Július 4-i hatállyal több tekintetben módosult „a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény”, a legfontosabb változásokat az NGM és NAV szakemberi foglalták össze.
A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 2015. július 4-i hatállyal több tekintetben módosult. A Grtv. 3. §-át érintő fogalmi változások, illetve az újonnan beiktatott 5/A-F. § alapján kérdésként merült fel, hogy a módosult szabályozás értelmében a korábbi szerződéses láncolatok (reklám-közzétevő → médiahirdetésfelület-értékesítő → reklámközvetítő → reklámozó) változatlanul fennállhatnak-e, vagy pedig a reklám-közzétételre irányuló szerződés kizárólag a közzétevő és a reklámozó között jöhet létre, és hogy a változásoknak van-e egyéb adózásbeli hatása.
A Grtv. 3. § h) pontja definiálja a reklámközvetítési tevékenységet: „reklámozóval kötött közvetítői szerződés alapján, a reklám közzétételére irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, ide nem értve a reklámszolgáltatási tevékenységet”.
A Grtv. 3. § i) pontja pedig magát a reklámközvetítőt határozza meg: „reklámközvetítést végző természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet”.
A Grtv. 3. § s) pontja szerintmédiahirdetésifelület-értékesítő: „a reklám közzétevőjének megbízása alapján eljáró természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely a reklám közzétevője nevében hirdetési felületet értékesít a reklámközvetítő, illetve a reklámozó felé.”
A Grtv. 3. § k) pontja úgy rendelkezik, hogy a reklám közzétevője az, „aki a reklám közzétételére alkalmas eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével a reklámot megismerhetővé teszi.”
Továbbá a Grtv. 3. § l) pontja alapján reklámozó: „akinek érdekében a reklámot közzéteszik, illetve aki a reklámot megrendeli.”
A Grtv. 2015. július 4-én hatályba lépett rendelkezései közül a reklámközvetítésre vonatkozó szerződéseket és a reklám közzétételére irányuló szerződéseket illetően az alábbi, a kérdés szempontjából lényeges rendelkezések emelhetők ki:
Grtv. 5/B. § (2) bekezdés: „A reklámközvetítő és a reklámozó a reklámközvetítésre vonatkozó szerződésben megállapodhatnak abban, hogy a reklámközvetítő képviseleti joga a reklám közzétételére irányuló szerződésnek a reklámozó nevében történő megkötésére, annak módosítására és a teljesítés elfogadására is kiterjed.”
Grtv. 5/B. § (5) bekezdés: „A reklám közzétevője vagy a nevében eljáró médiahirdetésifelület-értékesítő a szolgáltatásról kiállított számlát a vele a reklám közzétételére szerződő fél nevére állítja ki. A számlán valamennyi alkalmazott árengedményt fel kell tüntetni. A pénzügyi teljesítés határideje a számla kézhezvételét követő harmincadik nap.”
Grtv. 5/C. § (3) bekezdése: „A reklámközvetítő a reklámozótól díjra jogosult, amelynek mértéke a reklám közzétételi díjának 15 százaléka.”
Általános forgalmi adó
A fentiekkel összefüggésben elmondható, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) szabályaira figyelemmel a reklámozó, a reklámközvetítő és a reklám közzétevője viszonyában alapvetően kétféle típusú ügyleti konstrukció különíthető el.
Az egyik az ún. ügynöki konstrukció, amelynek lényege, hogy az ügynök (reklámközvetítő) más nevében, más javára (a reklámozó nevében és javára) jár el. Ebben az esetben a kérdéses reklám-közzétételi szolgáltatás nyújtója (a reklám közzétevője) az áfa rendszerében közvetlenül azon adóalany (a reklámozó) részére nyújtja a szolgáltatást, akinek nevében és javára az ügynök eljár. Emellett az ügynök (reklámközvetítő) is teljesít egy „ügynöki” szolgáltatást a reklámozó részére. A reklám-közzétételre irányuló szerződés ebben az esetben tehát a reklám-közzétevő és a reklámozó között jön létre, a reklámközvetítő pedig a reklámozó nevében jár el.
Ilyenkor az Áfa tv. figyelembevételével az a megfelelő számlázási mód, ha a reklám közzétevője a számlát közvetlenül a reklámozó (mint „szerződő fél”) felé úgy bocsátja ki, hogy a(z) (alap)hirdetési díjat az ügyletre vonatkozóan alkalmazandó engedményekkel csökkenti. A reklámközvetítő pedig ettől elkülönülten bocsát ki a reklámozó részére egy számlát az őt megillető díjról. Ebben a megközelítésben tehát a Grtv. 5/B. § (5) bekezdésében szereplő „szerződő fél” megnevezés a reklámozóra utal.
A másik az ún. közvetítői konstrukció, amelynek lényege az Áfa tv. 15. §-a alapján, hogy a „közvetítő” (jelen esetben a reklámközvetítő) saját nevében, de más (a reklámozó) javára jár el. Ebben az esetben a reklámközvetítőt úgy kell tekinteni, mint aki a közvetített szolgáltatás igénybevevője és nyújtója is, így a reklámközvetítő és a reklámozó között, valamint a reklámközvetítő és a reklám közzétevője között is teljesül egy-egy szolgáltatás.
A Grtv. 2015. július 4-től hatályos szabályai vonatkozásában sem szükséges, hogy a reklámközvetítő minden körülmények között valamennyi engedménnyel csökkentve számlázza tovább a hirdetési díjat a reklámozónak (vagyis a reklámközvetítő által befogadott és kiállított számla azonos összegről szóljon) és külön számlát állítson ki a díjáról a reklámozó részére.
Ennek megfelelően, ha az ügylet tartalmát tekintve a reklámközvetítő az áfa fogalmai szerinti közvetített szolgáltatást nyújt (Áfa tv. 15. §), akkor a Grtv. 2015. július 4-től hatályos szabályai alapján is fenntartható az említett szabályok hatályba lépéséig ilyen esetben alkalmazott számlázási gyakorlat. Ez azt jelenti, hogy a reklámközvetítő díját az általa a reklám közzétevőjétől befogadott számla, valamint az általa a reklámozó részére kibocsátott számla ellenértékének különbözete jelenti. Ebből következően a reklámközvetítő által a reklám közzétevőjétől befogadott számlán feltüntetett ellenérték nem egyezik meg a reklámközvetítő által a reklámozó részére kibocsátott számlán feltüntetett ellenértékkel. Ebben az esetben a reklámközvetítő nem állíthat ki a díjáról külön számlát a reklámozó részére, annak érdekében, hogy ne valósuljon meg „kétszeres számlázás” a közvetített szolgáltatás nyújtására vonatkozóan.
Annak érdekében, hogy az előző bekezdésben említett esetben, a Grtv. 2015. július 4-től hatályos szabályait illetően, a reklámközvetítő által kapott engedmények maradéktalan továbbadására vonatkozó rendelkezéseknek való megfelelés teljes mértékben követhető legyen, a Grtv. alkalmazása szempontjából indokolt lehet, hogy a reklámközvetítő által a reklámozó részére kiállított számla kellően részletes legyen, és abból egyértelműen megállapítható legyen, hogy a számlán feltüntetett ellenérték milyen módon került megállapításra: vagyis, hogy mely alkalmazott engedmények csökkentették és mekkora összegű reklámközvetítői díj növelte az ellenérték összegét. Ezt lehetővé teszi az Áfa tv. is, amely nem zárja ki, hogy az adóalany a kötelező adattartalommal (169. §) ellentmondásban nem álló többlettartalmat is feltüntessen a kibocsátott számlán.
A fentiektől elkülönül az az eset, amely során egy adott médiaügynökség nem a reklámozóval kötött, reklámközvetítésre irányuló szerződés alapján jár el, hanem médiahirdetési felületet vásárol fel, ennek során a saját nevében köt szerződést valamely közzétevővel vagy médiahirdetésifelület-értékesítővel a médiahirdetési felület jogának megvásárlására, majd ezen felület értékesítése érdekében keres ügyfeleket és a felületet a saját nevében értékesíti a reklámozó részére. Ebben az esetben a médiaügynökség nem minősül a Grtv. szerinti reklámközvetítőnek, hiszen nem folytat a reklámozóval kötött közvetítői szerződés alapján a reklám közzétételére irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenységet, hanem a reklám közzétételére irányuló szerződést a saját jogán, a maga nevében ő köti meg a reklámozóval.
Reklámadó
A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Ratv.) nem definiálja a megrendelő fogalmát, így azt a személyt, szervezetet kell annak tekinteni, aki a közzétevővel szerződést köt a reklám közzétételére.
A Grtv. 2015. július 4-től hatályos változása nem érinti azt a reklámadó tekintetében kialakított álláspontot, hogy ha reklám-közzétevővel (akár az annak nevében eljáró médiahirdetésifelület-értékesítő közreműködésével) a reklámközvetítő köt szerződést a saját nevében, akkor a reklámközvetítő minősül a megrendelőnek. Ilyenkor a reklámozó nem tekinthető a Ratv. szerinti megrendelőnek, hiszen nem ő a szerződő fél.
Abban az esetben, ha a reklámügynökség nem a saját, hanem a reklámozó nevében köt szerződést a reklám-közzétevővel, akkor természetesen a reklámozó minősül a Ratv. szerinti megrendelőnek.
Változatlan továbbá a szabályozás atekintetben is, hogy a reklám közzétevőjének (így a reklámadó alanyának) az a személy vagy szervezet tekinthető, mely ténylegesen rendelkezik az adóköteles reklám-közzététel megvalósítására szolgáló felületen történő tartalom-elhelyezés jogával. Tekintve, hogy a Grtv. szabályozása alapján amédiahirdetésifelület-értékesítő személy/szervezet az adott hirdetési felületet nem a saját, hanem a reklám közzétevőjének megbízása alapján, annak nevében értékesíti, aközreműködésével megvalósuló reklámadó-köteles tényállás esetében a médiahirdetésifelület-értékesítő nem reklám-közzétevőnek, hanem a Ratv. 1. § 11. pontja szerinti reklámértékesítő ügynökségnek minősülhet (ha az ezen pontban írt feltételek teljesülnek).
Társasági adó
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 8. § (1) bekezdés d) pontja értemében növeli az adózás előtti eredményt az a költségként, ráfordításként elszámolt összeg, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra. A Tao. tv. 3. számú melléklet A) része nem nevesít olyan tételt, amely alapján a reklámközvetítő által megfizetett ellenérték miatt felmerült költségek, ráfordítások növelnék az adózás előtti eredményt. Ebből adódóan a reklámközvetítőnek – függetlenül a Grtv-ben foglaltaktól – a társasági adóban irányadó általános szabályok szerint kell megítélnie azt, hogy az elszámolt költség, ráfordítás a vállalkozási, bevételszerző tevékenységet szolgálja-e.
A reklámadó-köteles közzétételek megrendelése esetén a reklámozónál vizsgálni kell a Tao. tv. 3. számú melléklet A) rész 16. pontja alkalmazásának szükségességét.
Nemzetgazdasági Minisztérium, NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály
