Urmas Paet, az Európai Parlament jelentéstevője „kis optimizmussal négyesre”.
Hackertámadás és más kibernetikai támadás nem csak a számítógépünket vagy a digitális pénztárcánkat érheti, de kórházakat, erőműveket, légiirányító központokat és katonai létesítményeket is. A kibervédelemről szóló jelentés kapcsán az Európai Parlament képviselői azt vitatják meg, hogyan léphet fel az EU hatékonyabban az ilyen jellegű támadások ellen.
A parlament sajtósai Urmas Paet (liberális, észt) jelentéstevőt (képünkön) kérdezték.
– Hányasra értékelné az EU kibernetikai védelmét egy egytől ötig terjedő skálán?
– Kis optimizmussal négyesre. Nem rossz a helyzet, de lehetnénk ennél jobbak is. Döntő tényező, hogy a kibervédelem a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az EU annyit tehet, hogy szorosabb együttműködésre ösztönözi őket a kiberbűnözés és kibertámadások elleni fellépéshez, hogy fel legyünk készülve, ha lépni kell. Emellett platformot biztosíthat a NATO-val és más harmadik országokkal való együttműködésre. A kiberbiztonság és a kibervédelem természetéből adódóan nemzetközi, és szoros átfedésben van az országok között, így ha az egyik tagállam nagyon gyenge, az sajnos az összes többinek is árt.
– Mi az EU szerepe ezen a területen?
– Az EU-nak az a szerepe, hogy a tagállamokat hasonló védelmi rendszerek létrehozására bíztassa, amely magától értetődően segítené az együttműködést. Emellett a tudás és az információ megosztására is bíztatunk, hogy minden résztvevő teljes képet kapjon Európa egészéről. Vegyük például azt, hogy 100 000 vagy több olyan szakember hiányzik a munkaerőpiacról, aki képes lenne kezelni a kibertámadásokat. A kibervédelem természetes része az európai védelmi együttműködésnek és az európai védelmi uniónak. A számítógépes hadviselés megjelent a klasszikus katonai területek, a légi, tengeri és szárazföldi hadviselés mellett.
– A jelentés a számítógépes fenyegetések katonai oldalával foglalkozik, de van átfedés a civil élettel, az adatbiztonsággal vagy az online fizetés biztonságával is?
– Nincsen világos határvonal a kibervédelem és a kiberbiztonság között. Európában minden modern rendszer számítástechnikán alapul, így ha egy sikeres támadást hajtanának végre mondjuk egy atomerőmű ellen, azt mindannyian beláthatjuk, hogy az végzetes következményekkel is járhat. A katonai és a civil szféra, a köz és a magán határán mozgunk. Tavaly nyáron brit kórházak kerültek támadás alá, és csak a szerencsének köszönhető, hogy senki nem halt meg. A légiirányító központok vagy vasúti rendszerek ellen irányuló kibertámadások komoly fenyegetést jelentenek. Egy esetleges támadásra vonatkozó stratégiára is szükségünk van. Nem elég a védelem, néha cselekedni kell, például ha tudjuk, honnan érkeznek a támadások.
– Fel kell készülnünk arra, hogy a jövőben még több kibertámadás történik? Szükség van arra, hogy az emberek is képezzék magukat ezek kivédésére?
– A rövid válaszom az, hogy igen. Egyéni szinten szerintem mindenkinek el kell gondolkodnia a saját számítógépei biztonságáról, és arról, hogyan viselkedik az interneten. De a kormányoknak és a politikusoknak is el kell végre ismerniük, hogy vannak ezzel kapcsolatos veszélyek. Azt remélem, hogy a tudatosság minden szinten erősödni fog.
