A Budapesti Békéltető Testülethez számos olyan kérelem érkezik, amelyből az látszik, hogy nyugdíjas fogyasztók szeretnének megszabadulni az üdülési joguktól. Ezért azt értékesítésre felajánlják egy vállalkozásnak, később azonban az eladás mégsem sikerül, mert megtévesztik őket.
Az egyik esetben a fogyasztó üdülési jogát közvetítőn keresztül próbálta értékesíteni harmadik személynek úgy, hogy egyidejűleg új üdülőhasználati jogot is vásárolt már, amelybe a korábbinak a vételárát beszámították.
Az ügyletet követően szembesült azzal, hogy az üdülőhasználati jogot megvásárló és persze elérhetetlen új tulajdonos nem fizeti az éves díjakat már az eladás, azaz 2013 óta. A díjakat továbbra is a fogyasztótól követelték úgy, hogy már több éve nem is használta üdülésre az ingatlant. Abban a hiszemben volt, hogy neki már az üdülőhasználati jog ellenértékét, azaz az éves fenntartási díjat nem kell fizetnie, mert azt eladta. Ennyi év elteltével viszont nem tudta bizonyítani, hogy a szerződéskötéskor megtévesztették.
Egy másik esetben telefonon hívták fel a fogyasztót és felajánlották, hogy értékesítik az üdülési jogát. A budapesti szállodában történő találkozás után hosszas rábeszéléssel 480 ezer forintot helyezett letétbe. Egy új szolgáltatási szerződést kötöttek azzal, hogy a kreditkártyán szereplő pontokat a fogyasztó majd beválthatja.
Kiderült később, hogy nem is értékesítették az üdülési jogot, és a kreditrendszerben szintén a semmiért fizetett a fogyasztó, aki később már nem tudta elérni a vállalkozást. Így elveszítette a több százezer forintot.
Előfordult az is, hogy egy kérelmező 120 ezer forintot kifizetett egy vállalkozásnak megbízási szerződés alapján az üdülési jog eladására. A szerződést aláírás előtt nem olvasta el, és otthon szembesült azzal, hogy az összegért cserébe a cég csak annyit vállalt, hogy reklámozza saját weboldalán az üdülési jogát és egyéb marketing feladatokat lát el.
A szerződés tehát nem is az eladásra jött létre, így pedig a teljes megbízási díj a szerződéstől való elállás esetén nem is járhatott vissza, hiszen a megbízási szerződésben foglalt feladatokat a vállalkozás javarészt elvégezte.
Fontos tudni, hogy a 141/2011 (VII.21.) Korm. rendelet szerint az üdülőhasználati szerződés megkötése előtt a vállalkozást részletes tájékoztatási kötelezettség terheli, amely írásbeli tájékoztató, illetve formanyomtatvány a megkötött szerződés részét képezi.
A szerződés megkötését megelőzően a vállalkozás köteles a fogyasztó figyelmét külön felhívni a fogyasztót megillető indokolás nélküli elállási jogra és az annak gyakorlására nyitva álló 14 napos határidőre. Arról is kell tájékoztatni a fogyasztót, hogy az elállási jog gyakorlására nyitva álló határidő alatt a vállalkozás a fogyasztótól nem követelhet vételárelőleget és nem fogadhat el részteljesítést sem.
Ha a szállás időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződéssel együtt, azzal egy időben tesznek a fogyasztónak csereszerződés megkötésre vonatkozó ajánlatot, mindkét szerződésre a tizennégy napos elállási határidő az irányadó.
Amennyiben a vállalkozás nem bocsátotta a fogyasztó rendelkezésére az elállási formanyomtatványt, akkor a fogyasztó a szerződéskötéstől számított 1 év és 14 napon belül indokolás nélkül elállhat a szerződéstől. Ha a vállalkozás egy éven belül a fogyasztó rendelkezésére bocsátja az elállási formanyomtatványt, a fogyasztó e naptól számított 14 napon belül indokolás nélkül elállhat a szerződéstől.
Sok esetben azonban a legnagyobb probléma, hogy az előbb említett jogszabály hatálya alá nem tartozó szolgáltatási, illetve megbízási szerződést kötnek a felek, amelynek tartalma nem is az üdülőhasználati jog értékesítésére, eladására irányul.
A Budapesti Békéltető Testülethez korábban érkezett ügyekről itt olvashat.
