazták, amely dohány nem minősül jövedéki terméknek

A vámhatóság ellenőrei azonban egy ellenőrzés során a vámraktárban lezárt dobozokban tárolt áruk közül véletlenszerűen kiválasztottak három dobozt, és azok felnyitása után megállapították, hogy a dobozokban nem a dokumentumokon feltüntetett „leveles dohány”, hanem dohányvágat található. Ez viszont „fogyasztási dohánynak” minősül, ami már Jövedéki adó köteles.

Azt gondolhatnánk, hogy ez az adminisztrációs hiba nem probléma, hiszen ezek az áruk úgysem kerültek volna Magyarországon forgalomba. Tehát akár jövedéki termék, akár nem, Magyarországon nem is keletkezett volna adófizetési kötelezettség. Az elsőfokú adóhatóság szerint azonban, mivel a jövedéki terméket kísérő dokumentumokon olyan KN kód szerepelt, amely nem felelt meg a valós áru besorolása szerinti KN vámtarifa-alszámnak, így az említett dokumentumok nem alkalmasak az áru, mint jövedéki termék eredetének az igazolására. Emiatt a hatóság kiszabta a Schenker-re a jövedéki adót, a jövedéki bírsággal együtt.

A Schenker természetesen vitatta, hogy az áru a jövedéki adó köteles lenne, mivel az említett áru szabad forgalomba bocsátása meg sem történt. Álláspontjuk szerint a szóban forgó árut vámfelfüggesztési intézkedés hatálya alatt állónak kell tekinteni, függetlenül attól, hogy a kísérő dokumentumokon feltüntetett KN kód nem volt azonos a KN azon vámtarifa-alszámában szereplő leírással, amely alá az áru ténylegesen tartozott.

Jellemző a magyar hatóságok adminisztrációs hibák miatti adókiszabási és bírságolási gyakorlatára, hogy ez az ügy is az Európai Bíróság elé került.

Az Európai Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) álláspontja szerint, a jövedéki termékekre jövedéki adókötelezettség keletkezik az Unió területére történő importálásukkor, tehát vizsgálni kell, hogy a vámfelfüggesztési eljárás, ill. a vámfelfüggesztési intézkedés fogalmainak körébe tartozik-e a Schenker esete.

Viszont az már a Bíróság előtti eljárást megelőzően kiderült, hogy az árukat az Unió vámterületére történő beléptetésükkor vám elé állították Szlovéniában, és hogy azok külső árutovábbítási eljárás keretében érkeztek Magyarországra, ahol átmeneti megőrzésbe vették, majd vámraktározási eljárás alá vonták őket. A Bíróság tehát azt vizsgálta elsősorban, hogy a vámtarifaszám téves feltüntetése az adott áru vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedés alóli kivonásával jár‑e (ami vámtartozást, illetve jövedékiadó‑kötelezettséget keletkeztet). Azaz a Schenker esetében beszélhetünk-e jogellenes bejuttatásról?

(Jogellenes bejuttatásnak minősül az áruk olyan behozatala, amikor az Unió vámterületére bejuttatott árut haladéktalanul nem szállítják tovább a vámhatóság által kijelölt vámhivatalhoz vagy vámszabad területre, majd amikor az áru megérkezik a vámhivatalhoz, akkor azt nem állítják vám elé.)

A szóban forgó esetben azonban a nyilatkozat tartalmazta az áru azonosításához szükséges adatokat, hiszen a kérdést előterjesztő bíróság is megállapította, hogy az árut helyes megnevezés alatt jelentették be, csak a vámtarifa-alszám volt téves, ezt leszámítva azonban az árut helyesen azonosították annak típusát, mennyiségét és csomagolását illetően.

A Bíróság tehát megállapította, hogy nem beszélhetünk jogellenes bejuttatásról, hiszen nem történt sor a behozatalra, a szlovéniai vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedés jogos volt, így nem lehet jövedéki adót sem felszámítani. Továbbá a vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedés fogalma értelmében, egy adott áru ezek alá helyezése nem kérdőjelezhető meg akkor, ha a Közös Vámtarifa azon árucsoportját, amely alá ezen áru tartozik, helyesen tüntették fel az azt kísérő dokumentumokon, azonban az egyedi vámtarifa-alszám azokon tévesen szerepel. Ebben az esetben ugyanis nem került sor az említett áru behozatalára, így az nem jövedékiadó‑köteles.

A Bíróság azt is megállapította, hogy az Irányelv szerint a magyar hatóságok által hivatkozott szabálytalanság olyan eset, amelynek következtében a jövedéki termékek szállítása vagy szállításának egy része nem szabályszerűen fejeződik be. De a bíróság rámutatott, hogy jövedéki termékek szállításáról csak akkor van szó, ha a valamely tagállamban már szabad forgalomba bocsátott jövedéki termékeket egy másik tagállamban kereskedelmi célból, e tagállamban történő leszállítás vagy felhasználás érdekében tárolnak. Ez azonban itt nem teljesül: egyrészt az árut nem bocsátották szabad forgalomba Szlovéniában (hiszen vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedés alá helyezték), másrészt az árut Magyarországon nem kereskedelmi célból (leszállítás vagy felhasználás) tárolták, hanem Ukrajnába történő kivitelre szánták. Ezáltal a Bíróság szerint nem beszélhetünk szabálytalanságról jövedéki adó tekintetében.