A munka törvénykönyve lehetőséget biztosít arra, hogy a munkáltató valóságos szankciórendszert dolgozzon ki olyan esetekre, amikor a munkavállaló valamely munkaviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegi. A szankciókkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat dr. Csengery Levente munkajogi szakértő, a KCG Partners Ügyvédi Társulás partnere foglalja össze.

Tipikus kötelezettségszegésnek számít a gyakorlatban, ha a munkavállaló késik, a munkahelyéről engedély nélkül távozik, munkaidőben alkoholt fogyaszt, megtagadja a munkáltató jogszerű utasítását, vagy megszegi a munkavégzésre vagy a munkavédelemre vonatkozó valamely előírást. A munkáltató a vétkes kötelezettségszegésekre „válaszul” számos szankciót alkalmazhat, így például kizárhatja a munkavállalót a béremelésből, csökkentheti a munkabérét, áthelyezheti alacsonyabb munkakörbe, vagy megvonhat valamely kedvezményt (pl. többletszabadságot). Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy az írásbeli figyelmeztetés nem minősül hátrányos jogkövetkezménynek.

Mi az előnye?

A munkaviszony úgy is fenntartható hosszútávon, hogy mindeközben a munkavállaló vétkes kötelezettségszegése se maradjon következmények nélkül. Ezáltal megalapozható, hogy a munkavállaló a munkáltató elvárásainak megfelelően teljesítse a munkaviszonyból származó kötelezettségeit. A munkáltató pontosan meghatározhatja, hogy az egyes munkavállalói vétkes kötelezettségszegések esetén milyen hátrányos jogkövetkezményt alkalmaz. Ha például egy egyébként kifogástalanul dolgozó bolti eladó a héten harmadszor késik a munkából, ami a vevők kiszolgálásában fennakadást okoz, a munkáltató érdeke nem feltétlen az, hogy a munkavállaló munkaviszonyát megszüntesse, ugyanakkor következmények nélkül sem szeretné hagyni a történteket. A hátrányos jogkövetkezmények alkalmazása ezért a fokozatosság elvét szem előtt tartva átmenetet képez a két véglet között.

Hol szabályozható?

A szabályokat alapvetően kollektív szerződésben kell meghatározni. Ugyanakkor a munka törvénykönyve megengedi, hogy a felek munkaszerződésben állapodjanak meg a szabályozásról abban az esetben, ha a munkáltatónál nincs hatályban kollektív szerződés. Munkáltatói szabályzatban tehát érvényesen nem állapíthatóak meg hátrányos jogkövetkezmények.

Meddig mehet el a munkáltató?

A szankciónak a vétkes kötelezettségszegéssel arányosnak kell lennie. A bolti eladó példájánál maradva, nyilvánvalóan nem arányos az, ha egy 10 perces késés miatt az adott hónapban 10 százalékkal csökkentett munkabért kap a munkavállaló. Természetesen az arányosságot mindig az adott eset körülményei alapján kell megítélni, így egy jegyszedői feladatot ellátó munkavállaló fél órás késése esetében például már arányos lehet az említett szankció.

A bírói gyakorlat szerint továbbá kizárólag olyan hátrányos jogkövetkezmény alkalmazására van lehetőség, amely határozott időre módosítja a munkaviszony bizonyos elemeit, azaz nem eredményez végleges módosítást a munkaszerződéshez képest. Ennek megfelelően a munkaviszony megszüntetése nem lehet hátrányos jogkövetkezmény, ugyanakkor a munkáltató dönthet úgy, hogy a hátrányos jogkövetkezmények alkalmazása helyett a munkaviszonyt felmondással megszünteti, amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy hátrányos jogkövetkezmény nem állapítható meg olyan kötelezettségszegés miatt, amelyet a munkáltató a munkaviszony megszüntetésének indokaként is megjelöl. A munkáltatónak tehát el kell döntenie, hogy hátrányos jogkövetkezményt alkalmaz vagy megszünteti a munkaviszonyt, egyszerre csak egyik lehetőséggel élhet.

A vagyoni hátrányt megállapító jogkövetkezmények esetében az alkalmazott szankció nem haladhatja meg a munkavállaló egyhavi alapbérének összegét. Ezt a szabályt vétkes kötelezettségszegésenként kell érteni, így több eset eredményezheti azt, hogy a vagyoni hátránnyal járó szankciók összességében meghaladják az említett összeghatárt. Annak sincs akadálya, hogy a munkáltató súlyosabb esetben akár több szankciót alkalmazzon egyszerre, ezt a szabályt a kollektív szerződésben (vagy annak hiányában a munkaszerződésben) megfelelően rögzíteni kell.

Alapvető követelmény, hogy a hátrányos jogkövetkezmény nem sértheti a munkavállaló személyiségi jogait és emberi méltóságát. Az ebédidő megvonása, mint esetleges szankció például ilyennek minősül.

Szükséges az eljárást is szabályozni?

A munka törvénykönyve a korábbi szabályozással ellentétben már nem írja elő, hogy a hátrányos jogkövetkezmények alkalmazhatóságához a vonatkozó eljárási szabályokat is rögzíteni kellene, és azt sem, hogy az eljárás során biztosítani kellene, hogy a munkavállaló védekezését előadhassa, továbbá, hogy jogi képviselőt vegyen igénybe. Érdemes ugyanakkor megfontolnia a munkáltatónak, hogy az eljárás menetét (ennek során például a munkavállaló részvételi, észrevételezési jogát) szabályozza, hiszen ebben az esetben nagyobb valószínűséggel fogja elfogadni a munkavállaló az alkalmazott szankciót. Ezen kívül az sem elhanyagolandó szempont, hogy egy esetleges későbbi jogvita során előnyös lehet a munkáltató számára, ha pl. jegyzőkönyvvel tudja bizonyítani, hogy a munkavállaló az ügy kivizsgálásakor jelen volt, észrevételeit előadhatta, és a szankció alkalmazására csak ezután került sor.

Mire kell még figyelni?

A munkáltató a hátrányos jogkövetkezményt a vétkes kötelezettségszegésről történt tudomásszerzését követő 15 napon belül, legkésőbb azonban a vétkes kötelezettségszegés megtörténtét követő 1 éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig alkalmazhatja.

A munkáltató a hátrányos jogkövetkezményről szóló intézkedését köteles írásba foglalni és megindokolni, továbbá az igényérvényesítés módjáról és határidejéről a munkavállalót kioktatni. Az igényérvényesítési lehetőségről szóló tájékoztatás elmulasztása esetén a munkavállalónak a kiszabott intézkedéssel szembeni 30 napos keresetindítási határideje hat hónapra hosszabbodik.

dr. Csengery Levente
munkajogi szakértő,
a KCG Partners Ügyvédi Társulás partnere


Cég és szolgáltatás kereső
Twitter megosztás Google+ megosztás
A szerkesztő ajánlja