Az iLex Systems Zrt. és együttműködő partnerei által indított jogi technológiai sorozat új cikkében Soósné dr. Gáspár Gabriella ügyvéd, Európa-jogi szakjogász foglalja az össze a kor jogászai által érzékelhető kihívásokat.
A héten ülést tartott egy jogász civil szervezet informatikai szekciója, amelyen áttekintették gyakorlati oldalról a robottechnika elterjedésének kihívásait és az elektronikus pereskedésből eredő problémákat.
Az mindenkinek könnyebbség, ha a robotok sok tekintetben megkönnyítik az életét, pl. beprogramozzák a tévét, a kávéfőzőt a hazaérkezés idejére, kitakarítanak, füvet nyírnak vagy bevásárolnak, esetleg autót vezetnek helyettünk.
A jogászokat azonban ebben az esetben is az tartja izgalomban, hogyan történik a szabályozása ennek az új területnek EU-s és tagállami szinten egyaránt.
A szabályozás európai szintű egységesítését megnehezíti, hogy a természetes és jogi személyek meghatározásában is eltérés van az egyes tagállamok között. És igen jelentős kérdés, hogyan illeszthető össze a virtuális lényünk a valós lényünkkel, vagy mi történik, amikor összeütközik a kettő. Többen ismerik a játékokból a virtuális személyiséget, amely a virtuális világban cselekményeket hajt végre, de ez a virtuális lény a mi tulajdonunk. Mennyiben vagyunk felelősek érte, ha a programja szerint önállósítja magát? És különösen mennyiben felelünk érte, ha a virtuális lényünket nem mi mozgatjuk, hanem valaki a nevünkben, mert hackerként belépett a rendszerbe. Ennek legextrémebb fajtája, hogy nem is tudunk róla, hogy a nevünkben, akár a fotónkkal eljár valaki (pl. a hamis közösségi profilunk a fotónkkal sérteget valakit a virtuális térben).
Minden tagállamban problémás lehet emiatt beilleszteni a jogrendszerbe a kártérítési felelősség szabályozásának kérdését is.
A kártérítés klasszikus hármas eleme (a kár bekövetkezte, az okozati összefüggés a károkozó magatartása és a kár között, valamint a kár mértéke) hogyan bírálandó el akkor, ha helyettünk robotok intézik pl. az autóvezetést? Ki a felelős ilyenkor a közlekedési balesetért? A robotautót üzemeltető jogi személy? A megrendelő, aki igénybe vette a szolgáltatást? Vagy a program készítője, ha nem küszöbölte ki a hiba lehetőséget? Mi van, ha két robotautó ütközik?
Vagy az egyre népszerűbb drónok estében ki lesz a felelős, ha az pl. repülés közben betöri az ablakomat? Több kapcsolódó jogterületet kell ilyenkor megvizsgálni: alkalmazható-e jelenleg több jogi analógia a robotért való felelősség esetében?
- Az állattartóknak (robotüzemeltetők( ?)) az állatuk (robotjuk?) által okozott kárért való felelősségi szabályai alkalmazhatók-e? (Pl. kutyaharapásért felelősség mintája a robot által okozott kárért?)
- Alkalmazható-e jelenleg a veszélyes üzemi kárfelelősség szabálya az autóvezetőre, ha robot vezette az autót? (Pl. közlekedési baleset esetén ki fizeti a kárt?)
- Ki kell-e terjeszteni a szabályozást a következményi károkra is, amely a tagállamok jogában eltérő? (Pl. ha robot által, az autó ablakának betörésével okozott kár később személyi sérülést, esetleg maradandó fogyatékosságot okoz) – és meddig, mennyi elemet összekapcsolva kell a következményi láncolatot összekapcsolni? (Pl. ha robot a szék egyik lábát rövidebbre vágja, az billeg és arra felállva csavarom be a villanykörtét, leesek, és megsérülök, akkor ki a károkozó és mi a kár mértéke?)
- Mekkora lesz a kár értéke, ha egy viszonylag kis hibát követ el a robot, de annak nagyon súlyos következményei lesznek? (Pl. a drón betöri a száguldó vonat ablakát, ezért a vezető hibájából az kisiklik, és több ember súlyosan megsérül).
- Mi van, ha meghackelik az informatikai rendszert, és az üzemeltető meg a rendszert igénybe vevő megrendelő se tud erről? (Pl. ha az én nevemben okoznak másnak kárt a hackerek.)
Bizonyára számtalan fiktív jogesetet tudnánk felsorolni, de abban egyetértettünk, hogy nemcsak a munkaerőpiacot változtatják majd meg a robotok, és okoznak nehézségeket, hanem a virtuális életünk, és a robotok szerepének jogi szabályozása is sürgős feladat.
A fejlődés egyik napjainkban jelen lévő bizonyítéka, hogy 2016. július 1-től már az informatikai rendszer közbeiktatásával (vagyis egy robotizált iktató rendszeren keresztül) kezdhetünk csak pereskedni (a keresetlevél elektronikus benyújtásának kötelezettsége miatt), illetve fizethetünk csak illetéket stb.
Ez nem csak az ügyvédeket, hanem a közjegyzőket, közigazgatási dolgozókat is az új kihívásokhoz való alkalmazkodásra ösztönzi. A világ gyors változására bizonyíték, hogy az elektronikus perindítás „próbaüzemi” időszakában, 2013. január 1-től volt lehetőség a polgári perekben az elektronikus kapcsolattartásra, de az elmúlt három évben a bíróságokra kb. 2500 elektronikusan benyújtott beadvány érkezett csak.
A gazdálkodó szervezetek és a jogi képviselővel eljáró peres felek, továbbá a közigazgatási szervek számára azonban ma már minden ügyben kötelező az elektronikus kapcsolattartás, amely az elektronikusan beadott ügyszámok ugrásszerű növekedésével jár. A peres felek az Ügyfélkapun keresztül küldhetik el beadványaikat, míg a hivatalok a Hivatali Kapun keresztül intézhetik elektronikusan ügyeiket, az ügyvédeknek Perkaput kellett nyitniuk, és nemsokára jön a Cégkapuk elterjedése is a gazdálkodó szervezetek számára. Az idei bevezetés óta is folyamatosan felülvizsgálják a használandó nyomtatványokat, amelyek körében szintén várhatók változások.
A bírósággal történő elektronikus kapcsolattartás jogszabályban meghatározott rend szerint működő, zárt adattovábbítási rendszer, amely – elvileg – kizárja, hogy az adatokhoz jogosulatlan személyek hozzáférjenek. Ezért a jövőben kiemelt jelentőséget kap az adatbiztonság kérdésköre, amely a közigazgatás különböző szintjein – részben forráshiány miatt – nehezen oldható meg.
És egy véleménnyel voltak a jogászok arról is, hogy nem csak az adatlopás elleni kockázatok kizárása volna fontos, hanem a gyakorlati problémák megoldása is. Hiába biztonságos az elektronikus adattovábbítási rendszer, ha nincs pl. elég képzett szakember a bíróságon ahhoz, hogy időben letöltsék az elektronikusan beküldött, sokszor hosszabb terjedelmű beadványokat, és azokat időben a bírók elé tárják. Hiába biztonságos a rendszer műszakilag, ha nem jók a nyomtatványok, vagy összekeverik néha a nem robot, hanem természetes személy ügyintézők, hogy az ugyanazon felek között egyazon bíróság előtt folyó perekben melyik aktához szereljék az adott iratot. Persze sokszor az ügyfelek is eltévesztik a perszámot és ez is okozhat hibát.
Mindkét esetben felmerül azonban, hogy ilyenkor ki a felelős a hibáért? Az ügyvéd időben beküldte az anyagot, erről kap minimum négy, de sokszor öt visszaigazolást elektronikusan. Ebből következik, hogy azt papír alapon kell magával vinnie a bíróságra, hogy igazolni tudja az időben való iratbeadást?
Akkor mennyiben gyorsítja vagy könnyíti meg az elektronikus per az ügyintézést? Köztudott sajnos, hogy a bíróságok adminisztratív munkaerőhiánnyal, informatikus hiánnyal küzdenek. Nehézséget okoz a rengeteg fajta nyomtatvány kezelése is, vagy éppen azok hiánya a közigazgatási szerveknél. Mi történik, ha nem jó nyomtatványt választ a jogi képviselő, de tartalmában mindenben eleget tesz a bírói felhívásnak? Gondot okoz az is a gyakorlatban, hogy a jogi képviselőknek teljes személyes adatát (születési hely, idő) közölnie kell az elektronikus nyomtatványon, és ez néha illetéktelen kezekbe kerül.
Több jogász felvetette, hogy az átmeneti időszakban a párhuzamos, papír alapú beadást fenn kellett volna tartani, mert a próbaidőszak három éve alatt beadott alacsony elektronikus ügyszám még nem adott kellő tapasztalatot arra, hogy tökéletesítsék a rendszert.
Nagyon sokszor felvetett probléma volt az ún. kézbesítési vélelem kérdésköre. A jogászok rendkívül hátrányosnak, és jogsértőnek is tartják, hogy a kézbesítési vélelem jogkövetkezményei néhány nap után akkor is beállnak, ha pl. technikai ok miatt nem tudta letölteni a bíróságtól kapott elektronikus végzést a jogi képviselő. Jobb lett volna, ha a cégbírósági, vagy a fizetési meghagyásos tapasztalatokból kiindulva, ha a képviselő nem nyitja meg az iratot elektronikusan, akkor a perbíróságnak papír alapon is kézbesítenie kéne az adott ügyiratot. A probléma ugyanis az, hogy a technikai akadályról nem is tudó ügyfelet éri ilyenkor joghátrány, amelyet színez az a kérdés is, hogy néha az ügyvéd se tud a technikai akadályról. A tervezett, folyamatos és rengeteg nyomtatványmódosítás pedig nehezítheti a munkát, mert folytonos alkalmazkodást, a nyomtatványok állandó frissítését kényszeríti a jogi képviselőkre.
Ez az alkalmazkodás különösen nehéz az idősebb jogász kollégák számára, hiszen náluk sokszor ott kellene kezdeni, hogy meg kell nézni a számítógépüket az irodai helyszínen, hogy egyáltalán telepítve vannak-e azok a szükséges programok (pl. Java, ÁNYK, megfelelő böngésző stb.), amelyekkel egyáltalán megkísérelhetik a kapcsolattartást elektronikusan.
Egyetértünk abban, hogy a jövő egyre nagyobb része a virtuális világban fog zajlani, hiszen ennek egy része már a jelenben is megvalósult. Célszerű azonban a gyakorlati tapasztalatokkal korrigálni a meglévő szabályokat, hogy valóban könnyebbség legyen az elektronikus eljárás minden területen. Ezen felül sürgősen ki kell dolgozni a jogi szabályozását a még szabályozatlan virtuális területeknek.
Soósné dr. Gáspár Gabriella ügyvéd
Európa jogi szakjogász
kérdések/észrevételek: ilex@ilexsystems.com
