Hátrányos helyzet és kirekesztettség címmel szervezett kerekasztal beszélgetést a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a Budapesti Gazdaság Szakképzési Centrummal karöltve péntek délelőtt a Ferencvárosi Művelődési Központban, ahol a népes diáksereg megtekinthette Réthy Dávid dokumentumfilm rendező Utósok című rövidfilmjét, amely három olyan húszas évei elején járó fiatalról szól, akik gyermekotthonban nőttek fel.

Kállay Gáborné, a XI. kerület alpolgármestere köszöntőjében kiemelte, jelenleg 23 ezer gyermek él ma Magyarországon gyermekvédelemben, kétharmaduk nevelkedik családi körben nevelőszülőknél, míg a többiek nevelőotthonokban élnek. A levetített film éppen a gyermekotthonban nevelkedett fiatalok felnőtt életbe való átlépési nehézségeit tárta a közönség elé, felhívva a figyelmet egy rendkívül fontos társadalmi jelenségre – néha bizony hajlamosak vagyunk túlzott sajnálattal viszonyulni az állami gondozásban nevelkedett fiatalok irányába.

Gorondy-Novák Judit, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára hangsúlyozta, Réthy Dávid filmje egy olyan problémára hívja fel a figyelmet, amivel a kívülállók keveset foglalkoznak, holott számos okból kerülhet valaki hátrányos helyzetbe, de a legszomorúbb dolog az, ha önhibáján kívül történik ez meg. Hozzátette, amíg mi magunk nem kerülünk hasonló helyzetbe, vagy nem leszünk közvetlenül tanúi annak, hogy valaki a környezetünkből ilyen helyzetbe kerül, addig nem érzékeljük az ilyen fiatalok valódi nehézségeit. John Stuart Mill angol filozófust idézve kifejtette, csak akkor lesz társadalmi igazságosság, ha senki nem tesz olyat, amivel másnak kárt okoz. A társadalmi intézményrendszer különböző támogatásokkal tehet az állami gondozottak kirekesztettsége ellen, de mindez nem elegendő, ha nincs meg bennünk az empátia – tette hozzá Gorondy-Novák Judit.

Varga Zoltán, a Budapesti Gazdaság Szakképzési Centrum főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a mindennapi életünk során számos problémával szembesülünk, de mindezek eltörpülnek az olyan emberek nehézségei mellett, akiknek a gyerekkorukat egy nevelőotthonban kell tölteniük. Leszögezte, a BGSZC nem engedi kirekeszteni a hátrányos helyzetben élőket, ennek érdekében pedig a végsőkig is hajlandók elmenni. Kiemelte ugyanakkor, hogy nemcsak a különböző szervezeteknek kell keményen kiállnia az ügy mellett, hanem a diákoknak is, éppen ezért megismerniük a világban fennálló problémákat, hiszen bárhol, bármikor, bárki kerülhet hasonló helyzetbe.

Réthy Dávid rendező kifejtette, a három hétig tartó forgatás során nem azt várta a film szereplőitől, hogy újra feltépjék régi sebeiket, ugyanakkor szerette volna, ha mélyen tudnának beszélni problémáikról, amivel közelebb kerülhetnek más emberekhez. A rendező azt is elárulta, amikor elkezdték a forgatást, még nem tudta, hogy mi lesz a film végkifejlete, de azért nyúlt ehhez a témához, mert egy átlagember gyakorlatilag semmit nem tud egy állami gondozott mindennapi életéről, küzdelmeiről.

Kazinczi Gabriella, a Fővárosi Sztehlo Gábor Gyermekotthon és Fogyatékosokat Befogadó Otthonok Általános igazgató helyettese elmondta, egészen addig nem is tudjuk, hogy milyen szerencsések vagyunk, amíg el nem veszítjük szerencsénket. Kifejtette, ma már sokkal jobb a gyermekotthonban nevelkedő gyermekek helyzete, ugyanis korábban a társadalom megbélyegezte őket. Ma már a gyermekotthonok lakói ugyanolyan oktatási intézményekbe járhatnak, mint a többi gyerek, hiszen ők is éppen ugyanolyanok, mint bárki más és sokuk olyan és annyi negatív élményt élt át eddigi élete során, amit sok felnőtt soha nem fog. Hozzátette, a tizennyolcadik életévüket betöltött hátrányos helyzetű fiatalok kezét sem engedik el teljesen, hiszen bizonyos feltételek mellett nekik lehetőségük van utógondozásban a gyermekotthonban maradniuk harminc éves korukig.

Elnour Abd Alla Szilveszter, oktatási és esélyegyenlőségi szakértő, a BKIK felnőttképzésért felelős vezetője, aki maga is állami gondozottként nőtt fel kifejtette, a gyermekotthonban nevelkedett fiatalok nagyon érzékenyek, ezért nem mindegy, hogyan közelítjük meg őket. Soha nem tudhatjuk, hogy ki milyen dolgokat élt át az életében, így bármiről beszélünk, vagy beszélgetünk, el kell gondolkoznunk azon, hogy mit is mondunk – hívta fel a figyelmet. A jövőbeli tervekkel kapcsolatban kifejtette, szeretnének több dokumentumfilmet is elhozni az általános és középiskolás gyerekeknek, hogy ennek hatására beszélgessenek a szociális problémákról, magukba nézzenek és gondolkodjanak el azokon. Leszögezte, az nem megoldás, ha a kirekesztésre gyűlölettel válaszolunk, sokkal értékesebb emberként viselkedni, hiszen az indulatok nem oldják meg a problémákat, sokkal inkább gerjesztik azokat.

Quitt László, pályaorientációs szakértő elmondta, mindannyiunkban működnek előítéletek, de nem szerencsés dolog előítéletesen gondolkozni. A sérelmek okozása szerves része a mindennapjainknak, még akkor is, ha ezt nem szándékosan tesszük. Kijelentette, mindig ki kell mondani az érzéseinket, hiszen a következményeivel mindenki meg fog tudni birkózni. Lakatos Tibor, oktatási és esélyegyenlőségi szakértő hozzátette, a kívülállóknak lehetőleg minél kevesebb sajnálatot kell mutatniuk a hátrányos helyzetű emberek irányába, sokkal inkább a segítőszándéknak kell lennie az erősebbnek, azzal együtt is, hogy természetszerűleg sajnáljuk őket.