Ukrajna nem hajlandó visszafizetni az adósságát Moszkvának. Ez ugyanolyan abszurdum, mint ahogy Oroszország népszavazással magához csatolta annak idején a Krím-félszigetet.
Kijevben egy pillanatig sem gondolták komolyan, hogy Moszkva elengedi a 3 milliárd dolláros tartozás egy részét. Pedig Ukrajna mindent megpróbált. Először arra hivatkozott, hogy a hitelszerződést még a bukott ukrán államfő garnitúrája hozta tető alá Moszkvával, egyértelműen azért, mert az oroszok így akarták eltántorítani az ukránokat az európai uniós románctól.
Az eredmény ismert, Moszkva fizetett, az ukránok valamiféle forradalommal kisöpörték Viktor Janukovicsékat, és ölelő karokkal Brüsszel nyakába ugrottak. Az is ismert, hogy Moszkva hathatós támogatásával a Donyec-medence térségében polgárháborús állapotok alakultak ki, és a Krím-félszigetet ijesztő népszavazósdival Oroszországhoz csatolták.
Az Európai Unió, az Egyesült Államok és több nyugati állam büntető intézkedéseket fogadott el a Kreml ellen a Krím és a donyeci játszma miatt, egyben felpörgették az ukrajnai segélyprogramot, amelyet gyökeres reformokhoz kötöttek. Ukrajna nehezen mozduló ország, évtizedeken át a szovjet bürokrácia és gazdasági tehetetlenség jegyeit viselte, amelyet nem rázhat le magáról néhány év alatt – még hozzáértő, kapitalista magánvállalkozásokon izmosodó új államfővel és miniszterekkel sem.
Brüsszel és Washington nem tehet mást: pumpálja a pénzt Kijevnek, amely nagy tempóval nyel be mindent, mint egy megviselt szomjas szivacs, ám előre mutató lépéseket alig tesz. Néhány év alatt nem lehet átformálni a társadalmat, a gazdaságot, az agyakat – főleg nem háborús körülmények között. Az EU most a potenciális, hatalmas piac reményében – és az orosz agresszív nagyhatalmi politizálás ellensúlyozására –ütköző államba ruház be, vállalva annak kockázatát, hogy euró tízmilliárdokat veszít az orosz kapcsolat meglazításával.
Oroszországot megviselik a szankciók következményei, az olajár zuhanása nem kedvez a régi-új birodalomnak, és az új piacok felhajtása is lassabban megy, mint ahogy a Kremlben gondolták. És még ilyen körülmények között is rendíthetetlen Vlagyimir Putyin hatalma, az államfő a következő években is azt tesz majd országával, amit akar. Kívülről nézve elképesztőnek tűnik, hogyan tűrik a vasmarok szorítását. A vezetői irányításhoz szoktatott, cár atyuskákat szerető/rettegő oroszok megértéséhez ajánlom a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics Elhordott múltjaink című könyvét. Az orosz (szovjet) birodalmat nem ismerők meg fognak lepődni, sokan el is borzadnak majd.
Míg a Nyugat képtelen volt hatékony gazdasági satuba szorítani Oroszországot, addig Ukrajna sem képes lábra állni. A Nemzetközi Valutalap dollármilliárdjait Kijev nem a reformok elkezdésére fogja költeni, hanem a hitelek törlesztésére. Már amit nagyon muszáj törlesztenie. Az oroszok 3 milliárdja egyértelműen politikai ügy. Kijev hiába mondja, hogy megegyezett nemzetközi hitelezőivel, Oroszországot ez nem izgatja.
Moszkva december 31-én deklarálta, hogy Ukrajna a nemfizetés miatt technikai államcsődbe jutott, ezért Oroszország egy brit bírósághoz fordul. És ezt az államcsődbe jutott Ukrajnát kénytelen továbbra is finanszírozni az EU, a Nemzetközi Valutaalap, az Egyesült Államok. Nem léphetnek el mellőle, mert nincs hová visszalépni, hiszen akkor megint csak Oroszország járna jobban.
Ennyire abszurd és drámai a helyzet.
Szerdahelyi Csaba
