2016. augusztus 8. hétfő, 14:14
egyetemista, diákkedvezmény, Németország, diákközpont
A német szociális piacgazdaság egyik alapja a folyamatos alulról építkezés. Ezért fordít a német állam komoly figyelmet a kis- és középvállalkozások indítására és működtetésére és nyújt helyet számos start-upnak országszerte. De mi a helyzet a leendő munkaerővel?

A német piacon állandó hiánycikk a munkaerő. Legyen szó gyári munkásról vagy diplomás orvosról, nincs olyan szakma, amivel nehéz bekerülni a munkaerőpiacra. Ennek oka, hogy az alulról építkezés – tűnjön bár kifejezetten jó módszernek – nem képes versenyt generálni a folyamatosan öregedő társadalomban. Németországban tárt karokkal fogadnak minden külföldit, aki ott szeretne élni – akár dolgozni, akár tanulni érkezett az országba.

Öt hónapot töltöttem Drezdában, Erasmus+ ösztöndíjprogrammal. Minden egyetemi hallgatónak, aki kihasználja a program lehetőségeit, magas költségekkel kell szembenéznie a fejlettebb európai országokban. A célországokat a megélhetés szempontjából három árkategóriába sorolják, ennek megfelelően kaphat egy magyar hallgató havi 400, 450, illetve 500 eurónak megfelelő ösztöndíjat (Németország a középkategóriás országok közé tartozik.) Korábban – amikor én az ösztöndíjra pályáztam – ez az összeg 300, 400 és 500 euró volt. Szállás, étkezés, váratlan költségek, egyetemekre befizetendő szemeszterdíjak, kauciók… Az esetek döntő többségében az Erasmus+ program által folyósított ösztöndíj nem elég a megélhetésre.

A helyzetemet jelentősen megkönnyítette, hogy Németországba mentem. Itt minden városban, ahol felsőoktatási intézmény van, működik egy úgynevezett „Studentenwerk”, egy diákközpont. Ez a központ felelős a hallgatói szolgáltatásokért, a kollégiumokért, a menzák működtetéséért, a folyamatos diákkedvezmények fenntartásáért, az ösztöndíjak, támogatások folyósításáért. A helyi diákélethez minden félév elején be kell fizetni 250 eurót, ami feljogosítja a hallgatókat a diákigazolványra. Diákigazolvánnyal ingyenesen lehet közlekedni a tartományon – ez esetben Szászországon – belül mindenhol, vonaton, buszon éppúgy, mint a helyi tömegközlekedési eszközökön. A kártyára pénz is feltölthető, így a büfében és a menzán lehet fizetni vele, ezenkívül könyvtári tagsággal is jár.

A diákközpont tartja fent az összes helyi kollégiumot, amely bármelyik egyetem hallgatóinak elérhető és nincs korlátozva egyetemi hallgatói jogviszonyra. A legtöbbjük apartman-szerűen van kialakítva, saját konyhával, fürdőszobával, egyszemélyes szobákkal. Mindezt átlagosan 200 euróért, ami lehetővé teszi, hogy a hallgató jó körülmények között, lemondások nélkül és a német keresetekhez képest olcsón lakhasson.

A német állam a diákközpontok működtetésén kívül is hozzájárul ahhoz, hogy a szolgáltatások vásárlása pénztárcabarát legyen a fiataloknak. Így jutottam el 5 euróért a drezdai operába, ahova a legolcsóbb felnőtt jegy 80 eurónál kezdődik.

Rövid idő után kiderült, hogy Németországban kevesebbet kell költenem magamra, mint Magyarországon. A legdrágább a lakhatásom volt, ami havi 200 eurót jelentett. A diákkedvezmények sora, illetve a bolti áruk alacsony ára lehetővé tette azt, hogy a fennmaradó 200 euróból megéljek. Ez körülbelül havi 60 ezer forintot jelent. Magyarországon havi 60 ezer forintból még egyetemistaként is nehéz megélni, pedig ugyanarra költjük a pénzt mindkét országban.

Magyarországon nincs szociális piacgazdaság, mert nincs meg az a húzóágazat, amelynek folyamatos alulról építése vinné előre a gazdaságot. A kedvezményekkel ellátott német diákok élete lényegesen könnyebb, de a gazdasági rendszer felépítésénél fogva arra motiválja a leendő és a meglévő munkavállalókat, hogy mindig többet dolgozzanak. Egy német hallgató igényelhet állami, tartományi vagy helyi egyetemi ösztöndíjat is saját költségeinek finanszírozására, amelyeknek összege állandó.

Ezzel szemben Magyarországon egy hallgató jogosult lehet szociális és/vagy tanulmányi ösztöndíjra, önköltséges képzés esetén viszont egyikre sem. Az ösztöndíjak összege ugyanakkor attól függ, hogy egy adott egyetem költségvetése egy adott félévben mekkora keretet szab meg. Emiatt gyakran előfordul, hogy egy hallgató kevesebb ösztöndíjat kap egy félévben – vagy éppen pont nem kap –, mert abban a félévben kisebb a keret.

Lássuk be, van még mit tanulnunk.

Kovács Réka Fruzsina

 


Cég és szolgáltatás kereső
Twitter megosztás Google+ megosztás
A szerkesztő ajánlja