A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar–Orosz Tagozatának Paks Szekciója az AtomBusiness.hu-val közösen szervezett tájékoztató fórumot „Az atomenergetikai ipar üzleti lehetőségei Magyarországon” címmel.

A 12 milliárd eurós költségvetésű Paks 2 projekt Magyarország történetének legnagyobb ipari beruházása. A magyarországi beszállítók a Roszatommal kötött szerződés szerint akár 40 százalékos arányt is elérhetnek, azaz a hazai GDP nagyjából 5 százalékának megfelelő üzleti lehetőség nyílhat meg előttük. A konferencia célja az volt, hogy a hazai vállalkozások felkészülten szálljanak be a beszállítói pozíciókért folyó versenybe.

Paks 2 ügyében a következő nagy feladat a létesítési engedély megszerzése – mondta el köszöntőjében Tóth Imre. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Magyar–Orosz Tagozatának tiszteletbeli elnöke elmondta: itt körülbelül 22 hónapos csúszásban vagyunk, részben az uniós tárgyalások elhúzódása, részben „a fővállalkozó vezetősége személyi összetételének sűrű változása miatt”. A fő engedélykérelmeket 2018. július 25-ig kell benyújtani; ez „papír alapon” mintegy 150 ezer oldalnyi dokumentumot jelent.

Nagyon fontos a magyar vállalkozások felkészítése, az MKIK pedig ragaszkodik a 40 százalékos magyarországi beszállítói arányhoz – hangsúlyozta Tóth Imre.

Petri Tuomi-Nikula, Finnország magyarországi nagykövete elmondta: az egy főre eső energiafogyasztás az uniós tagállamok közül Finnországban a legmagasabb, részben az energiaigényes iparágak, részben a magas életszínvonal miatt. Az ország energiaszükségletének egyharmadát az atomerőművek fedezik, jelenleg négy blokk működik, az ötödiket (Olkiluoto) – közel egy évtizedes csúszás után – a tervek szerint az idén kapcsolják be a rendszerbe. A 6. blokk (Hanhikivi-1) építésében a Roszatom a fővállalkozó, a finnországi tapasztalatok már csak emiatt is relevánsak a magyar vállalkozások számára. Mindkét ország cégei részt vehetnek mindkét ország projektjeiben – hangsúlyozta a nagykövet.

Hasznos, ha a vállalkozások önkéntes alapon, „alulról” szervezik meg magukat – hangsúlyozta Marton Balázs, az AtomBusiness.hu ügyvezetője. A Magyar Nukleáris Üzleti Egyesület kezdeményezés céljait ismertetve a szakember elmondta: versenyképes ipari klasztert kívánnak létrehozni, amely elsősorban képzésekkel kívánja segíteni a hazai vállalkozásokat, hogy képesek legyenek megfelelni a nukleáris projekt által támasztott magas elvárásoknak. A bejegyzés előtt álló egyesület emellett „személyre szabott” segítséget nyújt a tagoknak ahhoz, hogy fel tudják térképezni azokat a lehetőségeket, amelyek a rendkívül bonyolult „beruházási mátrixban” előttük megnyílhatnak. „A nukleáris iparhoz való csatlakozás folyamata mind erőforrás, mind idő tekintetében jelentős ráfordítást igényel, a magyarországi vállalkozásoknak el kezdeniük a tanulási folyamatot” – emelte ki Marton Balázs.

Trampus Péter, a Dunaújvárosi Egyetem Műszaki Intézetének professzor emeritusa a minőségbiztosítás jelentőségét hangsúlyozta az atomerőmű-építések során. A professzor definíciója szerint a minőség azon jellemzők összessége, amelyek befolyásolják a termékek, folyamatok, szolgáltatások képességét, hogy a meghatározott és elvárt követelményeket kielégítsék, röviden: minőség = használatra való alkalmasság. Egy atomerőmű építése során apró részletek, elhanyagolhatónak tűnő hiányosságok is döntő befolyást gyakorolhatnak a működésre, és előfordul, hogy hosszú kényszerleállásokhoz vezetnek. Ez történt például a Paksi Atomerőmű harmadik blokkja esetében, amikor a 26. üzemévben derült ki, hogy a hűtőrendszer csővezetékei lyukkorrózió miatt szivárognak. Hasonló esetre Belgiumban is volt példa, ahol két blokk több mint két évig állt a plattírozás alatti repedések miatt.

A létesítés során egy „ideális irányításnak” a következő tulajdonságokkal kell bírnia Trampus Péter szerint:

  • vezetői elkötelezettség,
  • egyértelmű ütemterv, felelősökkel, elvárásokkal,
  • a szállító, az engedélyes és a hatóság közötti folyamatos kommunikáció,
  • az alvállalkozók megfelelő kiválasztása (különös tekintettel a nukleáris tapasztalatokkal rendelkezőkre),
  • az irányítási rendszer megfelelő működése, a biztonsági előírások betartása,
  • a források rendelkezésre állása.

Jukka Laaksonen, a RAOS Project vezérigazgatói tanácsadója a finnországi Hanhikivi projekt engedélyezési folyamatát vette górcső alá előadásában. A Roszatom nyomottvizes reaktorára épülő projektet a finn kormány a finnországi ipari és energetikai vállaltokból összeállt Fennovoima konzorciumra bízta. A társaság vezetésében senki nem rendelkezik nukleáris tapasztalattal, a menedzsment rendkívül komolyan vette a finnországi nukleáris szabályozás előírásait, ez azonban többnyire szükségtelen bürokratikus lépésekhez vezetett, amelyek semmilyen kézzelfogható eredménnyel nem jártak, ugyanakkor az orosz beszállítót megakadályozták abban, hogy saját, nemzetközileg jól bevált gyakorlatait kövesse. Mindez számos csúszáshoz vezetett, amelyek után kérdéses, hogy a Fennovoima képes lesz-e bármelyik határidő betartására. Jukka Laaksonen a KamaraOnline kérdésére válaszolva annak a reményének adott hangot, hogy a Paks 2 projekt esetében a finnországi hibák elkerülhetők, mivel a magyarországi cég vezetésében komoly nukleáris tapasztalattal rendelkező vezetők ülnek.

Dénes József, a Pöyry Erőterv Zrt. vezérigazgatója elmondta: cégének jó tapasztalatai vannak az orosz féllel való tárgyalások területén. Az orosz partnerekkel meg lehet állapodni, de ehhez „fel kell kötni a gatyát” – hangsúlyozta.

Manuel Casanova, az Empresarios Agrupados Atomenergetikai Üzleti Fejlesztési Osztályának alelnöke 50 év atomerőmű-építési projektjeinek tanulságait foglalta össze. A madridi központú cég 30 országban vett részt több mint száz nukleáris, illetve „hagyományos” erőmű-projektben. A spanyolországi nukleáris programokról szólva elmondta: míg az első fázisban, az 1960-as években a hazai beszállítói arány „csupán” 43 százalék volt, addig a hetvenes években ez a ráta 75, a nyolcvanas évekbeli harmadik fázisban pedig már 85 százalék volt – annak ellenére, hogy a turbinákat és a reaktorokat is külföldi cégek szállították.

Vitaly Ermolaev, az Enersense International technikai igazgatója előadásában az atomerőmű-építés műszaki-technikai sajátosságait tekintette át. A Paks 2 beruházásra kötött szerződés azt mutatja, hogy az orosz design nagyon rugalmas mind a másik fél elvárásait, mind a beszállítói lehetőségeket illetően, és megfelel a legmagasabb biztonsági követelményeknek. A magyarországi projekt számos lehetőséget nyit meg a magyarországi vállalkozások előtt, többek között a tanácsadás, a mérnöki munkák, az építés, a kiszolgáló egységek vagy a nukleáris, illetve a turbinaszigetet támogató szolgáltatások területén. Az igazgató szerint a magyarországi vállalkozások által „kiszakítható” rész a projekt körülbelül 40 százalékára rúghat. A magyar kormány döntése nyomán jelentős közép-európai projekt valósul meg, amely számos területen segíti a régió gazdaságát – hangsúlyozta Vitaly Ermolaev.

Aaron Michelin, az Enersense International elnöke a megaprojektek bukásának okait vette sorra előadásában. A szakember alappéldája az Areva által épített – a finn nagykövet által is említett – harmadik Olkiluoto-blokk, amelynek az eredeti tervek szerint 2009-ben kellett volna elindulnia. Az eredeti – „fix” – költség 3 milliárd euró volt, ma már ezt az összeget 8,5 milliárd euróra becsülik. Mindebben Aaron Michelin szerint az alábbiak (is) szerepet játszottak:

  • az építést már e tervezés befejezése előtt megkezdték,
  • a felügyeleti előírások nem megfelelően épültek be a tervekbe,
  • a licenc-eljárások megbízhatatlanok voltak,
  • a szállító és a tulajdonos között hiányos volt kommunikáció,
  • hiányzott a stratégiai tervezés (folyamatok, mérföldkövek),
  • nem volt megfelelő a dokumentáció,
  • problémákkal küzdött az IT-és a HR-menedzsment,
  • a beszállítói láncot pedig nem tervezték meg alaposan.

Glen Little, az Egyesült Királyság Atomenergetikai Ipari Egyesületének képviselője a szigetországi atomenergetika azon tapasztalatairól beszélt, amelyeknek köszönhetően reális céllá vált a 60 százalékos hazai beszállítói célkitűzés. Az egyesült királyságbeli cégek szorosan együttműködtek a nagy beruházások francia és japán fővállalkozóival, elsajátították a céges kultúrát, aminek eredményeként jó üzleti kapcsolatokat alakítottak ki. A szakember a magyar vállalkozásoknak is ajánlotta a Fit For Nuclear szolgáltatást, amely abban segíti a(z egyesült királyságbeli) vállalkozásokat, hogy sikeresen be tudjanak kapcsolódni a nukleáris ipar beszállítói láncába.

Alexey Shulenko, a Sberbank Magyarország osztályvezetője elmondta: a pénzintézet a 27. magyarországi fiókját éppen Pakson nyitotta meg, ahol az orosz ügyfeleket oroszul tudó személyzet szolgálja ki. A bank ismeri az orosz piacot (az oroszországi banki eszközállomány egyharmada a Sberbank tulajdona) és kommunikációt, emellett – 20 országban jelen lévő pénzintézetként – nagy tapasztalattal rendelkezik a „cross-border” tranzakciók területén.

A Paks és térsége fejlesztési terveit sorra vevő panelbeszélgetésen Lakatos Melinda, Kalocsa alpolgármestere elmondta: a város közúton jelenleg 70 km-re van Pakstól, a tervek szerint 2021-22-re elkészülő új Duna-híd azonban ezt a távolságot 10-12 km-re rövidítheti. A paksi építkezés „csúcsidejében” 8-12 ezer embernek kell szállást biztosítani, amiben a két kihasználatlan, 3000 fő befogadására alkalmas kalocsai laktanyának is szerep juthat.

Ács Rezső, Szekszárd polgármestere emlékeztetett: nagyon sok szekszárdi család élete függ Pakstól, így nem csoda, hogy erős a Paks 2 projekt társadalmi elfogadottsága. A Modern Városok Programja keretében Szekszárd jelentős összeget kapott a szakképzés támogatására is, 500 főt fognak képezni.

A két város a megnövekedett igényekre reagálva növelni kívánja turisztikai kapacitásait is. Szekszárd belvárosában például egy 100 szobás négycsillagos szálloda épül, a sporttelep-fejlesztés keretében pedig egy 80 szobás háromcsillagos létesítmény. (A sporttelepen a szálloda mellett új uszoda, sportcsarnok, jégcsarnok és rekreációs központok is épülnek.) Ezzel lehetővé válik, hogy – például a Babits Kulturális Központban – többnapos rendezvényekre is sor kerülhessen.

A munkaerő-piaci helyzettel foglalkozó panelbeszélgetésen Pölöskei Gáborné, a Nemzetgazdasági Minisztérium szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára elmondta: a szakképzés törvényi szabályozása immár lehetőséget nyújt arra, hogy a képzésre nagyobb kerettel rendelkező nagyvállalatok kkv-knak is tartsanak tanfolyamokat. Fontos szakpolitikai feladatnak nevezte annak biztosítását is, hogy a megfelelő külföldi képzettségeket Magyarországon is elismerjék. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek a szakképzést vonzóvá teszik, az alapképzést pedig úgy kell szélesíteni, hogy arra dinamikus továbbképzési rendszer épülhessen. Három éve 9 ezren, ma 52 ezren vesznek részt a felnőttoktatásban – hangsúlyozta a helyettes államtitkár, aki szerint a felnőttképzés a megfelelő alapok és motiváció megléte miatt sokkal gyorsabb és rugalmasabb, mint a szakképzés.

Vörös-Gubicza Zsanett, az MKIK oktatási és képzési igazgatója úgy vélte: van lehetőség a szakképzés finomhangolására. Ehhez célszerű azokat a kompetenciákat meghatározni, amelyek a szakképzésekekn való részvételt lehetővé teszik. Paks esetében az általános magyarországi helyzettel ellentétben nagyon jól látható, hogy milyen típusú munkaerőből mennyire van szükség – hangsúlyozta az igazgató, aki szerint nagyon fontos a képzések minőségbiztosítása is.

A képen (balról jobbra): Tóth Imre, Aaron Michelin és Petri Tuomi-Nikula.

A Vállalkozás rovat támogatója: STARJOBS Magyarország Kft.

Cég és szolgáltatás kereső
Twitter megosztás Google+ megosztás
A szerkesztő ajánlja