Az a cél, hogy ne csak a fesztiválok idejére jöjjenek vendégek a Művészetek Völgyébe és Tállyára, hanem egész évben legyenek visszatérők – mondja Oszkó-Jakab Natália. A Művészetek Völgye Nonprofit Kft. ügyvezetője, a Művészetek a Vidékfejlesztésért Alapítvány kuratóriumi elnöke legújabb álmáról is beszélt a KamaraOnline-nak.
– Lesz valamikor Tállyából második Művészetek Völgye?
– Völgye? Talán inkább dombja, ha már Kerekdomb Fesztivált rendezünk Tállyán… A Művészetek Völgye, az idén 27 éves múltja miatt is, egyedi történet. Bár a két fesztivált ugyanaz a csapat szervezi, Tállyán kicsit más jellegű programokkal találkozhatnak az érdeklődők. Tállya a történelme miatt mást és máshogy kínál, mint a Művészetek Völgye. Például a Hosszúlépés történelmi túrái is inkább itt érvényesülnek, ahogy több az irodalmi vonatkozású esemény is. Tállyán nyilván a pincemustrát sem lehet kihagyni, 14 pincészetben lehet kóstolni. Gondolom, sokan lesznek, akik péntektől-vasárnapig szépen beosztják, hogy mikor, melyiket keressék fel a 3 napos borkóstoló jeggyel. A kóstolás mellett a családok előadásokat tartanak, fotókiállítások is megtekinthetőek, s természetesen jókat lehet beszélgetni néhány pohár Tokaji társaságában. Tállyán júniusban és szeptemberben is háromnapos lesz a fesztivál, ősszel bemutatkoznak az Y generációs borászok. Érdemes lesz meghallgatni őket, már csak azért is, mert kicsit vagányabban borászkodnak és gondolkodnak a szüleiknél. Tállya sportprogramokat is kínál: futást, túrázást, kerékpározást. Nyilván nehezebb lesz itt legyűrni egy félmaratont a dombos terepen, mint például Budapesten. Vagyis Tállya nem kíván Művészetek Völgye lenni. Tállya maradjon Tállya!
– Az összművészeti fesztivál jelleg viszont igaz Tállyára is.
– Igen, de ebben a tekintetben nem versenyezhet és nem is akar vetélkedni Kapolccsal, Taliándörögddel és Vigántpetenddel. Itt marad a tíznapos struktúra, összesen 1200 programmal és produkcióval, ami hihetetlenül nagy szám. A júliusi másfél hét alatt tulajdonképpen bemutatjuk Magyarország teljes kulturális „piacát”.
– Honnan jött Tállya ötlete?
– Egy helyi ismerősünk mutatott be minket az Oroszlános Borvendéglő és Borhotel tulajdonosának, Márton-Kováts Krisztinának. Tavaly tavasszal meghívott minket a tokaj-hegyaljai településre. Korábban keveset tudtam Tállyáról, legfeljebb Weöres Sándor Psyché-je miatt volt ismerős. Elkezdtünk sétálni, és Krisztina csak úgy ontotta a sztorikat. Megmutatta a helyet, ahol Kossuth Lajost megkeresztelték, egy másikat, ahol II. Rákóczi Ferenc az angol kisasszonyokhoz járt tanulni – és még rengeteg mindent. Szinte valamennyi régi épületről volt egy története. Úgy éreztem magam, mintha egy politikai-kulturális metropoliszban járnánk. Szóval sétáltunk, Kriszta mesélt, nekem meg sorra jöttek a gondolataim, hogy milyen irodalmi, képzőművészeti és zenei programok illenének ide.
– Ennyire rövid idő alatt össze is állt az első fesztivál?
– Igen. A tavaly márciusi sétát követően ősszel megrendeztük az első Kerekdomb Fesztivált.
– A második Kerekdombhoz nyilván sokkal több szervezőmunkára volt szükség.
– Valóban, de már megvolt az első éves rutinunk, ezért is gondoltuk, hogy 2017-ben két alkalommal is megcsináljuk a rendezvényt. Júniusban például Palya Bea leporolja a Psyché című lemezét, nagy élmény lesz, hogy közel tíz év után ismét meghallgathatjuk. A Nemzeti Színházból is egy Psyché darabot hozunk – vagyis a június Psyché, a család és a nő köré épül, no meg a szerelem köré. Az ősz viszont a szüretről szól, majd a nyugodt őszi készülődés utáni téli beburkolózás picit szomorkás, de ezzel együtt derűs tematikájára épül.
– Mekkora csapat szervezi a fesztiválokat?
– A Művészetek Völgyénél 130-an dolgozunk, ebből 4-5 fős az agytröszt, a „keménymag”, Tállyára kevesebben jutunk. Az irányítók hetente találkoznak, megbeszéljük, hogy hol tartunk. A 130-as stábban minden helyszínnek megvannak a külön felelősei.
– Amikor Tállyának híre ment, a környékről nem jelentkeztek, hogy náluk is lehetne hasonlót rendezni?
– Több helyről megkerestek, már csak azért is, mert sokan tudják, hogy a Művészetek a Vidékfejlesztésért Alapítvány kuratóriumi elnöke vagyok. Több fesztivált szervezünk, másokat pedig segítünk támogatások megszervezésében, kommunikációs és marketing kampányokban. Erdőbényén, a Tállyával szomszédos faluban van a Bor, mámor…Bénye Fesztivál, amely ilyen jellegű együttműködő partnerünk, ahogy az Ördögkatlan Fesztivál szintén.
– Tállyát például kiknek ajánlja?
– Természetesen mindenkinek, de főleg a 30 feletti családosok szeretik. Tállyán külön „gyerekfoglalkoztató” programok lesznek a Kalákával és Szalóki Ágival. Óvópedagógusaink játszanak a kicsikkel, amíg anya és apa lefutja a félmaratont.
– Rentábilissá tehetőek a fesztiválok?
– Egy könnyűzenei fesztivál mindenképpen! Ahol nagyon erős az irodalmi, komolyzenei és színházi program, ott már nem olyan könnyű a dolgunk. A Művészetek Völgye nagyon erős könnyűzenei színpada, a Panoráma Színpad átveszi az anyagi terhek egy részét a többi helyszíntől, mint például a komolyzenei vagy a színházi helyszíntől. Ezzel együtt ilyen programszerkezetű fesztivál nem valósítható meg állami támogatás nélkül.
– Áldoz erre az állam?
– 2013-ra, mielőtt átvettük a szervezést, tulajdonképpen csődbe jutott a Művészetek Völgye, részben azért, mert nagyon megcsappant az állami forrás. Magántőkét fektettünk be, amit fokozatosan fizetünk vissza, de találtunk új szponzorációs, többek között állami lehetőségeket is. 2017-re már sikerült pozitívra fordítani a mérleget. Ehhez megfontolt átalakítások kellettek, ahogy említettem: egyes programok részben finanszírozzák a fesztivál más jellegű programjait. Amíg a könnyűzenei koncertek dübörögnek és nyereségesek, addig például egy színházi előadás költségeinek a jegybevétel legfeljebb 15-20 százalékát hozza vissza. Nagyon hiszek az összművészeti modellben, örülök, hogy egy rock koncert biztosítja, hogy templomban hangversenyt rendezhetünk. És örülök annak is, hogy a nézők többsége nem csak estére érkezik a koncertre, hanem a többség minimum egy napot eltölt más programokkal is. Egymásra épülve, egymást erősítve szervezzük a programokat, amelybe belefér egy újcirkusz vagy egy táncsátor is Kapolcs mellett, Petenden. Lehet, hogy néhány év múlva egy huszonéves fiatal majd Rákász Gergely orgona koncertje miatt jön majd el, mert abba egyszer már belekóstolt, és ugyanúgy tetszett neki, mint a Kiscsillag vagy a Quimby.
– Piaci árat fizetnek a fellépőiknek?
– Most már igen. Az utóbbi néhány évben két arculatváltással tettük ismét népszerűvé a Művészetek Völgyét, amelyért a fiatalok ugyanúgy rajonganak, mint az idősebbek. Amikor átvettük a fesztivált, a művészek többsége nagyon elnéző volt a tiszteletdíjak tekintetében, ezúttal is köszönöm nekik, hogy mellénk álltak. Vannak amúgy nagy sztorik, hiszen találunk olyant, aki közel három évtizede a fesztivál oszlopos tagja. Az induláskor egy teherautó platójáról még ingyen zenélt, ma viszont már tisztességes gázsiért ad koncertet a nagyszínpadon. Szívességi alapon már nem jönnének, de ezt nem is várjuk el. Mindezt úgy alakítjuk, hogy a jegyárakat harmadik éve alacsonyan tartjuk, egy napijegy maximum 4 ezer forintba kerül. A 10 napos bérlet tavaly decemberig 25 ezer forintba került, vagyis naponta 2500 forintért tud szórakozni, aki elővételben vásárolt. A mai színházi jegyárak mellett, azt gondolom, ez igencsak megfizethető élmény.
– Népszerű a bérletes szisztéma?
– Évről évre több bérlet fogy, s azt tapasztaljuk, hogy jó néhányan nem utazgatnak napról napra, hanem a környéken keresnek szállást, ami a helybélieknek plusz bevétel. Ahogy lezárjuk a fesztivált, másnap már megkezdjük a jegyértékesítést a következő évre. A karácsonyi időszakban például sokan vesznek ajándékba jegyet-bérletet. Nagyon erős az online kommunikációnk, a közösségi oldalakon klassz kis csapatokat lehet építeni. A honlapunkra is dőlnek a visszaemlékezések, élménybeszámolók, töltik fel a fotókat – jól érzik magukat a fesztiválozóink. Most már annyira egyedi minden nap programkínálata, hogy tényleg nehéz választani. A választásban online applikációval segítünk: a vendég bepötyögi, hogy milyen jellegű programok érdeklik, s mi adunk neki egy ajánlati listát.
– Külföldről is érkeznek fesztiválozók?
– Ezt külön nem mérjük, de például a Balassi Intézettel már két éve együttműködünk, így határokon túl is népszerűsítjük a Művészetek Völgyét – információs kisfilmekkel csalogatjuk a közönséget. Több olyan, külföldön élő magyarról tudok, aki a szabadságát és a hazalátogatást Kapolcs idejére tervezi. Az irodalmi, színházi programok magyar nyelvűek, igaz, a hosszú távú tervek között szerepel majd angol nyelvű színdarabok bemutatása is. A zenei programokban természetesen nincs nyelvi akadály. Tállyán ősszel hívunk szlovák fellépőket, így a szlovák piacot is megmozgatjuk. Remélem, minél többen visszatérnek ezekre a helyekre fesztiválon kívüli időkben is. A célunk ugyanis az, hogy ne csak évente néhány napra vigyünk vendégeket a Művészetek Völgyébe vagy Tállyára, hanem egész évben megmaradjon az érdeklődés. Hiszen a koncentrált programokon kívül is van bőven látnivaló, a táj gyönyörű, az emberek kedvesek, a vendéglátás pazar. Remélem, egész évben gondolkodnak a helybéliek is, akik egyfajta katalizátornak tartják a fesztiválokat, és akik nem néhány nap alatt akarnak meggazdagodni a turistákból. Talán nagy szó, de amit mi csinálunk, az a vidékfejlesztés fontos része.
– Az önkormányzatokkal rendszeresen megbeszélik a tennivalókat?
– Kapolcson két havonta falufórumokat tartunk. Néhány hete például több mint százan jöttek el, vagyis a három település majdnem minden nyolcadik lakosa ott volt. Vevők vagyunk a jó ötletekre. Lehet, hogy volt idő, amikor néhány helybéli úgy gondolta: a fesztivál idején önállósítja magát, de a többség rájött arra, hogy együtt minden simábban megy. A valós életterek alakulnak át „színpaddá”, az ott élők mindennapjai is benne vannak az eseményözönben.
– Nagyon nehéz szponzort találni? Magyarország tele van multi cégekkel.
– Jó célhoz, jó alapanyaggal nem annyira nehéz, de keményen meg kell dolgozni a forrásokért. A gazdasági válság hatására minden cégnél megcsappant a marketing költségvetés, kevesebb az imázskampány, nagyon megnézik, hogy mit támogatnak. Vannak évek óta folyamatosan visszatérő támogatóink és vannak újak is. Arra törekszünk, hogy a jegyeladás legyen a fő bevételi forrás, az a biztos alap.
– A költségek hány százaléka a jegybevétel?
– 2013-ban még csak néhány millió forint volt, mára viszont elértük, hogy a költségvetésnek picivel több, mint a fele származik belőle a TAO támogatással együtt kiegészítve.
– Lát Magyarországon olyan helyet, ahol kinőhetne egy új fesztivál?
Kőszeg a nagy álmom, s annyit elárulhatok, hogy már gondolkodási fázisban van a terv.
Szerdahelyi Csaba
Fotók: Művészetek Völgye Nonprofit Kft.
