Helyi közösségek építését és erősítését segíti a Miutcánk portál. Megismertetnék egymással a szomszédokat, folyamatos piacelemzéssel új funkciókat is kínálnak. Az eredményekről és tervekről két alapítóval, Szabó Dáviddal és Horváth Gáspárral (Gazsi) beszélgettem a központjukban, a Műegyetem Demola Budapest közösségi irodájában.

Ki a jó szomszéd? – teszi fel a kérdést a Miutcánk a honlapján. Pedig legtöbbször az a fő kérdés, egyáltalán tudjuk-e, hogy ki lakik tőlünk néhány méterre? Így volt ezzel Szabó Dávid is, amikor néhány éve apró segítségre szorult. A Miutcánk ötletgazdája aztán egy startupper rapidrandin találkozott Horváth Gáspárral (ő az oldalon Gazsi néven szerepel), s onnantól kezdve együtt agyaltak.

Be kell vallanom, hogy Miutcánk ügyben „érintett” vagyok, már korábban regisztráltam az oldalra. Jelen pillanatban 167 szomszédom van, közöttük Gazsi is, de ez tényleg a véletlen műve. Úgy látom, Budakeszin nem túl aktív a szomszédolás, ám Dávid és Gazsi szerint lesz még jobb a helyzet. Majd meglátom, addig is kérdezek.

 Az indulás óta mennyit változott a cégfilozófia? Mi az, amin változtatni kellett?

Dávid: A filozófiánk alapja megmaradt, vagyis az a cél, hogy ismerjük meg egymást, kerüljünk közelebb a szomszédjainkhoz, segítsünk a másiknak. Az évek alatt praktikus irányba fejlődtünk, rengeteg mérést végeztünk, láttuk, hogy mi az, amire nem igazán használják az oldalunkat.

Gazsi: Az első másfél évben azt tapasztaltuk, hogy a rengeteg lelkes kezdeményezéshez képest a Miutcánknak kicsivel lassúbb volt a tempója. Most is azon dolgozunk, hogy például mobilalkalmazásokkal gyorsuljon az oldal. (Éppen egy fejlesztői álláshirdetésük is fent van a Facebookon – Sz. Cs megjegyzése.) A felhasználók is tanultak. Ha például valaki a délutáni kerékpározáshoz reggel kért pumpát, arra a felhasználók nem reagáltak. Ezért a felhasználó kalkulálni kezdett azzal, hogy nem aznapi kérésekre kap megoldást, hanem mondjuk, másnapiakra.

D: Éppen két hete néztük meg, hogy milyen témák változtak. Korábban sokkal kevésbé volt jellemző, hogy valaki szakember segítségét kérje. Házépítéshez nyilván nem a szomszédból várjuk a kőművest, de vízcsap szereléséhez már igen. A Miutcánk „kamrájába” már 60 ezernél több tárgyat töltöttek fel a kalapácstól a fúrón át a sövényvágóig. Ezekhez a tárgyakhoz úgy férünk hozzá, hogy vagy kiírjuk az üzenőfalra, és akkor minden környékbeli értesül róla, vagy a keresőnket használva az adott tárgyat felajánlókkal privát üzenetben tudjuk felvenni a kapcsolatot. A másik lehetőség, hogy a kisebb munkákhoz átjön a szomszéd – és nem csak a csöpögő csapot szereli meg, hanem ismerkedik, s mondjuk, megkínálják egy kávéval, egy szelet sütivel. A harmadik „dobozban” lokális, megbízható szakembereket lehet találni a nagyobb munkák elvégzésére. Budapesten átlagosan 1000-1500 szomszédja van egy felhasználónknak, ebből a körből már jó eséllyel lehet választani mindhárom funkcióra.

– Kik tartoznak a törzsfelhasználók körébe?

D: A törzsfelhasználóink leginkább 20 és 40 év közöttiek. A huszonévesek ugyanúgy regisztrálnak, mint nyugdíjasok – hiszen ma már mindenki fent van a világhálón. A felhasználók fele-fele arányban nők és férfiak, igaz, a nők aktívabbak.

G: Azt is tapasztaltuk, hogy minél több regisztrált felhasználó kell egy jól működő közösséghez, ezért Budapest belső kerületei például jóval aktívabbak, mint például Budakeszi. Minden közösség szervezésében vannak bizonyos, ha nem is dedikált, szerepek. Ahogy a baráti társaságokban is találunk hangadókat, úgy nálunk szintén látunk olyanokat, akik az átlagnál sokkal jobban pörögnek.

– A Facebookon is kereshetek fúrót, mitől jobb a Miutcánk?

D: A közelség, a lokalitás nagyon csábító. Az FB-n lehet ausztrál ismerősünk is, de tőle nem fogunk fúrót kölcsön kérni.

G: Nyilván nem lehet célunk, hogy a Miutcánkat használják az emberek az FB helyett. Utóbbit eleve másra használják, híreket, infókat, élményeket osztanak meg. Nálunk viszont az egymástól néhány perc távolságra élők találhatnak egymásra. Helyben sok olyan téma van, ami sokakat érint és érdekel, akár „csak” annyi, hogy a játszótéren jó lenne több virág. Praktikus közösségi oldal vagyunk, egyre több lokális kezdeményezéssel, ötlettel.

– Mennyire erős ennek a célnak a kommunikálása?

D: A kommunikáció nagyon fontos a mai világban ezért mi is sok energiát fordítunk rá. Az indulásunk akkorra tehető, amikor az iWiW lehúzta a rolót, akkor nagyon erős sajtóérdeklődés volt, ami szerencsére azóta is tart. Folyamatosan kommunikálunk az egyéb közösségi felületeinken. Folyamatosan keressük együttműködési lehetőségeket a hasonló témájú cégekkel, szervezetekkel, hogy közösen szólítsuk meg a célközönségeinket. Emellett szoktunk brandépítő rendezvényeket, piknikeket is szervezni.

G: Emellett az is fontos, hogy a szomszédok egymásnak is ajánlják az oldalt, ezért létrehozunk egy meghívó rendszert, szájról szájra, notebookról okostelefonra terjed a hírünk.

– Szerintem elég bizalmatlan a magyar. Megbízunk a másikban, ha például drága eszközt adunk kölcsön?

D: Azt látjuk, hogy ilyen esetekben senki nem akar – és egyébként nem is tud – sumákolni. Ha esetleg valami baj történik, a kölcsönzőnek megtérítik a kárát, hiszen legközelebb nem kapnának tőle semmit, ráadásul rossz hírünk menne az utcában.

G: Negatívumok helyett sokkal inkább sikertörténetek kerülnek fel az üzenőfalra, amikor az emberek megköszönik egymásnak a segítséget. Az egy környéken lakóknak sok kapcsolódási pontjuk van, illetve lehet. Hogy mást ne mondjak, együtt várjuk a buszt, vagy egymás mellett vásárolunk a boltban. A honlapunk eleve a kölcsönös bizalomra épül, a szomszédok valós e-mail címekkel, sokszor teljes névvel és profilképpel vannak fent az oldalon.

– Az indulás óta hogyan nőtt a felhasználók száma?

D: Már említettem az „iWiW-hatást”, emiatt eleve sokan regisztráltak, s a növekedés azóta folyamatos. Mára megközelítettük a 43 ezres számot.

G: A regisztráltak több mint fele fővárosi, viszont összességében a felhasználók aktivitásának 90 százaléka Budapestre jut. A tábor azzal is észrevehetően nő, hogy néhány hónapja már az oldalunkon is meg lehet hívni a szomszédokat. Egy év alatt megduplázódott a kezdeményezések száma.

– Mekkora költségvetéssel dolgoznak? Hogyan állnak a pénzügyek?

G: Egyelőre nem jutottunk el a profittermelő szakaszig. A Miutcánk Kft.-be öt angyalbefektető szállt be, ők tulajdonrészt kaptak. Eddig 30 millió forint bevétel származott ebből. A végleges üzleti modellen még dolgozunk. Addig is lokális hirdetésekből származik a bevételünk. Legutóbb például egy ingatlanfejlesztővel működtünk együtt. Hirdetésben tájékoztatta a helyi közösséget, ezt is sokan olvasták, érdekelte őket, hogy mi épül a szomszédságukban.

D: A harmadik elem: meghagytuk a lehetőséget, hogy a felhasználók is támogassák anyagilag a projektünket, de ez a bevételeinknek csupán a töredéke.

– Ennyi feladathoz nem kicsi a csapat?

D: Most öt „belsősünk” van, a munkánkat viszont, főleg események szervezésekor, programok lebonyolításakor és szomszédtréningeken, önkéntesek is segítik.

– Szomszédtréning?! Az micsoda?

G: Csapatépítő tréning olyan szomszédoknak, akik közösséggé szeretnének kovácsolódni. 10-20-30 ember jelentkezik, és mi játékos keretek között, színházi szakemberek segítségével megmutatjuk nekik, milyen is jó közösségben élni, ahol a szomszédok tudnak a másikról.

– Hogyan állnak a technikai fejlesztéssel?

G: Jelenleg alacsony költségekkel dolgozunk, a fejlesztésekhez viszont szükség lehet második körös tőkebefektetésre, ezért kockázati tőkebefektetőkben is gondolkodunk. Idén nagy segítség, hogy az IBM-nél elnyert egyéves mentorálási program alapján minimális költséggel üzemelnek a szervereink, de technológiai segítséget szintén kapunk tőlük a rendszerünk optimális felépítéséhez.

– Mi lehet az igazi áttörés, a nagy dobás, hogy egyre többen használják a Miutcánkat?

D: Nagyon tudatosan, alázatosan dolgozunk, mérünk, elemzünk, fejlesztünk. Ha elérjük a felhasználói kritikus tömeget (ez kb. 100 ezres szám), az maga lesz a boom, azt követően felgyorsul a bázisnövekedés, és megkerülhetetlen lesz az oldalunk

G: Most azon is dolgozunk, hogy a heti rendszerességgel jelenlévő felhasználók legyenek többségben. Ehhez az utóbbi fél évben nagyon szisztematikusan elemeztük a piacot.

– Nyilván nagy motivációs erő lehet majd a KösziPont.

G: Mérhetővé kívánjuk tenni, hogy a sharing economy-nak mekkora a hatása és az értéke. A KösziPont első változata egy-két hónapon belül bemutatkozik. Hasznos kezdeményezésekért egyfajta automatizmussal a rendszer is ad majd „jutalmat”, de a szomszédok maguk is pontozhatják a másikat, ha elégedettek valamivel. A közösség leghasznosabb tagjainak ez egyfajta erkölcsi elismerés lesz.

D: Pszichológia simításokat igényel a szisztéma véglegesítése, mert azt semmiképp nem szeretnénk, ha ebből valamiféle öncélú verseny válna.

– Hogyan néz ki a csapat napi munkája? Lehet győzni a kommunikációt, a honlap kezelését, a hírlevelek írását, kiküldését, a programszervezést, a fejlesztést?

D: Napi rendszeres, fegyelmezett rutinnal sok minden megoldható. Ehhez jönnek az ötletek, igaz, azok már nem rutinból születnek.

G: A kezdetekhez képest egyre több folyamatot tudunk automatizálni, így a csapat képes profi módon kiszolgálni több tízezer felhasználót.

– A Miutcánk nagy programokat is szervez. Hogyan sikerült vasárnap Budapesten a Városligetben a piknik?

Vasárnap a Városligeti napozórétre szerveztünk egy nyárzáró pikniket 2 hozzánk közel álló partnerünkkel. Az időjárás nagyon kellemes volt, több százan érkeztek a város kerületeiből. A Játszóház csapata több mint 50 fajta társasjátékot hozott ki, a piknikezők sokféle különleges étellel készültek. Nagyon jó zene volt és fantasztikus beszélgetések.

Szerdahelyi Csaba

Fotók: Miutcánk

A Vállalkozás rovat támogatója: STARJOBS Magyarország Kft.

Cég és szolgáltatás kereső
Twitter megosztás Google+ megosztás
A szerkesztő ajánlja