Az iLex Systems Zrt. és együttműködő partnerei által indított jogi technológiai sorozat 2016. évi záró cikkében dr. Ritter Marianna, az iLex alapítója és vezérigazgatója arra a kérdésre keresi a választ, hogy a mesterséges intelligencia vajon képes lehet-e innovatív módon és kreatívan gondolkodni – vagy az emberi intelligenciához eddig elválaszthatatlanul kapcsolódó innovációs készség és kreativitás mindörökre az emberek sajátja maradhat?
Amikor a cikk írását terveztem, rögtön tudtam, hogy ezt az – amúgy elég teátrális – címet szeretném neki adni. Nem azért, mert az ilyen provokatív leadekre jobban odakapja a fejét az olvasó, hanem kétszeres okból: az egyik Wagner, a másik Daniken.
Ők mindketten, időben és térben egymástól teljesen eltérő módon és kommunikációs csatornán, de ugyanezt a patetikus kifejezést használták egy olyan jelenség megnevezésére, amely nagyon hosszú idő alatt, új világrendként jött létre egy lassan eltűnő „anti” világ helyébe lépve.
Ugyanezt a patetikus – másnak talán inkább kissé szomorú – érzést vettem észre magamon, nemcsak akkor, amikor a napi üzleti tevékenységet végzem (éppen egy mesterségesintelligencia-kutatásban veszek részt), hanem lassan naponta többször. Most, hogy természetes, hogy pl. az Alpha 1 Pro robot karácsonyi ajándékként kapható Magyarországon is – otthoni intelligens humanoid játszó- és fejlesztő társként és 3D virtuális szoftverrel bárki által egyszerűen koordinálhatóan – azt gondolom, eljött a gyerekkoromban a sci-fi könyvek alapján elképzelt jövő. Miközben az IBM Watson kognitív rendszere már évek óta számtalan területen segít a vállalkozásoknak és embereknek, s egyre több alkalmazási terület kerül a nevével együtt megemlítésre, az applikációkat felváltják a chatbotok, lassan több „okos” eszköz van, mint „nem okos” – bennem egyetlen kérdés motoszkál jó ideje: ha közeleg a Huxley által már 1931-ben megjósolt Szép Új Világ, az egyúttal az emberiség alkonyát is jelenti majd?
Mielőtt rögtön rávágnánk, hogy igen – ahogy ezt legtöbb ismerősöm, barátom teszi, amikor lelkendezve elkezdek a szingularitásról és AI – ról beszélni –, gondoljuk át, mit is mondunk ki ezzel: azt a feltételezést, hogy nem igaz, amit idáig magunkról gondoltunk, azt, hogy minden ember egyedi és megismételhetetlen. Azt, hogy a jövő iPhone-ját már nem egy újabb Steve Jobs, hanem egy robot vagy akár maga Watson találja ki.
Lehetséges ez?
Itt már ugyanis nem arról van szó, hogy a minket körülvevő valóságot virtuálisan vagy augmented (kiterjesztett) módon kívánjuk a mindennapjainkban megélni, nem is arról, hogy amikor felhívjuk a bankunkat, hogy érdeklődjünk egy újabb pénzügyi szolgáltatás iránt – már nem egy embertársunk, hanem egy „robottársunk” fog válaszolgatni a kérdéseinkre.
A kérdés sokkal inkább az, hogy az ember által létrehozott mesterséges intelligencia tanulékony lesz-e annyira, hogy maga is teremtésre mer majd vállalkozni, elérhet-e olyan szintre, hogy ugyanolyan kreatív és innovatív legyen, mint valamikori emberi alkotója?
Létezhet-e szingularitás az innovációs folyamatokban, elérheti-e az emberi kognitív teljesítményt egy szuper-intelligens számítógép a jövőben?
A válaszom egyértelműen: igen.
Miért gondolom így?
Mert a mesterségesintelligencia-kutatások ma már olyan szinten képesek modellezni az emberi agy működését, hogy akár hónapok (nem évtizedek!) múlva rendelkezhetünk olyan üzleti alkalmazásokkal, amelyek leveszik a kreativitás (vagy annak hiánya) terhét a vállunkról, döntenek helyettünk, s talán jobban, mint azt mi valaha, emberi tudásunk és tapasztalataink birtokában megtettük volna. Eldöntik majd, hogy erős potenciállal vagy éppen gyengén teljesítettünk a vállalati innovációs folyamatokban, jövőbeni trendet építenek majd az eddigi innovációs eredményekből és előre megmondják azt is, hogy hogyan járjunk el, ha sikeres innovátorok akarunk lenni.
Hogy ez mennyire igaz, arra szolgáljon bizonyítékul az a kutatás, amelyben több neves magyar és külföldi egyetem professzoraival, oktatóval, tudományos főmunkatársaival, az IBM regionális vezetőivel és az EU IMP3rove innovációs menedzsereivel együttműködve. Sikerült meghatározunk az innovációs mesterséges intelligencia fejlesztési koncepcióját.
A kiindulópont szerint a legtöbb élő rendszer rendelkezik egy olyan különleges képességgel, amely lehetővé teszi, hogy nagyon eltérő környezeti feltételek esetén is képesek legyenek életben maradni. A belső hibák hatnak ugyan a rendszer viselkedésére, ám az alapvető (élet)funkcióit gyakran még igen erős belső hibák esetén is képes fenntartani.
Az élő rendszereknek ez a tulajdonsága szöges ellentétben van azzal, amit az ember által tervezett rendszereknél tapasztalhatunk: egyetlen alkatrész hibája gyakran az egész rendszert megbénítja. A kutatók mára már felismerték a tudomány minden területén, hogy a természet által „tervezett” szerkezetek ellenállóak, ezért a hibatűrő képesség vagy robusztusság kérdését sok területen és egyre intenzívebben vizsgálják.
A természetes élő rendszerek által inspirált robusztus modellezés eredményeként olyan mesterséges neurális háló: olyan speciális információ-feldolgozó rendszer jött létre, mely nagyszámú egyszerű processzáló elemből, ún. idegsejtből áll, melyek sűrűn összekötöttek, párhuzamos felépítésűek csakúgy, mint az emberi agyban lévő biológiai neuronok: elosztott adatfeldolgozásuk révén tanulási, általánosítási és zajtoreláló képességekkel rendelkeznek. Az összeköttetések változó numerikus értékekkel rendelkeznek. Ezen súlyok, illetve a neuronok topológiája képviselik a rendszer tudásbázisát, módosításuk a számítás, a tanulás alapja.
Ilyen módon a mesterséges neurális háló a tanulási szabályok és a tárolt információ visszahívásának folyamata, paramétereiket és felépítésüket – válaszul a korábban megszerzett információkra – változtatni tudják. A rendszer egyszerű, de nagyszámú neuron együttese képes bonyolult nemlineáris leképzéseket produkálni.
Ez az információ-feldolgozó rendszer tehát már az emberi agy analógiájára működik, topográfiájának alapegysége a neuron – véleményem szerint tehát nem tekinthető utópiának az emberi gondolkodást reprodukáló üzleti kognitív rendszer.
Következő cikkünkben azzal folytatjuk, milyen előzmények után, milyen körülmények között lesz használható a mesterséges intelligencia az innováció mérésére és javítására, és hogyan teheti majd sikeresebbé a feltörekvő digitális vállalkozásokat.
Boldog Új évet kívánunk minden KamaraOnline-olvasónak, köszönjük, hogy minden héten megtisztelték Legal Tech cikkeinket figyelmükkel!
dr. Mihai Avornicului
dr. Bagi Krisztina
Bertalan Zsolt
dr. Bencsik Andrea
dr. Bogdány Beáta
dr. Domsits Dávid
dr. Gáspár Gabriella
dr. Gubán Ákos
dr. Gubán Miklós
dr. Gyöngyösi László
Hernádi Gábor
dr. Kása Richárd
Kuthy Antal
Makray-Rózsás Árpád
Pongrácz Ferenc
dr. Ritter Marianna
dr. Schlemmer Tamás
Török József
dr. Viktor Éva
