A hangzatos korrupcióellenes programok helyett sok országban hasznosabb lehet specifikus, ellenőrizhető célokat kitűzni, amelyek eléréséhez hatékony, már bizonyított eszközök állnak rendelkezésre és amelyek teljesülése könnyen ellenőrizhet – írja fel Bjørn Lomborg a Project Syndicate-en megjelent cikkében.
Egyes becslések szerint tavaly nagyjából 1000 milliárd dollár „veszett el” globálisan a korrupció miatt, így nem állt rendelkezésre az egészségügyi ellátás javítására, az oktatásra, az étkezés minőségének javítására vagy a környezet védelmére – idézi fel Bjørn Lomborg a Project Syndicate-en megjelent cikke elején. A Transparency International szerint a világ országainak 68 százalékában súlyos probléma a korrupció, de egyetlen ország sincs, amely teljesen immúnis lenne.
A korrupció a „rossz kormányzás” jele, összefügg a gyenge hatékonyságú állami adminisztrációval, az elszámolhatóság, az átláthatóság és a jogállamiság hiányosságaival. Nm csoda tehát, ha az ENSZ által nemrégiben elfogadott „Fenntartható Fejlesztési Célok” (MFC) között ott van a korrupció elleni küzdelem is – bár meghatározott célkitűzés nélkül.
A korrupció elleni sikeres harc számos előnnyel járna: javulna az állami ellátások színvonala, gyorsulna a gazdasági növekedés és erősödne a demokráciába vetett hit. Egy jelenleg is folyó online közvélemény-kutatás szerint „a becsületes és felelős kormányzat” a negyedik legnépszerűbb prioritás, csupán az oktatás, az egészségügy és a jobb munkakörülmények, illetve – lehetőségek előzik meg.
A gond csupán az, hogy a FFC-k túl sok – összesen 169 – célt fogalmaznak meg, lényegében mindenkinek ígérnek valamit. Mivel mindenre nincs idő és nem áll rendelkezésre elegendő forrás se, az országok prioritásokat fognak megállapítani. Az általam vezetett Copenhagen Consensus Center – több mint 60 kutatócsoporttal együttműködve – 19 „szuper-célkitűzést” azonosított, amelyekben a leghatékonyabban lehet eredményeket elérni. Ezek között szerepel a fogamzásgátló eszközökhöz/szerekhez való univerzális hozzáférés biztosítása, a tuberkulózis elleni küzdelem erősítése vagy az iskolaelőkészítőbe járók számának növelése Fekete-Afrikában.
Az ENSZ korrupcióval, illetve kormányzással kapcsolatos 12 célkitűzése azonban nem szerepel ezek között. Ennek egyik oka, hogy az ENSZ által megfogalmazott célkitűzések túlságosan általánosak. Könnyű leszögezni, hogy „jelentősen csökkenteni kell a korrupció és a megvesztegetés minden formáját” – de vajon hogyan kezdjünk hozzá?
Egy, a Copenhagen Consensus Center részére készült tanulmány például 80 olyan országot vizsgált meg, amelyben a Világbank is lépéseket tett a korrupció csökkentése érdekében. A helyzet az országok 39 százalékában javult, 25 százalékuknál azonban romlott. Ráadásul azok az országokban, ahol a Világbank nem segített, nagyjából ugyanezeket az arányokat mutatták, ami arra utalhat, hogy a világbanki program nem hozott különösebb változást.
A Copenhagen Consensus Center által felkért szakértők ugyanakkor ténylegesen azonosítottak egy kormányzati célkitűzést: „2030-ra mindenki számára biztosítani kell a személyazonosság igazolásának lehetőségét, a születési anyakönyvi kivonatot is beleértve”. Ez talán kevésbé tűnik ambiciózusnak, mint a korrupció teljes megszüntetése és minden intézmény átláthatóvá tétele, de sok fejlődő ország van, ahol komoly változásokat eredményezne. Ha a szükséges intézményeket felállítják, azok egyúttal jó modellként szolgálnak más intézmények számára is.
De nem csupán a kormányzás minősége, az állampolgárok státusa is jelentősen javulna: érvényesíthetnék – például a tulajdonhoz fűződő – jogaikat, ami a gazdasági fejlődés szempontjából elengedhetetlen. Ha pedig a szavazókról megbízható nyilvántartás áll rendelkezésre, akkor a választások is sokkal kevésbé vannak kitéve a korrupció és a csalás veszélyének. Ha tehát a korrupció ellen akarunk fellépni, akkor nem általános szlogeneket kell megfogalmaznunk, hanem specifikus, bizonyítottan hasznos célkitűzéseket, amelyeknek teljesülése könnyen ellenőrizhető.
Amikor pedig a világ legszegényebbjeinek a megsegítéséről van szó, szembe kell néznünk azzal a lehetőséggel, hogy nem feltétlenül a korrupcióellenes programokkal kell kezdenünk – részben azért, mert az olyan problémákkal, mint a tuberkulózis vagy a fogamzásgátlás lehetősége, sokkal hatékonyabban lehet küzdeni, részben pedig azért, mert a jelenlegi korrupcióellenes programok túlságosan drágák és túl kevés eredménnyel járnak.
Nem tagadjuk, hogy a korrupció súlyosan érinti a világ szegényeit. De vannak más kihívások – az egészségügyi ellátás hiányosságai, az éhezés vagy a légszennyezés –, amelyekkel sokkal hatékonyabban meg lehet birkózni. Arra összpontosítani, amit ténylegesen meg is tudunk tenni: ez talán kevésbé hangzatos, mint mindent megígérni mindenkinek – egészen addig, amíg számon nem kérik rajtunk az elért eredményeket. Akik a prioritásokat helyesen állapítják meg, végül sokkal több emberen segítenek – zárja cikkét Bjørn Lomborg.
