A kis- és középvállalatok sokszor nincsenek is tudatában, hogy megsértik a versenytörvényt, kapacitás hiányában pedig a szakmai szervezetekre hárul az ismeretterjesztés és a versenytudatos gondolkodás népszerűsítése.
Habár az nagyon extrém eset, amikor egy ügyvezetőnek a versenytörvény szóról egy sportmérkőzés szabályozása jut eszébe, azért a hazai kisvállalatok első embereinek harmada úgy gondolja, nem jogellenese megállapodni más cégekkel a minimálárról vagy a területi terjeszkedésről, ötödük pedig azt sem tartja bűnnek, ha egy közbeszerzés részleteit egyezteti a versenytársaival. Vállalati megfelelőségi (compliance) programokról pedig alig több mint 10 százalékuk hallott – derült ki a KKVHÁZ, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és a Joint Venture Szövetség (JVSZ) által szervezett versenyjogi csúcstalálkozón, melyet a KKVHÁZ vezérigazgatója, Gulyás József moderált.
Tevánné Dr. Südi Annamária, a GVH főtitkára elmondta, hogy a hivatal versenyfelügyeleti jogkörében olyan eseteket vizsgál, mint az árrögzítés, a piacfelosztás, a kibocsátás korlátozása, vagy a szállító és a viszonteladó közötti korlátozó jellegű megállapodások és – elsősorban monolophelyzetben lévő cégek esetében – az erőfölénnyel való visszaélés. Ha versenyt érintő hatása is van, akkor a tisztességtelen – megtévesztő vagy agresszív – kereskedelmi gyakorlatot is vizsgálják.
Szinte mindig gyanús, ha versenytársak stratégiai jellegű üzleti információkat osztanak meg egymással. Ilyen szempontból különösen kényes helyzetben vannak a szakmai szövetségek is, hiszen az üléseken, vagy akár azok informális részén elhangozhatnak a versenyt korlátozó kijelentések is. Dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán, a Baker McKenzie Ügyvédi Iroda vezetője és versenyjogi szakértője szerint mindig vékony a határ a megengedett és a tiltott egyeztetés között. Egy új jogszabálytervezet esetén például belefér, hogy a szövetség tagjai megvitassák, hogyan lobbizzanak a törvényhozóknál, az viszont már nem, hogy elmondják, a jogszabály esetleges elfogadása esetén milyen üzleti lépéseket szándékoznak tenni. Ugyanígy nem megengedett például, hogy egyes iparágak közös feketelistát állítsanak össze a „rossz ügyfelekről”. Kivételt képez természetesen, ha erre jogszabály ad lehetőséget, mint például a banki adóslista esetében. A tagokra nézve kötelező egyesületi döntések is ütközhetnek a versenyjogba, ha azok célja például egy szereplő kizárása a piacról. Célszerű, ha a testületi üléseken részt vesz egy tapasztalt versenyjogász, aki jelzi, ha nem elfogadható terepre tévedt az eszmecsere. Ha pedig vállalatvezetőként érezzük úgy, hogy törvénysértés történt, akkor fontos, hogy ettől határozottan, írásban is határolódjunk el, ugyanis egy későbbi hivatali vizsgálat során csak ezt fogják elfogadni.
A jogász szerint a problémák általában akkor kezdődnek, amikor az egyszemélyi vezető már nem tudja átlátni a teljes cég működését. A GVH tapasztalata alapján a kartellügyek 73 százalékában és a fogyasztó megtévesztését megállapító esetek 81 százalékában érintett kis- vagy középvállalat, és a szigorú szabályok rájuk is vonatkoznak. A versenyhivatali bírság az előző évi nettó árbevétel 10 százalékáig terjedhet, a közbeszerzési kartellezésért pedig akár 5 év börtön is kiszabható. A GVH számos eszközzel igyekszik segíteni a vállalkozásoknak: a kkv-k esetében 2015-től él a lehetőség, hogy első alkalommal csak figyelmeztessék a vétkes céget, a bírság összege pedig akkor is csökkenthető, ha egy cég önként feltárja a jogsértést és információkkal segíti a hivatalt. (A bejelentőknek ígért pénzjutalom viszont a résztvevő ügyvédek tapasztalata szerint nem annyira a bűnbánó vállalkozásokat, mint az elbocsátott és bosszúszomjas munkatársakat motiválja bejelentésre…)
Csuri Ferenc, a JVSZ KKV Bizottságának elnöke rávilágított, hogy a kis- és középvállalkozások számára ez a téma fekete folt, a napi üzleti problémák közepette nem foglalkoznak vele, ezért iparági összefogásra lenne szükség a versenytudatosság fejlesztésére. Marjay Gyula, a Vállakozók Országos Szövetsége Budapesti és Pest megyei Regionális Szervezetének elnöke szintén úgy látja, hogy „van a vállalkozóknak elég baja enélkül is”, gyakran tudattalanul követnek el törvénysértést, olykor pedig a nagyvállalati partnerek hajszolják őket ebbe bele, amikor például az éves ártárgyaláson a versenytárs által kínált árat is megosztják velük az alku érdekében. Egyúttal arra hívta fel a figyelmet, hogy a könyvelők képzése lehet a kulcs a tudatosság növelésében, mert a kisvállakozók többsége először tőlük kér tanácsot üzleti kérdésekben.
Dr. Eszik Zoltán coach saját tapasztalata alapján rávilágított, hogy a puszta edukáció nem elegendő ezen a területen, inkább készségfejlesztő feladatokra, akár játékos megoldásokra van szükség. Ebben szívesen partnerei lennének a GVH-nak. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara részéről pedig Dr. Sztranyák József arra tett felajánlást, hogy 2019 elején a kamara tagjai számára konferenciát szerveznek a versenyjogi kérdésekről, amelyre meghívják a GVH vezetőit és az erre nyitott versenyjogi szakembereket is.
(Fotó: KKVHÁZ – Simon Emese)
