László Sándor a Kézműves Tagozat elnöke finoman szólva sem most kezdte a szakmát, és határozott célokat tűzött ki maga-, és a tagozat elé.

– Mit tekint elsődleges feladatának a Kézműves Tagozat elnökeként?

– Hét évig voltam alelnök és az összegyűjtött tapasztalatokat arra fordítanám, hogy mindenkinek segítsünk. Nagy fájdalmam, hogy a Kézműves Tagozatra mint legkisebb tagozatra hivatkoznak és tekintenek a Kamarában. Ami részben persze igaz, de azon dolgozom, hogy mi a BKIK EGYIK tagozata legyünk, ne a legkisebb. Elvégre a kézművesség megjelenik szinte minden szakmában. Az építőiparban a kőművesektől kezdve az ácsig, a szolgáltatásban a szakácstól kezdve a cukrászig. Sajnos elvették tőlünk és levitték az oktatási osztályra a mestervizsgáztatást is. A helyzet innentől kezdve kicsit fura, hiszen nincs közünk a mestervizsgához, de mi adjuk az összes iparost, és mi adjuk át a mesterlevelet. Magyarul csak az ünnepségen veszek részt átadóként, mondok egy záróbeszédet és ennyi.

– Mennyire van megbecsülése egy ilyen mesterlevélnek?

– Ez egy nagyon magasfokú elismerés, nyugodtan mondhatjuk rá, hogy egy diploma. Hiszen egyre csak fejlődik a követelményrendszer, egyre többet kell tudniuk a mestereknek. És ez minden szakmára vonatkozik. Persze változás tekintetében vannak kiugró területek, vegyük például csak az autójavító szakmát. Kis túlzással este lefekszünk egy bizonyos tudással, és mire felébredünk, már valami változott. Az elektronika nagyon gyorsan fejlődik. Ma már autóalkatrész-cserélők vannak. Németországban már nincs is autószerelő iskola, csak autóelektronika, és azon belül tanítanak autószerelést. Ez ugyanúgy igaz a karosszériásra, de a fényezés, üvegezés, kárpitozás, gumijavítás terén is – mindenhol érvényes ez a változás. Haladni kell a korral. Ennek mentén sikerült most összehoznunk egy februárban induló továbbképzést, amelynek leglényegesebb eleme a hibrid és villanymotorok témaköre.

– Melyek a legnagyobb eredményeik? Mi az amire büszke?

– Többek közt az E.on és az elektromos osztály közösen szervezett továbbképzése, ami évről évre kiválóan működik, legutóbb 620 fő volt a Lurdy Házban. A másik nagy rendezvényünk a Beauty & Style, ahol idén 1100-an voltak a Hungexpon. Ezek olyan kézműves összejövetelek, amik igazi sikersztorik. Most igyekszünk valamilyen formában a fa és bútoripart is bevonni, és januárban az elnökükkel Kálmán Istvánnal elmegyek az iskolájukba is, hogy szorosabbra fonjuk az együttműködést.

– A szépségipar régebben, most is, és biztosan a jövőben is fontos lesz. Talán itt van a legkevesebb gond az utánpótlással.

– Pedig a szépségipari munka is nagyon összetett. Nem egy szakma vesz részt benne, hiszen ott a fodrász, a műkörmös, pedikűrös, manikűrös, ahol folyamatosan új eljárások jönnek ki nap mint nap. Jövőre a Beatuy & Style is nemzetközivé növi ki magát, ahol a mi szakembereink is megmutathatják tudásukat. Mert kiemelkedő teljesítményre képesek, többek közt van olimpiai bajnok fodrászunk is!

– Azért nem mindenhol ilyen rózsás a helyzet. Mit tud mondani a veszélyeztetett szakmákról?

– Sajnos van belőlük bőséggel, és ne csak a különleges szakmákra gondoljunk. A víz- és gázszerelő is ezek közé tartozik. Előbbiben még nem olyan vészes a dolog, de utóbbiban, hogy úgy mondjam, gázos a helyzet. Ezek mind kitűnő szakemberek, akik ezt csinálják, azok igazán értenek a dolgukhoz, mégsem igazán megbecsültek. Ugyanerre példa a XVII. osztályunk, a takarítók. Akikre mindenki csak legyint: sepregetni, porszívózni mindenki tud. Igen ám, de azt már nem veszik figyelembe, hogy műtőket is karbantartanak, ahol az emberi élet a tét. Ez pedig komoly szakértelmet igényel. Vagy ott vannak a szabók és varrónők. Ma már lasszóval kell fogni olyat, aki öltönyt, vagy női ruhát tud varrni. Régebben volt olyan, hogy épület- és díszműbádogos mester, aki felmegy a templom tetejére és karbantartja a tetőt. Eltűntek egy időben a lószerszámkészítők is. Szerencsére ez a szakma most úgy tűnik megmenekül, köszönhetően annak, hogy a lóterápiás kezelések elterjedtek, így újra szükség van a munkájukra. A kézművesség mellett pedig ott a kézműipar, akik a régi hagyományokat megtartva szövik a szőnyeget, csinálják a különböző kerámiákat, és így tovább. Még hozzájuk is van közünk, most például az Iparművészeti Múzeumban támogatunk egy kiállítást. Elvégre rokonság van a kettő között.