Tudás, lehetőség, bátorság, ez kellett az induláshoz – mondja Rajnai Richárd, a Kötéltechnika Kft. ügyvezető-tulajdonosa a KamaraOnline-nak adott interjúban. A megoldás összeköt – Rajnai Richárd ezt a szlogent adta vállalkozásának. S mint látjuk majd, a szálak valahol valóban mindig összeérnek.
– Édesanyjának hasonló profilú cége volt. Ön 2009-ben 28 évesen vette át az üzletet, pedig pénzügyi végzettsége alapján ez nem feltétlenül adta magát. Miért döntött így?
– Igazi élethelyzet volt, pont akkor végeztem a főiskolán, édesanyám úgy döntött, hogy kiköltözik az Egyesült Államokba, én pedig azon gondolkodtam, hogyan legyen tovább? Természetesen nem volt ismeretlen a vállalkozás, hiszen kötélhálók mellett nőttem fel. Sokan olyasmivel foglalkoznak, aminek nincs közvetlenül kézzelfogható eredménye. Ebben a szakmában viszont azonnal fizikai valóságában látszik az alkotás. Azt hiszem, ez vonzott leginkább. Láttam azt is, hogy vannak lehetőségek a területen, igaz, egy sor dolgot másként kell csinálni. Lehettem volna persze bróker, de azt gondoltam, hogy sokkal több történhet velem, ha ebbe a vállalkozásba kezdek, a magam ura leszek.
Az Egyesült Államokban az a szemlélet, hogy egyetem, főiskola után vállalkozzon mindenki. Egy fiatal próbálja ki magát akár több területen, és nem csak azért, hogy pénzt csináljon, hanem lássa, mi való neki, miben a legjobb. Én is ki akartam magamat próbálni, kíváncsi voltam, milyen céget tudok felépíteni a kötelek, hálók gyártására. Hatalmas előnyöm volt, hogy kihasználtam az internet adottságait az információszerzéshez és az új ügyfélkör kialakításához. Tudás, lehetőség, bátorság – ez kellett az induláshoz.
– A Kötéltechnika cégnév már saját termék?
– Egyértelműen az. Ültem otthon a kanapén, görnyedtem a laptop felett, és teljesen váratlanul beugrott.
– Nagyon magyar elnevezés. Jó ez a külpiacon?
– Nem. Ezért vettem domaineket a név angol szinonimáival, s azóta, hogy egy spanyol céggel szerződtünk, a hálótechnika szó angol fordítása (Nets-Tech Kft.) a domináló az európai piacon.
– Az első hónapokban mindent egyedül csinált. Menet közben tanulta a szakma fortélyait?
A tematikus weblapok azonnal hozták az üzletet
– Voltak vakfoltok, bőven volt mit tanulnom, ha nem is minden részletet, de azt mindenképp, hogy miként épülnek egymásra folyamatok, milyen feladatra milyen megoldási variációk vannak. Voltak pillanatok, amikor gyöngyözött a homlokom, de végül mindenre megtaláltam az odaillő válaszokat.
– Hogyan jöttek a megrendelések, hogyan indult be az üzlet?
– Nem a nulláról indultam, mert édesanyám cégének voltak megrendelői. Igaz, ma már egyik sem tartozik a vásárlóink közé, ahogy a régi beszállítóink helyébe is mások léptek. Az első pillanattól több tematikus weblapot indítottam el, és hamarosan, ha valaki a Google-n keresett a témában, elsőként már minket hozott fel. Elindultak a weblapok, és elképesztően nagy volt az érdeklődés. Például amikor a sportháló.hu elkészült, rá két hétre már komoly érdeklődők jelentkeztek. A weblap elindítása 100 ezer forintba került, két hét múlva viszont ötmilliós üzletet kötöttem.
– Melyik volt az első igazán nagy munka?
– A Szusza Ferenc Stadionban kellett felszerelni egy 16 méter magas 100 méter hosszú hálót – 1600 négyzetméter, 250 kiló! Ez már az a mennyiség, amit egyedül nyilván fel sem tudok emelni. A munkát úgy vállaltam el, hogy tudtam, egyedül képtelenség lett volna minden fázisát végrehajtani, mégis bíztam magamban. Teljesen véletlenül találtam aztán egy ipari alpinista csapatot. Egy éjszakánk volt a szerelésre, közösen megcsináltuk. Másnap le lehetett játszani a bajnoki meccset, nekem pedig lett egy kiváló induló referenciám.
– A labdarúgó klubok azóta is megrendelői, például a Groupama Arénában és Debrecenben is dolgoztak. Ugyancsak nagy üzlet lehet az MLSZ-szel kötött szerződés is.
– Valóban jók a klubkapcsolataink, jók a visszajelzések, elégedettek a munkánkkal – az üzlet nincs klubhűséghez kötve. A Magyar Labdarúgó Szövetséggel a pályaépítési programra szerződtünk. Ebben a programban nekem nincs kapcsolatom a helyi foci egyesületekkel, tőlem az MLSZ közvetlenül tőlünk rendeli a hálókat.
Egyetemi kurzuson a főnöki feladatokról
– Az egyszemélyes vállalkozás ma hány fős céggé nőtte ki magát?
– Most tizenegyen vagyunk. Évről évre nőttek a megrendelések, nekünk is bővíteni kellett a csapatot. Lehet, hogy kívülről ez kis csapatnak látszik, de nagyon hatékonyan dolgozunk. Szerintem 25 emberrel az európai sportháló-piac igényeit ki tudnám elégíteni. Stabil a gárdánk, évek alatt csak egy kollégámtól kellett megválnom, ketten pedig maguk választottak másik munkahelyet.
– Erre mondják, hogy nem csak családi, hanem családias hangulatú vállalkozás.
– Amikor az elején hárman-négyen voltunk, több idő jutott munka utáni beszélgetésekre, olykor sörözni is elmentünk. Ma ez már nem fér bele, nekem pedig tanulni kell azt is, hogyan legyek egy bővülő csapat főnöke. Ebben a témában jelenleg a Közép-európai Egyetemen közreműködök egy féléves kurzuson. Sok más mellett a hallgatókkal azt is megvitatjuk, hogy ilyen helyzetekben mi lehet a megoldás. A diákoknak ez a tananyag része, én meg azt remélem, hogy jó ötleteket kapok.
– A cégnek a sportháló-készítés a fő profilja?
– Magyarországon igen. A sport vonal 60-70 százalékot tesz ki, míg a munkavédelemmel kapcsolatos megrendelések és az egyebek 30-40 százalékot. Nyugat-Európában viszont pont fordított az arány. Most már itthon is nő a munkavédelmis munkák száma, remek referenciáink vannak nagy építővállalatoktól.
Nullához közelít az ipari hulladék
– Csak a nagy vásárlókra építenek?
– Foglalkozunk kisebb, lakossági munkákkal is. A kis vevők már az új gondolkodás és szolgáltatás részei. Képzelje el a munkánkat úgy, mintha egy szabóság lennénk! Megvesszük az alapanyagot, kivágjuk a szükséges méreteket. Óhatatlanul van maradék. Két éve ráálltunk arra, hogy a maradékot regisztrálva felvettük a raktárkészletbe, pontosan tudtuk, miből, mennyi van. A magán megrendelők a honlapjainkon egy kalkulátorral kiszámolhatják az újonnan létrehozott kiskereskedelmi árlista alapján, hogy mennyibe kerül a háló, például a kertjükbe, a teraszra, a korlátra. Így tudtam létrehozni egy könnyű érintkezési platformot a kiskereskedelmi szegmenssel.
Némi plusz adminisztrációval így nem vész kárba a maradékanyag, hiszen plusz pénzt termelünk vele. Ráadásul a környezetvédelem szempontjából is jól jár mindenki, mert nálunk az ipari hulladék mennyisége 1 százaléknál is kevesebb. Gyakorlatilag semmit sem dobunk ki, mindent feldolgozunk.
– Kicsi a magyar piac. Van egyáltalán konkurenciája?
– Ha azt kérdezi, hogy lehet-e másnál is hálót venni, akkor természetesen lehet. De olyan nagy, összetett munkát, a tervezéstől a gyártáson át a felszerelésig, csak mi végzünk Magyarországon. A sporthálók piacán még dolgozik több idősebb vállalkozó. Jellemzően kézzel kötött hálókat készítenek, de ez nem hasonlítható össze a mi 21. századi technikánkkal és kapacitásunkkal. Még a nagy megrendelők is meglepődnek olykor, amikor egyedi, különleges megoldást kérnek, és mi legalább A, B, C lehetőséget kínálunk, majd nagyon rövid határidővel szállítunk is.
Nagyon el kell azon gondolkodni, hogy az ember egy üzletre nemet mondjon. Romániából például azzal kerestek meg, hogy készítsünk függőhidat. Nem a profilunk, de csak azt kérdeztem, hová lesz, mekkora legyen, és mikorra kell elkészülni vele. Egy feladaton nem megdöbbenni kell, hanem megkeresni a gyors és hatékony megoldást. Nyilván ezért is vagyunk sikeresek, ezért választannak minket, még akkor is, ha nem mindig mi vagyunk a legolcsóbbak. A minőségért és megbízhatóságért az emberek hajlandóak fizetni. Jelenleg 80 százalék körüli az árajánlat/megrendelés arányunk.
– Korábban felvetette, hogy a jövő elhozhatja egy pénzügyi cég alapítását. Hol tart a gondolkodásban?
– Hogy finoman fogalmazzak, az utóbbi években a pénzügyi világ szépsége csúnyább képet mutat, ma kevésbé vonz a terület, mint ahogy azt néhány éve gondoltam. Jelenleg teljes erőbedobással a spanyol joint venture kapcsolat tökéletesítésén dolgozom, közeli tervem a közép-európai piac bevétele. A következő évek erről szólnak majd, és nem egy pénzügyi vállalkozás alapításáról.
Az üzlet nem pusztán a pénzről szól
– Ha egyszer „ráun” a kötelezésre, belefoghat teljesen másba is. Vagy el is adhatja a kft.-t.
– Ezen most egyáltalán nem gondolkodom. Különben is, nagyon nehéz történet egy cégeladás. Az egyik barátom a közelmúltban nagyon komoly, sok milliárdos üzletet kötött egy multival, mégis azt látom rajta, hogy önmagában ettől nem lett boldogabb. Mert az üzlet nem pusztán a pénzről szól, hanem annál sokkal többről: a cégbe fektetett hihetetlen energiáról, gondolatokról, felelősségről, az álmok megvalósításáról. Mindezt csak úgy „eladni”, nem egyszerű sztori. Így vagyok én is a Kötéltechnikával. Amikor megálmodtam, megcsináltam és fejlesztettem, nem azon tűnődtem, hogy egyszer majd jó pénzért vevőt lehet rá találni. Hálókra amúgy is mindig szükség lesz, amíg fel nem találják az erőteret.
– Amilyen sikeres a cége, annyira jó a kapcsolata a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségével. Hogyan találtak egymásra?
– Néhány éve életem első üzleti reggelijén vettem részt, valahogy nem tartoztak kedvenc időtöltéseim közé ezek a reggelizések. Nagyon hívtak, hát elmentem. Az asztalnál a FIVOSZ egyik vezetője volt a szomszédom, megismerkedtünk, láttam fantáziát abban, amit a szövetségről mondott. Meghívott a FIVOSZ-irodába, hogy folytassuk ott a beszélgetést. Erre a találkozóra már úgy mentem, hogy a szövetség tagja lettem, így már nem arról beszélgettünk, hogy lépjek be, hanem a munkám és a terveim voltak a fő téma.
Új tagként eszembe sem jutott, hogy pályázzak az Év Fiatal Vállalkozója címre, pedig agitáltak. Nem is pályáztam, viszont ők ajánlottak, és 2012 novemberében díjaztak. Egy éven át enyém volt a cím. Amikor letelt az egy év, a szövetség elnökével, Kovács Patrikkal azt találtuk ki, hogy hasznos lenne létrehozni a FIVOSZ nagykövete posztot. Nagykövet lettem, aki a világban járva népszerűsíti a fiatal magyar vállalkozókat. Főleg Európát járom, Moszkvától Milánóig sok városban részt vettem rendezvényeken, ahol a vállalkozók mellett döntéshozók is kíváncsiak arra, mit csinálunk Magyarországon. A legegzotikusabb hely Botswana volt, ahová eddig eljutottam.
A FIVOSZ és a Magyar Nemzeti Kereskedőház között is nagyon jó a kapcsolat. Az ő szervezésükben utaztam például annak idején Düsseldorfba, a világ legnagyobb munkahelyvédelmi kiállítására. Ott találkoztam a spanyol céggel. Látja, így ér össze egyszer minden szál valahol.
Szerdahelyi Csaba
(A vezető fotón a Ferencváros stadionjának munkavédelmi hálózása – ez is szerepel a cég referenciái között. Az alsó kis képen Rajnai Richárd a FIVOSZ elnökével, Kovács Patrikkal.)
