A Munka Törvénykönyve szerint mind a munkáltatót, mind a munkavállalót együttműködési kötelezettség terheli, például a munkatársakkal szemben is. Az együttműködési kötelezettség sok vonatkozásban megnyilvánulhat, például a másokkal való viselkedés módjában is.

Kérdés, hogy a sajátos – bántó, megalázó – kommunikációs stílus – például durva kifejezések használata a munkatársakkal szemben - lehet-e felmondási indok? – olvasható a Rátkai Ügyvédi Iroda munkajogi blogjának friss bejegyzésében.

A Kúria nemrég tárgyalt egy ügyet, amelyben ezzel a kérdéssel foglalkozott: egy munkavállalónak felmondott munkáltatója azzal az indokkal, hogy munkatársaival szemben durva hangvételt ütött meg: a munkavállaló egy munkatársát mások előtt szidalmazta, megjelenésére vonatkozóan durva kijelentéseket tett. Az ügy pikantériája, hogy erre nem munkaidőben, hanem a pihenőidőben (munkaközi szünetben) került sor.

A bíróságnak tehát abban kellett állást foglalnia, hogy megsérti-e az együttműködési kötelezettségét az a munkavállaló, aki a pihenésre szolgáló időben tanúsít durva magatartást valamely kollégájával szemben? Vagy a szünetben tett kijelentések nem kötődnek a munkaviszonyhoz, ezért az ilyen magatartás nem lehet felmondási indok?

A Kúria egyértelműen kimondta: az közömbös, hogy e durva hangvételű kommunikáció a munkavégzés közben, vagy pihenőidőben történik-e: „A munkatárssal szemben tanúsított tiszteletlen, sértő, megalázó magatartás tanúsítása, vagy bántó kijelentés az együttműködési kötelezettség megsértését jelenti, és a munkaviszony-megszüntetés jogszerű indoka lehet akkor is, ha mindezt a munkavállaló a munkaközi szünetben teszi”.

Kúria, Mfv.I.10.418/2017.


Cég és szolgáltatás kereső
Twitter megosztás Google+ megosztás
A szerkesztő ajánlja