A korábbinál nagyobb adminisztrációs terhet ró a vállalkozásokra a transzferár nyilvántartás elkészítése a szabályok változása miatt, így érdemes mielőbb megkezdeni az ezzel kapcsolatos munkát és több időt hagyni a feladatra, mint korábban. Az új előírások alkalmazása 2018-tól lesz kötelező, de már a 2017-es adóévben is választható.
Jellemzően az adózók üzleti év végét követő feladatainak egyike a megfelelő transzferár nyilvántartás összeállítása a kapcsolt vállalkozásokkal folytatott releváns ügyleteikre vonatkozóan. A korábbi szabályozás alapján a hazai vállalkozások – döntésük alapján – a kapcsolódó kötelezettséget helyi szinten, akár a csoport más tagjának (pl. anyavállalat) bevonása nélkül is tudták teljesíteni, az ún. önálló nyilvántartás elkészítésével. Az új szabályrendszer alapján azonban az önálló nyilvántartás készítésének lehetősége teljesen megszűnik, ezt felváltja egy kétszintű transzferár nyilvántartási rendszer, amely a fődokumentumból és a helyi dokumentumból áll.
Kétszintű transzferár nyilvántartás készítésére a korábbi szabályok is lehetőséget adtak a közös nyilvántartás elkészítése révén, azonban a Deloitte tapasztalatai alapján ezzel a társaságok többsége nem élt még akkor sem, ha a külföldi anyavállalatától kapott valamilyen szintű segítséget a magyar dokumentáció összeállításához. Az új szabályok még a korábbi közös nyilvántartáshoz képest is jóval szélesebb körű információk bemutatását várják el mind a cégcsoport egészére, mind pedig a helyi leányvállalat specifikus ügyleteire vonatkozóan. A fődokumentumban többek között ki kell térni a vállalatcsoport globális pénzügyi helyzetének bemutatására, beleértve a bevételek egyes országok közötti elosztásával kapcsolatos megállapodások, például feltételes adómegállapítások, szokásos piaci ár-megállapítási határozatok felsorolását, illetve az adott üzleti évben a cégcsoportban megvalósult jelentős üzleti átszervezések bemutatását is. A szükséges információk jelentős részének beszerzéséhez tehát várhatóan elkerülhetetlen lesz a vállalatcsoport központjának szoros bevonása a nyilvántartás elkészítésébe. A helyi dokumentumban bemutatandó információk köre is jelentősen bővült: tartalmaznia kell például a helyi stratégia bemutatását és azt is, hogy az elvégzett elemzéshez felhasznált pénzügyi adatok hogyan köthetők az adózó beszámolójában foglaltakhoz. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a cégcsoportoknak a már évek óta használt dokumentációs sémát és annak tartalmát is mindenképp szükséges felülvizsgálniuk legkésőbb a 2018. évi dokumentáció összeállításakor.
A hazai transzferár nyilvántartásokra vonatkozó új szabály előírásai javarészt megegyeznek a BEPS (Base Erosion and Profit Shifting) transzferár dokumentációval kapcsolatos akciótervében foglalt előírásokkal, amelyeket számos más ország is vagy már beemelt a hazai szabályozásába. vagy tervezi azokat bevezetni a jövőben.
„A BEPS miatt jelentősen megváltozott adózási környezet hatására tapasztalataink szerint a multinacionális vállalatcsoportok igyekeznek a nyilvántartásokat minél hatékonyabban, központilag koordináltan elkészíteni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az egyes országok helyi dokumentációs szabályai nem egységesek, ami megfelelő körültekintés hiányában akár jelentős mértékű mulasztási bírság kiszabásához is vezethet a magyar cég szempontjából, amennyiben az elmulasztja a központilag készített dokumentációs csomag testreszabását a magyar szabályok, és a NAV ismert preferenciái szerint” – mutatott rá Helybély Judit, a Deloitte transzferár csoportjának vezetője.
Az egyik leggyakrabban megfigyelhető eltérés a magyar és más országok vonatkozó transzferár szabályai között pont a nyilvántartási kötelezettséggel érintett tranzakciók körében, vagy éppen a kapcsolt viszony meghatározásában van. Míg Magyarországon főszabály szerint valamennyi, 50 millió forint volument meghaladó ügyletre vonatkozóan szükséges külön elemzést készíteni, addig más országok ettől eltérő küszöbértékeket, vagy akár teljesen más logika szerinti követelményrendszert állapíthatnak meg.
„Jelentős különbségek vannak továbbá az egyes országokban elfogadható összehasonlító adatok esetében is, ami a transzferár elemzések egyik alappillére. Az új magyar szabályok rögzítik például azt is, hogy az adatbázis-kutatásokat legalább három adóévente szükséges újra futtatni, míg a kiválasztott összehasonlító ügyletek, vállalkozások pénzügyi adatait legalább adóévente kell frissíteni. Más országok ettől eltérő gyakoriságú újra futtatást, frissítést írhatnak elő, ami értelemszerűen a cégcsoport szintjén problémát okoz és gyakran többletmunkával és költséggel jár” – tette hozzá Prágay-Szabó Balázs, a Deloitte adó- és jogi osztályának menedzsere.
A Deloitte szakértője szerint magyar szempontból a külföldön, központilag elkészített elemzések leggyakoribb hiányosságai közé tartozik, hogy azok nem állnak rendelkezésre a megfelelő időben valamennyi releváns ügyletre vonatkozóan, vagy a magyar szabályoktól eltérő kapcsoltsági küszöbérték kerül bennük alkalmazásra.
Az új szabályok tehát összességében felbolygatják a cégek által az elmúlt években már jól kialakított és bejáratott dokumentációs megközelítést és sémákat, ezért érdemes a 2018. évi dokumentáció elkészítését időben elkezdeni és mindenképp több időt hagyni, mint a korábbi években.
