2017. július 13. csütörtök, 14:35
jogorvoslat, vám, RSM Hungary, Falcsik István
Az RSM Hungary szakemberei jogszabály-változtatási javaslatot dolgoztak ki, amely alapjaiban változtatná meg a „jogorvoslati jog gyakorlását negatívan érintő jogalkalmazást”.

Egy jól működő vám- és adóigazgatási rendszerben nem lehet kérdés egy gazdálkodó számára, hogy az olyan adó vagy vámhatározatokat, amelyeket jogszerűtlennek ítél, a jogorvoslat adta lehetőségek keretein belül fellebbezéssel, vagy kereseti kérelem benyújtásával megtámadja – kezdi friss bejegyzését Falcsik István, az RSM Hungary vámüzletágának vezetője.

A jogorvoslati rendszer alapvető eleme a közigazgatásnak, ezen belül a vám- és adóigazgatásnak

A magyar adóigazgatás rendszere – hasonlóan más modern jogrendszerhez – alapvetően megteremti a gazdálkodók számára a jogorvoslat lehetőségét.

A jogi lehetőség adott, a gazdálkodók mégsem élnek minden esetben azzal a jogukkal, hogy a számukra sérelmes döntést kifogásolják a fellebbviteli hatóság, vagy akár a bíróság előtt. Az általunk készített felmérés alapján a gazdálkodók jelentős százaléka ismeri a jogorvoslati rendszert, ismeri a lehetőségeket a sérelmes határozatok megtámadhatóságára, de ennek ellenére 50 százalékuk nem él ezzel a jogával.

Felelős elemzőben, tanácsadóban felvetődik a kérdés, hogy mi okozza ezt az ellentmondást, mi motiválja a gazdálkodókat egy ilyen döntés meghozatala során. További kérdés, hogy milyen változtatások szükségesek ahhoz, hogy a jogorvoslat az adóigazgatásban jól működjön.

A jogorvoslati ügyek alapvetően egyedi ügyek, azonban rendkívüli mértékű jogalakító hatásuk van az egyedi ügyekben hozott döntéseknek. Annak ellenére, hogy a magyar jogrendszernek nem eleme a precedens jog, az egyedi ügyekben hozott döntések – és ez kiemelten igaz a vám- és adóigazgatási ügyekre – a gyakorlatban hivatkozási alapot képeznek.

Elemzésünk eredményeként megállapítható, hogy az egyik legjelentősebb szempont a jogorvoslat körül kialakult fiskális kérdések megítélése. Összefoglalva azt lehet kijelenteni, hogy jogorvoslattal élni túl drága, olyannyira, hogy visszatartó erőként tud hatni a gazdálkodókra. A megkérdezettek közel 70 százaléka szerint magasak a költségek.

Egy jól működő jogrendszerben a gazdálkodók számára olyan jogi környezetet kell teremteni, amelyben gyakorolni tudják a jogorvoslathoz kapcsolódó jogaikat méltánytalanul magas anyagi terhek nélkül.

A jelenlegi rendszernek két alapvető hibája van

  • A vám- és adóigazgatási ellenőrzések eredményeként kiszabásra kerülő pótlólagos köztartozással egyidejűleg történik meg a szankciók, pótlékok kiszabása is, amely gyakorlat indokolatlan és méltánytalan.
  • A vám- és adóterhet megállapító határozat ellen kezdeményezett fellebbezés eljárási illetékét a jogorvoslati kérelem benyújtásakor, előre kell teljesíteni, amely szintén indokolatlan és megterhelő a gazdálkodó részére.

Felmérésünk alapján a gazdálkodók több mint 90 százaléka sérelmesnek érzi a fenti gyakorlatot, és teljes mértékben támogatna egy olyan jogszabály-változtatást, amely kiküszöböli a fenti hibákat.

A fenti két témakört résztelesebben megközelítve az alábbi ellentmondások állapíthatóak meg

A vám- és adóigazgatási területen a pótlólagosan megállapított közterhek során szankciók is felmerülnek. Ezeknek a járulékos fizetési kötelezettségeknek az alkalmazására csak akkor van lehetőség, ha a kiszabás jogalapját képező pótlólagos terhet megállapító határozat jogszerű. A jelenlegi gyakorlat szerint a gazdálkodók egy időben, és gyakran egy határozatban kapják meg az elmulasztott adó és szankciója kiszabását.

Kérdésként merül fel, hogy miért kell azonnal a bírságot is kiszabni, miért nem lehet megvárni azt, hogy az alapjául szolgáló határozat jogerőre emelkedjen. Amennyiben valaki nem fogadta el a pótlólagos közteher kiszabására vonatkozó határozatot, azaz jogorvoslatot kezdeményezett, akkor megérdemli azt, hogy csak akkor kapjon szankciót, amikor jogorvoslati kérelmét már elbírálták, és megerősítést nyert, hogy a hatóság döntése megalapozott.

A felvetett másik kérdést illetően a jelenlegi gyakorlat szerint a jogorvoslati eljárás illetékét meg kell előlegeznie a gazdálkodónak, és amennyiben megalapozott volt a döntés, akkor azt visszafizetik neki. Az illeték a közigazgatási jogorvoslati eljárásokban egyfajta hozzájárulás ahhoz, hogy a közigazgatási hatóságot foglalkoztatjuk annak érdekében, hogy kérésünknek megfelelően vizsgálja felül az általunk jogsértőnek vélt határozatot.

Túl azon, hogy az adót is valahol ilyen okokból fizetjük, semmi nem indokolja azt, hogy ennek a hatósági szolgáltatásnak az ellentételezését előre kellene fizetni. Jól szemlélteti ezt az az ellentmondás, hogy a fellebbezést követő bírósági eljárásban nem kell megelőlegezni az eljárási illetéket, azt utólag az fogja fizetni, akinek nem volt igaza az ügyben.

A fenti két kérdéskörben meghatározó jogszabály-változtatási javaslatot dolgoztunk ki, mely alapjaiban változtatná meg ezt a megítélésünk szerint a jogrendszerbe nem illeszkedő, és a jogorvoslati jog gyakorlását negatívan érintő jogalkalmazást.

Javaslatunk szerint az adó- és vámigazgatási ügyekben az ellenőrzést követő hatósági eljárás eredményeként hozott döntésnek csak a pótlólagos adó- és vámteherre kell kiterjednie, és az ilyenkor alkalmazható járulékos kötelezettségekre (szankciók, pótlékok) nem. Amennyiben a határozat jogerőre emelkedik – azaz nem kezdeményeztek ellene jogorvoslatot, vagy a jogorvoslat lezárult –, azt követően legyen lehetősége a hatóságnak a szankciók kiszabására. Ezzel a megoldással kizárólag csak jogerős határozaton alapuló szankció kiszabására kerülne sor, amely összhangban van a szankciók járulékos jellegével, valamint megelőzhető a járulékos határozatok fölösleges fellebbezése.

Egy példán érzékeltetve, a jelenlegi gyakorlat szerinti egységes adóhatározat tartalmazza a pótlólagos adóterhet és a szankciókat is. Amennyiben valaki a határozat ellen fellebbezést kíván benyújtani akkor fellebbezni kénytelen a szankciók ellen, amely magasabb illetéket is eredményez. Ezzel szemben, álláspontunk szerint, amennyiben valaki jogsértőnek ítéli az alaphatározatot, és jogorvoslatot kezdeményez, finanszírozva az ezzel járó költségeket, akkor megérdemli, hogy a szankciókról csak azt követően rendelkezzen az adóhatóság, ha egyértelműen kiderült, hogy a szankció alapjául szolgáló határozat jogszerű vagy sem. Túl azon, hogy szerintünk a változtatás semmiben nem veszélyezteti a köztartozás kiszabását, olyan helyzetet teremt, amely igazságosabb az adóhatósági és ügyfélszerepeket vizsgálva.

Fentieken túl változtatást igényel a fellebbezési illeték befizetésének szabályozása. Ahogy azt fent már említettük, a jelenlegi gyakorlat szerint a fellebbezési illetéket a kérelem benyújtásával egyidejűleg kell teljesíteni – zárja bejegyzését Falcsik István.


Cég és szolgáltatás kereső
Twitter megosztás Google+ megosztás
A szerkesztő ajánlja