Az iLex Systems Zrt. együttműködő partnerei közreműködésével szerkesztett cégjogi sorozat 31. részében dr. Németh Mária, a TESCO-GLOBAL Áruházak Zrt. jogtanácsosa ismerteti az egyik legtöbbet felmerülő munkajogi probléma jogszabályi hátterét.

Munkajoggal foglalkozó kollégák számos olyan kérdéssel találkozhatnak munkájuk során, ami arra engedtet következtetni, hogy egy látszólag fekete-fehér képnek a gyakorlatban lehetnek sokkal árnyaltabb vetületei. Napjainkban tapasztalható, hogy a munkáltató gazdasági érdeke a fokozódó piaci verseny hatására már nem feltétlenül fér bele a jogszabály által formált keretekbe. S bár az új Munka törvénykönyve (Mt.) a régihez képest sokkal rugalmasabb, mégis vannak olyan alapvető szabályok, melyeket továbbra is szem előtt kell tartani. Ha másért nem, a megszegésével járó hatósági bírság elkerülése érdekében. Ilyen alapvetés a munkajogviszony elhatárolása a többi, munkavégzésre irányuló jogviszonytól. Miért is fontos ez?

Számos esetben fordul elő, hogy az adó, a társadalombiztosítási, valamint egyéb járulékok megfizetésének elkerülése érdekében a felek a munkaviszonyt megbízási vagy vállalkozási szerződéssel igyekeznek elfedni. Éppen ezért a munkaügyi hatóság jogosult a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti tényleges foglalkoztatás alapján létrejött jogviszonyt minősíteni.

Amennyiben a hatóság vagy a bíróság utóbb munkaviszonynak minősíti a jogviszonyt, annak súlyos következményei lehetnek. A hatóság meghatározott esetekben megtilthatja a további foglalkoztatást, kötelezi a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott időn belül történő megszüntetésére, munkaügyi bírságot szabhat ki, és adott esetben eltilthatja a foglalkoztatót tevékenysége további folytatásától. A bírság összege 30 ezer forinttól 10 millió forintig terjedhet. A felső korlát a kétszeresére is nőhet akkor, ha a bírságot kiszabó közigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől számított 3 éven belül legalább egy, a korábbival azonos jogsértés megállapítására kerül sor. Első jogsértéskor azonban a kis- és középvállalkozások esetében érvényesül a fokozatosság elve, és bírság kiszabása helyett figyelmeztetést kell alkalmazni. Hatósági szigorral csak újólag feltárt, ismétlődő szabálytalanság esetén számolhatunk.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy nem csak a munkaügyi hatóság bírságolhat. A hatóság átminősítő határozatának jogerőre emelkedését követően az ügyet hivatalból átteszi az illetékes adóhatósághoz, aki utóbb megfizetteti a foglalkoztatóval az elmaradt járadékkülönbözetet, illetőleg szintén jogosult bírságot kiszabni a járadék meg nem fizetése okán. A bírságokhoz képest összegszerűségében csekélyebb kockázattal járhat, azonban mégsem elhanyagolható, hogy adott esetben a jogviszony megszűntetése esetén a foglalkoztatott az illetékes munkaügyi bíróságtól kérheti a jogviszony átminősítését munkaviszonnyá és amennyiben sikerrel jár, úgy a munkaviszony esetleges jogellenes megszűntetése okán kártérítési igénnyel is élhet, de előfordulhat, hogy akár egy baleset kapcsán is követelhet kártérítést az Mt. alapján.

A foglalkoztatásra irányuló jogviszony minősítése úgynevezett minősítő jegyek alapján történik, melyeken belül különbséget teszünk elsődleges és másodlagos minősítő jegyek között. E minősítő jegyek vizsgálatával tudjuk elhatárolni a munkajogviszonyt a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoktól az alábbiak szerint.

A munkaviszonyt meghatározó elsődleges minősítő jegyek

A munkajogviszony talán legfontosabb elsődleges minősítő jegye a munkakörként történő feladat-meghatározás, azaz a feladatnak közvetlenül és konkrétan történő meghatározása, melyre folyamatosan, ismétlődően kerül sor. A megbízási, vállalkozási jogviszonyban a megbízás vagy vállalkozás egy konkrét munkára, megrendelésre szól.

Fontos, hogy munkajogviszonyban a munkavállaló személyesen köteles munkát végezni, míg a megbízott, vagy a vállalkozó helyettest, alvállalkozót vehet igénybe. Természetesen az sem kizárt, hogy a felek a megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban azt kötik ki, hogy egy meghatározott személy végezze el a munkát, azonban önmagában ettől még a jogviszony nem fog színlelt jogviszonynak minősülni.

Munkajogviszonyban a munkavállaló köteles a munkáltató rendelkezésére állni, a munkáltató pedig köteles őt foglalkoztatni. A megbízási és vállalkozási jogviszonyokban maga a szerződés tartalma vagy eredménykötelmeknél az eredménynek a létrehozás kap hangsúlyosabb szerepet. Érdekes következtetésre jutott a Legfelsőbb Bíróság, amikor a rendelkezésre állás tényét akként értékelte, hogy a foglalkoztatott munkavégzési helyét is a foglalkoztató határozhatta meg. Így, figyelembe véve azt a tényt is, hogy a foglalkoztató eszközeivel alá- fölérendeltség keretei között történt a foglalkoztatás, ítéletében kizárta a megbízási jogviszonyt (EBH2002. 677.) A hierarchikus kapcsolat a felek között tehát szintén elsődleges minősítő jegynek minősül.

A munkaviszonyt meghatározó másodlagos minősítő jegyek

Munkajogviszonyban a munkáltató irányítási, utasításadási és ellenőrzési joga a munkavégzés minden fázisára kiterjed. Bár az utasításadási jog a megbízási jogviszonyban is érvényesül, azonban nem terjed ki a munka minden részletére, csak az ügy ellátására és a szolgáltatás nyújtására. Egy ügyben a munkaügyi bíróság a bizonyítékok értékelését követően megállapította, hogy a jogviszony fennállása alatt nem érvényesült a munkaviszonyra jellemző széleskörű utasításadási jogosultság, és a felperes a munkavégzése során nagyfokú önállósággal is járt el, így döntésében kizárta a munkaviszony fennállásának megállapítását (EBH2005. 1236).

Kiemelkedő jelentősége van a munkavégzés időtartama és a munkaidő beosztása munkáltató általi meghatározásának az elhatárolásban. Ugyanakkor pusztán az, hogy a foglalkoztatott munkaidejét nem a foglalkoztató tartja nyilván, még nem jelenti önmagában, hogy színlelt munkaviszonyról van szó, gondoljunk csak a munkaerő-kölcsönzésre, ahol a munkaidő-nyilvántartást felek eltérő megállapodása hiányában a kölcsönbe vevő vezeti. 

Munkaviszonyban a munka díjazása általában havonta, de mindenképpen rendszeresen történik, folyamatos munkavégzés ellenében. Megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban az ellenérték általában egyszeri díjként kerül kifizetésre számla ellenében. Önmagában az a tény, hogy a munka ellenértéke annak eredményéhez van kötve, utalhat a vállalkozásra, de egy munkaviszonyban megfizetett teljesítménybért is takarhat (BH2009. 220.).

Árnyalhatja az elhatárolást, ha a foglalkoztatott saját vagy a foglalkoztató eszközeit használja a munkavégzése során. Munkaviszonyban jellemzően a munkáltató bocsátja rendelkezésre az eszközöket a munkavégzéshez. Emellett azt is vizsgálni kell, hogy ki határozza meg például a munkavégzés helyét, vagy kinek a kötelessége biztosítani a biztonságot és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeit. Ha mindkét esetben a foglalkoztató a válasz a kérdésünkre, úgy nagy a valószínűsége, hogy munkaviszonnyal állunk szemben

Ahogy azt ezen rövid cikk olvasása során érzékelhettük, számos tényező befolyásolhatja a döntéshozatalt, így sokszor valóban nagy kihívás a tényleges munkavégzés minősítése. Nem is gondolnánk, hogy a hetente megbízott takarítónő vagy egy kertész esetében is megállapíthatja a hatóság azt hogy munkaviszonyban került általunk foglalkoztatásra, mint ahogy ezt meg is tette a Legfelsőbb Bíróság egy házvezetőnő esetében. Az idézett esetben kimondta, hogy a házvezetőnői feladatok ellátására létrejött jogviszonyt munkaviszonynak kell minősíteni, ha a felek között alá- és fölérendeltségi viszony áll fenn, a foglalkoztató utasítási és ellenőrzési jogot gyakorolt, havi rendszerességgel történik a díjazása, munkáját a foglalkoztató lakásában a foglalkoztató eszközeivel végzi. Az eset pikantériáját csak fokozza, hogy az első fokon eljáró munkaügyi bíróság ugyanazokat a tényezőket vizsgálva tökéletesen ellentétes következtetésre jutott (BH2011. 114.).

dr. Németh Mária jogtanácsos
TESCO-Global Áruházak Zrt.
iLex Systems Zrt. együttműködő partner
kérdések/észrevételek: ilex@ilexsystems.com

Twitter megosztás Google+ megosztás
A szerkesztő ajánlja