Mi leszünk a legszervezettebb újonc magyar jégkorong klub 2018 végére – ígéri Pehl Bernadett, a Vasas jégkorong szakosztályának operatív igazgatója a KamaraOnline-nak adott interjúban. Bernadett 23 évnyi tévézésnek fordított hátat nemrégiben azért, hogy részt vegyen egy profi jégkorong klub felépítésében. Szuper Levente szakosztály-igazgató és Ladányi Balázs vezetőedző munkáját segíti.

– Mikor kezdett el tárgyalni arról, hogy a Vasashoz „igazol”?

– A tárgyalás nem igazán jó szó, inkább a közös gondolkodás a helyes kifejezés. Télen már sokat és rendszeresen beszélgettünk a felnőtt Vasas Jégkorong-projektről. Elég régóta ismerjük egymást Szuper Leventével. Fantasztikus sikereket ért el a profi klubjaiban és a magyar válogatott kapusaként is. Már akkor világos volt, hogy a sportolói pályafutását követően a jégkoronggal kíván foglalkozni. Megnősült, gyerekei születtek, majd úgy döntött, hogy sportvezetőnek képzi magát. Nagyon szurkoltam neki, azt gondoltam, hogy ki mutasson irányt itthon ebben a sportágban, ha nem ő? Játszott Kanadában, az Egyesült Államokban, Németországban, Olaszországban, Svédországban, majd Kazahsztánban „akasztotta szögre a korcsolyacipőt”. Sokat látott és tanult, tapasztalt, kisujjában van a profizmus. Tudja, miről beszél. Négy-öt éve határozta el, hogy a Vasasnál felnőtt csapatot szeretne összekovácsolni. Mit mondjak? Akkor elég sokan legyintettek a tervére. Igazán élesbe két évvel ezelőtt fordult a sztori, amikor a klubnál robbanásszerűen megnőtt az utánpótláskorú gyerekek száma. Hat éve 70-80 gyerekkel indultak, ma az U8-as korosztálytól kezdve a nagyobbakig már közel 300 fiatal jégkorongozik piros-kékben. Itthon ez a növekedés rekordnak nevezhető. A gyerekek folyamatos menedzselése mellett azon is gondolkodni kellett, hogy miként lehetne nekik hosszabb távon jövőképet mutatni. Miként oldható fel az a helyzet, hogy egy szapporói hős által edzett játékos, csak azért mert túlkoros, már nem tud játszani szeretett egyesületében, szeretett környezetében. Az egyik legnagyobb motiváció, hogy a klub felnőtt csapatában folytathatja az, aki kiöregedett az ifiből.

– A Vasas idén megpályázta, hogy az Erste Bank Ligában játszhasson. Júniusban a Magyar Jégkorong Szövetség ezt jóváhagyta. Nyilván ez indokolta, hogy a szakosztálynál operatív igazgató is dolgozzon.

– Az előző bajnokságban a Ladányi Balázs edzette U20-as csapat igen jól szerepelt. Levente szerint eljött az idő, hogy egy felnőtt csapat játsszon a legjobbak között. Miután zöld utat kapott a Vasas, rohammunkával kezdődött a csapatépítés és mindaz, ami a bajnoki szerepléshez kell. Ladányi, Szuper, Horváth András, Peterdi Imre fantasztikus ikonok, akik a jégen elképesztő dolgokra képesek. Azt is megtanulták harminc év jégen létet követően, hogy a közös gondolkodás, egy kívülről jött friss ember és a gondolatai, ha annak tartalma és mélysége van, megfér egy olyan közegben, mint ez. Így sütötték ki közösen, hogy a nem sportszakmai dolgokra kell egy ember, aki néhány szeletét ismeri a sportáguknak, ha kérdezik a hokiról, biztos nem jön ki a száján, hogy a büntetőt öt méterről végzik el. És ha mindez párosul szervezési gyakorlattal, jól jöhet számukra.

– Operatív igazgatóként melyek most a legfontosabb feladatai?

– A sales és marketing csapat nyár végére végez a többpontos céllista negyedével, ki kell értékelni az addig eltelt időszakot. Augusztus 1-jén érkeznek vissza szabadságról a játékosok. Felkészült stáb várja majd őket, a nyár végi edzőtáborban a hoki mellett számos olyan program várja a fiatalembereket, amelyekre nincsenek - nem is lehetnek - felkészülve, de mind a profi lét elengedhetetlen kellékei. A háttérben rendezvényszervezőkkel és magas színvonalú technikai szolgáltatást nyújtó szakemberekkel agyalunk azon, hogyan lehetne a mérkőzések körüli körítés jobb, mint az itthon eddig megszokott. A Vasasnál terveink szerint teljesen másként néz majd ki az első osztályú jégkorongcsapat, mint amihez Magyarországon hozzászokhattak a játékosok, a szurkolók és a támogatók. Levente 9 NHL-meccsen ült a Calgary Flames padján, mindazt, amit vizionál, testközelből látta. Nem titkolt célja, hogy a Vasasból mini franchise-t alkosson, annak minden elemével: kezdve a kommunikációtól, a büfé „hokibarát” választékán át a játékosok megjelenéséig.

– Mennyi pénz kell ehhez a modellhez?

– A jégkorong költséges sport, többszáz millió forint az évi költségvetés - csak egy ütő 60-70 ezer forintba kerül. Az állami TAO-támogatás a jégkorongsportban segítség csak igazán, de a csapatunk nem ennek a lehetőségnek a felkínálásával kívánja a szponzorokat a klubhoz kötni. Mindenkinek szeretnénk bebizonyítani azt, hogy lehet a piacról, a szponzorok által win-win alapon finanszírozott profi klubot működtetni Magyarországon.

– Hány szponzoruk van és mennyi kellene?

– Szponzorból sosem elég! Inkább az a fontos, hogy akik látnak fantáziát a történetünkben és csatlakoznak hozzánk, azok két-három év múlva is ugyanolyan szeretettel és szenvedéllyel gondoljanak vissza a kezdeti időszakra, ahogyan azt mi megéljük.

– A magyar hokiban klub szinten egy szponzor kockázatot is vállal.

– Kockáztatás nélkül nincs siker. Továbbá aki nem tervez, az a saját sikertelenségét tervezi meg. Nagyon pontosan megtervezett ösvényen megyünk előre, évekre előre látjuk, hogy például egy adott szponzornak miért éri meg velünk dolgozni. Biztos akadnak olyanok, akik ma még vacillálnak, hogy támogassanak-e Magyarországon egy jégkorong-szakosztályt, de ha látja majd az illetékes döntéshozó, hogy ez progresszív és transzparens módon működik, akkor csatlakozik. Jelenleg már tízhez közelít azoknak a száma, akik megtisztelnek a bizalmukkal, de számos céggel és vállalkozóval tárgyalunk. Három hét alatt nem rossz eredmény! Átlátható a működésünk, a szponzorok előtt nincsenek titkaink. Ahogy az sem titok, hogy a Vasasnál az előttünk álló bajnokságban nem lesz eredménykényszer. Ember legyen a talpán, aki ma megmondja, hogy milyen lesz a bajnokság színvonala.

– Akár a Vasas is bajnok lehet…

Egy-egy pillanatban megemlítem Leventének a Vegas Golden Knights példáját. Nem mindennapi bravúr, hogy újoncként az NHL-döntőjéig meneteltek… Hónapokig a tévécsatornánál még dolgoztunk közösen is akkortájt, szóval van mit felemlegetni ezzel kapcsolatban. Ugye, nem elcsépelt frázis, hogy a sportban minden lehetséges és annak ellenkezője is? Nézem a srácainkat nap mint nap, örülnek, hogy végre valami komoly és új történik körülöttük. Azt látják, hogy születőben van egy csapat, amelyik tiszta lapokkal játszik feléjük is, a játékosok pontosan tudják, hogy a klub most mit tud kínálni és ezért mit vár el. Mindenből a legjobbat szeretnénk adni a játékosainknak, a szurkolóinknak, kezdve a meccsfelvezetéstől a különböző programokig, amelyek a mérkőzéseinket körülveszik. Nem azt mondom, hogy szeptemberre minden meglesz, de határozottan arra készülünk, hogy 2018 végére mi leszünk a legtöbb ötlettel, sok újdonsággal felálló, legszervezettebb újonc hoki klub.

– Lesz a klubnak „névadó” főszponzora?

– Tárgyalunk, még nem mondhatok nevet, de lesz.

– És lesz mezszponzor?

– Várhatóan július elején-közepén egy nagyszabású sajtótájékoztatón mutatjuk be a vadiúj mezt és a szakmai koncepciónkat. Levente régi vágya volt, hogy olyan típusú mezünk legyen, mint amilyen az Edmonton Oilers-é. Még hátravan néhány grafikai simítás, de nagyon klassz és szép lett a végeredmény. A mezünk egyébként nem lesz logóerdő, azok a támogatók kerülnek rá, a Liga kötelezőkön kívül, akik efféle módon szeretnének integrálódni a csapat életébe – és valamilyen szinten mi is az ő életükbe. Az a lényeg, és nem győzöm eléggé hangsúlyozni: az a cél, hogy minden szereplő érezze jól magát ebben a lehetőségekkel teli történetben. Van olyan jelentős támogatást nyújtó partnerünk, akinek hozzánk hasonlóan annyira tetszett a design és egyetértett abban, hogy a klasszikusság fél siker és úgy döntött ne legyen a logója a mezen. Jó érezni a megbeszéléseken, hogy kezd átmenni a letisztult kommunikáció egy-két eleme, a szórakoztatóiparban használt kifejezések a sporttámogatásban is szépen lassan alkalmazható részévé válnak a mindennapoknak. A keresztpromóció, a branded entertainment, a product placement kifejezések hasznosak és jól működnek bizonyos piaci helyzetekben, a sportban még nem használjuk eleget.  Nem azért helyezik el egy filmben a Coca-Colát, mert a cég fizet, hanem azért, mert a Coca-Colának jó, hogy a terméke látszik a filmben egy adott jelenet két másodpercében. Örülök, hogy apró lépésekkel, de egyfolytában megyünk előre.

– A Vasasban játszani egy profi játékosnak is befektetés?

– Oda-vissza alapon igaz ez. A felnőtt csapat a junior gárda magjából áll, sokan az egyetem mellett sportolnak. A jól összeszokott csapatot egy-két idősebb játékossal erősítjük meg a bajnoki rajtig. Mindenki szenvedélyesen végzi a dolgát, hogy minden nap, illetve majd a bajnokság végén érezze jól magát. Akarhatok sok pénzt, akarhatom a legnagyobb multit támogatónknak, de ha nincs semmilyen kötődése, akár szellemiségben a sportághoz, ahhoz a filozófiához, amit mi képviselünk, akkor nem fog működni a dolog a mi modellünkben. Van egy listám, amelyen szerepelnek azok a cégek, amelyeket mindenképpen megkeresek, mert úgy látom, hogy egyezik a látásmódjuk a miénkkel. Lehet, hogy nem lesz mindegyikből biznisz, de meg kell próbálni. Látni kell a célokat, és megismertetni minél szélesebb körben. Ebben a játékos is partner kell legyen.

– Hány százalékon áll most a Vasasnál a brandépítés?

– Mi a 100 százalék?

– Mondjuk, a szereplés egy magasabb szintű bajnokságban.

– A mi családias klubuknak már az is óriási dolog, hogy a honi hoki legmagasabb osztályában, az Erste Ligában versenyez. A Vasas felnőtt jégkorong-projekt egy inkubátorprojekt. Ha hasonlót kellene mondanom, talán a Fehérvár AV19 volt anno ilyen. Személyesen nagyon szurkolok a fehérvári hokisoknak, amit id. Ocskay Gáborék csináltak az elmúlt években, az bámulatos. Kétségtelen tény, ők a hazai klubhoki bölcsője. Az ő utánpótlás-projektjük hasonlít a miénkre, de nem lenne értelme egymást összehasonlítani. Marketingértékben ma ők jóval többek a Vasasnál, de nagyon szeretném, ha 2019 nyarán már közelebb lennénk egymáshoz. Vannak mérőszámok, amelyekkel ezt majd le lehet mérni. És én köztudottan szeretem a számokat.

– Megbecsülné, hogy mennyit ér ma a piacon a Vasas?

– Bármit mondanék, vélhetően nem lenne igaz, holott van róla elképzelésem. Amiket én javaslok annak érdekében, hogy ez a projekt működjön, azok lehetőségek, opciók. Akiket bevonunk, akár tanácsadói szinten is a munkába, hozzánk hasonlóan elemi erővel hisznek ebben a sztoriban. Leventével olyan dobozokat nyitottunk ki, amelyeket korábban soha senki nem tett meg itthon - legalábbis ezt tapasztalom a tárgyalásokon. Nem tudhatom még, hogy mindebből mi fog kijönni. Azt viszont büszkén mondom, hogy a közelmúltban egy 23 éves karriert hagytam hátra napi szinten azért, hogy részt vegyek egy profi jégkorong klub felépítésében, egy olyan ember oldalán, aki már benne volt a profizmus sűrűjében, és a saját bőrén tapasztalta milyen az. Kiegészülve olyan edzőkkel, akik hitelesen tudnak arról mesélni a tanítványaiknak, hogy milyen volt szakadó hóban keveset játszani, többet takarítani a pályát, de mégis csinálták, mert voltak céljaik. Biztos vagyok benne, hogy a lendületünkkel és a lelkesedésünkkel messzebbre jutunk, mintha egy sarokban ücsörögve várnánk állam bácsitól a pénzt. Arról nem beszélve, hogy rengeteget tanulunk egymástól. Ez sem elhanyagolandó szempont a személyes fejlődésünket tekintve. És ez abban a világban, amit mi elképzelünk, ugyanolyan fontos, mint a klubérdek.

– Olyan sokszor hallani, hogy a klubok igazi családi társaságok akarnak lenni. Mennyire lehet ezt a Vasasnál komolyan venni?

– Száz százalékig. A Vasast 1911-ben alapították, 107 éves, tradicionális klubunkban nem csak szlogen, hogy a családok vannak a középpontban, a család az első. Tetten érhető nap mint nap, edzések előtt, után, meccsnapon, hétvégén. A különböző szakosztályok között van párbeszéd, elég ha csak a legfrissebbet említem: megalakult a műkorcsolya szakosztály, amiben Levi nyakig benne volt.

– A nyolc éves gyerekeket toborozni kell?

– Nem, jönnek maguktól, egymásnak ajánlgatják a gyerekek, a szülők a klubot, sőt, a legkisebb gyerekünk még nincs hat éves. Ettől függetlenül Levi energiát nem kímélve járja az országot, találkozik a picikkel, akiknek élmény, hogy egy élő legendától hallják a már-már történelmi mélységű sztorikat. Nem rég voltunk például Somogy megyében, Böhönyén, ahol remek bográcsozás, lecsózás mellett tartott Levi élménybeszámolót. Tágra nyílt szemekkel hallgatták a gyerekek – és nem csak ők, hanem a tanáraik is. Nem gondolom, hogy Böhönyén holnap jégkorong csapat alakul, de a hokis élménymorzsa már ott van a gyerekeknél. Az is lehet, hogy egy nyolc éves kissrác egy ilyen találkozó után keres majd arra lehetőséget, hogy jégkorongozzon vagy sportoljon valamit.

– A lényeg amúgy is a sportkultúra, a mozgás megszerettetésén van. Mennyivel jobb ez, mint e-jégkorongozni!

– A kettőt nem szabad összekeverni, nem járhatunk szemellenzővel, nem mondhatjuk, hogy nincsen helye az új technológiáknak. Ez is a XXI. század sajátja. És televíziósként láttam a másik oldalt, ami fele annyira sem olyan sötét, mint amennyire sokan gondolják. De azért a pályán küzdeni és azt a csarnokban nézni, mégis más élmény! Azzal, hogy beneveztünk a felnőtt bajnokságba, nem egy puttonyt vettünk a hátunkra, hanem minimum négyet, ami még nincs megtöltve. Abba kell még muníció, kell még kraft. Óriási a felelősségünk.

– Az sem árt, ha sok néző lesz a mérkőzéseken…

– A káposztásmegyeri Vasas Jégcentrumban edzünk és játszunk, optimális a viszonyunk a vezetőkkel, a jégkoronghoz igazítanak sok mindent. Hálásak vagyunk az üzemeltetőknek, folyamatos a párbeszéd, támogató a közeg. A klubnál hokizó gyerekek szülei eddig is sokat jártak a meccsekre, és reméljük, a jövőben ezen jó szokásukat megtartják. Biztos vagyok abban, hogy a felnőtt bajnokság még több szurkolót csábít. Az U20-as bajnokság bronzmérkőzésén 600 néző előtt játszott a csapat, remélem, hogy egy-egy nagy derbin a kétezres csarnok majd szűknek bizonyul. Célunk, hogy a bajnokság végére állandósuljanak a közel teltházas mérkőzések. A meccsek mellett különböző közösségépítő, szórakoztató programokat is szervezünk, amitől igazán családias lehet a hangulat már a meccsnap délutánján. Sok a munkánk, de el kell végezni a házi feladatot. Mert aki nem végzi el, az megbukik a vizsgán.

– Szeptembertől a Vasas jégkorong meccseit a nézők az M4-en is nézhetik?

– Ez nem rajtunk múlik, hanem a szövetség és a sportcsatorna megállapodásán. Én csak bízni tudok abban, hogy minél többször képernyőre kerülünk. Mindent megteszünk azért, hogy aki szeptembertől kijön a Vasas Jégcentrumba, meghatározó élménnyel legyen gazdagabb. Mert jó lesz kijönni a meccseinkre, szurkolni a csapatnak, találkozni az ismerősökkel. Az összetartozás érzésére és élményére ma igazán nagy szükség van Magyarországon. Megkockázatom: a következő bajnokságban a jégkorong lesz a Vasas legnépszerűbb, legeredményesebb csapatsport szakosztálya. Ha mi ehhez hozzá tudunk tenni a tudásunkkal, az energiánkkal, aminek eredményeként jól érzik magukat a szurkolók, mi is boldogok leszünk a háttérben.

– Operatív igazgatóként hány évre tervez?

– Jó lenne azt mondani, hogy 20 év múlva is én intézem a csapat operatív teendőit, de a mai körülmények, gazdasági viszonyok között optimálisan nagyjából három évre lehet előre látni. Nagyon boldog lennék, ha sok-sok év múlva is csillogó szemű jégkorongozókból álló csapat vezetője lehetnék, mert az nagyszerű visszaigazolás lenne, hogy ezt igenis meg lehet csinálni. Nem minden a pénz. A sport világa nagyrészt az élményekről, a sikerekről, a befektetett energiáról, a fegyelmezettségről szól. Jó lenne, ha ezek az értékek lennének minél inkább meghatározóak. Hisz ez az élet.

Szerdahelyi Csaba

A vezető fotón Pehl Bernadett  és Szuper Levente

(Fotók: Vasas)

A Vállalkozás rovat támogatója: STARJOBS Magyarország Kft.

Cég és szolgáltatás kereső
Twitter megosztás Google+ megosztás
A szerkesztő ajánlja