Jog
2016. január 22. péntek, 17:30
Kezességi szerződés, garanciaszerződés, Ptk., iLex, Boóc Ádám
Az iLex Systems Zrt együttműködő partnerei közreműködésével indított cégjogi cikksorozat 26. részében dr. Boóc Ádám PhD, egyetemi docens, az InterLegal Network nemzetközi jogi szervezet elnöke, a Kelemen, Mészáros, Sándor és Társai Ügyvédi iroda tagja ismerteti a kezesség és garanciavállalás új Ptk. szerinti főbb szabályait.

Habár biztosítéki szerződések sok esetben magánszemélyek közötti viszonylatban is létrejönnek, gazdasági szerepük és jelentőségük elvitathatatlan. Ezt támasztja alá az is, hogy a XXI. címben, önálló cím alatt kerültek szabályozásra a biztosítéki szerződések, azaz a kezesség és a garanciaszerződés.

A római jog óta ismert, a legfontosabb személyi biztosítéknak számító kezesség az új Ptk-ban — helyeselhető módon — az eddigiekhez képest részletesebb szabályozást nyert.  Értelemszerűen nem változik a kezesi konstrukció alapja, miszerint a kezesség egy járulékos kötelem, ami egy főkötelem biztosítékául jön létre, és annak nemteljesítésekor áll be a kezesi felelősség.

A kezesség eme jellegzetességére figyelemmel a régi Ptk a kezesi nyilatkozat megtételét írásos formához kötötte. Ez az új Ptk vonatkozásában akként változott, hogy itt immár a kezesi szerződést szükséges írásba foglalni, vagyis vélhetőleg nem lesz elegendő a kezesi kötelezettségvállaló nyilatkozatot leírni, hanem a másik fél jognyilatkozatának írásos rögzítése is elengedhetetlenné válik.                                            

A gazdasági élet lényeges kérdésére ad például választ a 6:417. § (4) bekezdése, mely szerint:

(4) A kötelezett ellen indult csődeljárásban biztosított fizetési haladék a kezes kötelezettségét nem érinti. A kötelezett ellen indult felszámolási vagy csődeljárásban kötött egyezség a kezes kötelezettségét nem érinti, ha a jogosult a kezest az egyezség megkötését megelőzően annak feltételeiről tájékoztatta. A tájékoztatás elmaradása esetén a kezes szabadul a kötelemből. A tájékoztatást követően a kezes jogosult a kötelezett tartozásának a teljesítésére. Teljesítés esetén a kezes a felszámolási vagy a csődeljárásban a jogosult helyébe lép.

Ennek megfelelően amennyiben a főadós ellen csődeljárás indul, úgy a fizetési moratórium a kezesi kötelezettséget nem érinti. Érdekes, hogy itt, ennél a mondatnál a felszámolási eljárás még külön nem kerül említésre.

Abban az esetben, amennyiben akár csődeljárás, akár felszámolási eljárás esetén egyezség kerül megkötésre, a kezesi kötelezettség nem változik, amennyiben a jogosult a kezest az egyezség megkötését  megelőzően az egyezség feltételeiről tájékoztatta. Amennyiben ez elmarad, az a kezes számára a kötelemből való szabadulás egy speciális esetét jelenti, mivel ekkor a kezesi kötelem megszűnik. Ha a tájékoztatás után a kezes teljesíti a kötelezettségét, akkor a jogosult helyére lép.

Arra figyelemmel, hogy egy felszámolási vagy csődeljárás során viszonylag nagy mozgástér van arra, hogy a felek, az adós és a hitelező milyen egyezséget kössenek egymással, ez a szabály akár ellentmondásban is állhat a kezesi felelősség azon alapvető szabályával, mely szerint a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt, ezt egyébként az új Ptk 6:417. § (1) bekezdése is tartalmazza.

Megítélésünk szerint az itt elemzett szabály bölcs alkalmazása fontos feladata a judikatúrának, hiszen a kezesi felelősség gyors érvényesítését lehet a hitelező és az adós esetleges összejátszásával elérni olyan módon, hogy egy, az adós — és ekként a kezes — számára viszonylag előnytelen egyezségben megállapodnak a felek, ennek feltételeiről pedig tájékoztatják a kezest. Ilyen esetben a kezes annak érdekében, hogy az egyezségnek esetleges, előre ki nem számítható kockázatait mérsékelje, vélhetőleg mérlegelni fogja annak lehetőségét, hogy nem szerencsésebb-e a kezesi kötelezettségének azonnal eleget téve jogosulti pozícióba helyeznie magát.

Szintén a felszámolási és csődeljárás, illetve a kezesség összefüggésére mutat rá az új Ptk 6:420. § c) pontja, amely azt mondja ki, hogy a kezesi felelősség mindenképpen készfizető kezesség lesz — azaz  a kezest nem illeti meg a sortartás kifogása — amennyiben a kötelezett a csődeljárásban fizetési haladékot kapott vagy ellene felszámolási eljárás indult.

Az új Ptk — átvéve az Mtj. régi szabályait — visszavezeti jogunkba a kártalanító kezesség fogalmát a 6:421. §-ával. Ennek lényege, hogy a kezes ebben az esetben kifejezetten a követelésnek a kötelezettől be nem hajtható részéért vállal kezességet, és ekkor a jogosult abban az esetben követelheti a kezestől a biztosított követelés kielégítését, amennyiben a kötelezett vagyonára végrehajtást vezetett, és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést.

Voltaképpen ez a kezességi formula a sortartó kezességnél is enyhébb alakzat, ugyanis érvényesítéséhez az szükséges, hogy a jogosult a főadóson végrehajtást vezessen, és az eredménytelennek bizonyuljon, és csak ekkor fordulhat a kártalanító kezessel szemben, hiszen az ő kezesi kötelezettségvállalása expressis verbis a követelésnek a kötelezettől be nem hajtható részére vonatkozik.

Az új Ptk önálló alakzatként tartalmazza a fogyasztó által vállalt kezességet. Ennek különleges szabályai a jogosult különös tájékoztatási kötelezettsége, a keretösszeg meghatározása (vagyis a fogyasztó csak keretbiztosítéki kezesség formájában vállalhat általános kezességet), illetve a fogyasztó tájékoztatása a kötelezett késedelméről. Lényeges szabály, hogy a fogyasztói kezességi szerződés szabályait nem lehet alkalmazni, amennyiben a kezes jogi személy, ha a kezes a jogi személy kötelezett vezető tisztségviselője vagy többségi befolyással rendelkező tagja.

A garanciaszerződés is önálló szerződésként kerül szabályozásra az új Ptk-ban. A garanciaszerződés a régi Ptk-ban bankgarancia néven megismert jogintézményhez hasonlít, attól azonban némiképpen eltér. Érdemes megemlíteni, hogy a bankgarancia is igen jelentős római jogi előzményekkel rendelkező jogintézmény, a római jogban ismert formája a receptum argentarii volt.

Az új Ptk a garanciaszerződés meghatározásakor rögzíti, hogy a garanciavállaló nyilatkozat a garantőr olyan önálló kötelezettségvállalása, amely alapján a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén a garantőr a jogosultnak fizetést köteles teljesíteni. A szabály szintén tartalmazza azt, hogy a garantőr garanciavállaló nyilatkozat szerinti kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt, a garantőr nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben.

Ha összehasonlítjuk a bankgarancia és a garanciaszerződés szabályait, akkor a számos hasonlóság mellett lényeges különbségeket láthatunk, és összefoglalóan az állapítható meg, hogy a garanciaszerződés jóval részletesebb és a mai gazdaság igényeinek talán jobban meg is felel. Az feltétlenül helyeselhető, hogy kifejezetten kimondásra kerül a Ptk-ban, hogy a garancia önálló kötelem és független a főkötelemtől.

Ezt számos eseti bírósági döntés is kimondta, ebben a körben a BH2003. 473 sz. határozatra utalunk. Ezen határozat szerint a bankgarancia a garantőr önálló kötelezettségvállalása. A jogviszony alanya a bank és a kedvezményezett, ezért a bank megbízója érdekét, annak fizetést megtiltó nyilatkozatát nem veheti figyelembe. A fizetési feltételek igazolása esetén a fizetés nem tagadható meg. Az eme bírói gyakorlat által elfogadott álláspont az új Ptk szabályaiban megfelelő módon tükröződik.

Megítélésünk szerint a garanciaszerződéssel kapcsolatos legfontosabb új szabály a nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólításra vonatkozik és az alábbiak szerint rendelkezik:

6:436. § [Nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítás]
(1) Ha a garantőr rendelkezésére álló információk alapján a jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen él a lehívás jogával, a garantőr nem köteles fizetést teljesíteni, és a már teljesített fizetést visszakövetelheti.
(2) A jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen jár el különösen, ha
(a) a garantőrnek benyújtott okmányok bármelyike hamisított;
(b) a kötelezett teljesítette azt a kötelezettséget, amelyért a garantőr garanciát vállalt, vagy a jogosultat a lehívásban meghatározott összeg egyéb okból nem illeti meg;
(c) a jogosult szándékos magatartása akadályozta meg annak a kötelezettségnek a teljesítését, amelyért a garantőr garanciát vállalt; vagy
(d)
bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét, amelyért a garantőr garanciát vállalt, kivéve, ha a garancia erre az esetre is szólt.

A fenti szabály első része általánosságban teremti meg a garantőr számára annak lehetőségét, hogy a fizetést megtagadja, amennyiben a rendelkezésére álló információk alapján úgy látja, hogy a jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen él a lehívás jogával. A második bekezdés ennek bizonyos eseteit sorolja fel, ugyanakkor a bekezdés elején található különösen fordulat egyértelműen utal arra, hogy ez a felsorolás nem taxatív jellegű.

Ezzel a rendelkezéssel a garantőr — számos esetben a bank — a felek vitájában sokszor kulcsszerephez juthat, ami jelentős következményekkel járhat. A régi Ptk szerint kialakított gyakorlat egyértelmű volt abban a körben, hogy a garantőr a lehívás jogszerűségét nem vizsgálhatta, azaz adott esetben egy csalárd lehívásra is egyértelműen kellett fizetést teljesítenie, és azt követően a jogosulttal szemben az adós által indított perben adott esetben mint beavatkozó járhatott el.

Az új Ptk szabályai szerint a garantőr felelőssége megnő, hiszen fentiek szerint megnyílik a lehetősége arra, hogy mérlegeljen, és ezen mérlegeléshez a törvény támpontokat ad. Eme esetekben sem köteles, csak jogosult megtagadni a fizetést. Egyértelműnek tűnik, hogy a garantőr döntése előtt végig fogja gondolni annak lehetséges kimenetelét, hiszen például ha tévesen ítéli meg azt, hogy a lehívás, a fizetési felszólítás nyilvánvalóan visszaélésszerű, akkor a garancia kedvezményezettje — aki bízott a garanciaszerződés voltaképpeni automatikus jellegében — minden bizonnyal kárköveteléssel fog vele szemben élni. Ha azonban ténylegesen visszaélésszerű a lehívás, és a garantőr ennek ellenére fizet, akkor az adós, aki a garancia kibocsátását kérte, vélhetőleg fel fog lépni a garantőrrel szemben a fenti jogszabályhelyek alapján. Arra figyelemmel, hogy a régi Ptk szabályai alapján is több per indult a csalárd lehívások tárgyában, alappal feltehető, hogy a joggyakorlat az új szabályok vonatkozásában is megélénkül.

dr. Boóc Ádám PhD egyetemi docens
Kelemen, Mészáros, Sándor és Társai Ügyvédi Iroda tagja
interLegal Network elnöke
Kérdések, észrevételek:
ilex@ilexsystems.com


Cég és szolgáltatás kereső
Twitter megosztás Google+ megosztás
A szerkesztő ajánlja