Egyre több olyan családi vállalkozás működik Magyarországon a faiparban is, amelynek vezetője 60 éves vagy idősebb. A generációváltás nehézségeiről tartott a Bútorszövetség konferenciát a BKIK-val közösen február 16-án Budapesten.
Nehéz helyzetbe hozzák magukat azok, akik időben nem gondoskodnak vállalkozásukban az utódlás kérdéséről. Nincs ez másként a faiparban sem, hiszen ezen a területen is jó néhány komoly, sok évtizedes hagyományokkal rendelkező vállalkozást ismerünk.
A Magyar Bútor és Faipari Szövetség a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara székházában tartott rendezvényén egy kérdésben biztos nem volt vita: generációváltásra szükség van, még akkor is, ha ez sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt elsőre elképzeljük. A vállalkozásfejlesztési kérdésekben és a generációváltás problémakörében profi tapasztalatokkal bíró Simple3 Kft. képviseletében Szabó László beszélt megoldásokról és megválaszolandó kérdésekről.
Régi hagyományok, új tervek
Magyarországon ma a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 644 ezer vállalkozás működik, 70 százalékuk kkv, egy részük családi vállalkozás. Hogy mi számít klasszikus családi vállalkozásnak? Az Európai Unióban a létszám tekintetében sokkal magasabb számokat határoznak meg, Magyarországon az átlag foglalkoztatott 50 fő, természetesen jókora szórással, a 2-3 fős mikro vállalkozástól a több száz dolgozónak munkát adó cégig. A lényeg, hogy a vállalkozás irányításában döntő szava van egy családnak.
A rendszerváltozás óta is sok családi vállalkozást alapítottak, részben azért, mert jó üzletet láttak a cégben. Voltak, akik kihasználták a lehetőséget, hogy önállóan dolgozva visszahozhatják a maszek világot, és kétségtelenül akadtak kényszervállalkozók is. Természetesen találkozunk olyanokkal is, akiknek a családi vállalkozása sikeresen „túlélte” a szocializmus évtizedeit, és 1990-től régi hagyományokkal és új tervekkel folytatták tevékenységüket.
Sokukban az a közös, hogy vezetőik közelítenek a nyugdíj korhatárhoz. Felmérések szerint a fa- és bútoriparban a következő öt évben a családi vállalkozások egyharmadánál végrehajtják a cserét a vezérkarban, jön a generációváltás. (Cselényi József, a Bútorszövetség elnökségi tagja szerint erre már tudatosan akkor kell készülni, amikor a vállalkozást vivő 45-50 éves.)
Tervezés nélkül nem működik
Bár nincs róla pontos kimutatás, egyre több családi vállalkozás igyekszik házon belül megoldani az utódlást. Látszólag nincs is ezzel gond, hiszen a gyerek már iskolás évei alatt magába szívta az üzem illatát, rengeteg mindent látott. Igaz, ez a mai Z generációt akár taszíthatja is. Előttük ugyanis nem feltétlenül az a cél lebeg, hogy napi 12-14 órában a munkával foglalkozzanak.
A cél és a tervezés elengedhetetlen Szabó László szerint. Ahogy fogalmazott: nem egyszerű történet átadni a vállalatvezetést a gyereknek, sok problémával kell megküzdeni. Előfordul, hogy az apa úgy dönt: jöjjön a fiam, ám mégsem akarja teljesen kiengedni a kezéből az irányítást. Ennél rosszabb megoldás nem is létezhet, az utódot ez megzavarja, elbizonytalanítja, a dolgozók előtt csökken a tekintélye.
Mi a megoldás? Itt is a tervezés. Fontos, hogy a vezető ne csak akarja, de tudja is átadni a székét. Amíg idáig eljutnak, az utód tanuljon, bizonyítsa be először részfeladatok önálló megoldásával, hogy ért a munkához, és bizonyítsa be, hogy szívesen csinálja mindezt, nem csak egyfajta családi kényszerből. A legrátermettebb utód is találkozhat persze azzal a szöveggel, hogy ő a főnök gyereke, de ha látják a dolgozók, hogy rátermett és jó vezető (még ha a munkamódszerei eltérnek is azoktól, amelyeket a családfő követett), előbb-utóbb sikeres lesz.
Szabó László tapasztalatai szerint a családi vállalkozások jó részében nagyon nehéz az első generációváltás. Az utód a legkülönbözőbb problémákkal küzd, míg a posztról leköszönő sokszor nem bír mit kezdeni megnövekedett szabad idejével, felszabadult energiájával. Kijön belőle a sok évtizedes stressz – ezért két éven belül sokan megbetegednek. Pedig ezt is meg lehet előzni a tudatos felkészüléssel, ám erre ma még elég kevesen képesek.
Nem bizalmatlanság a cég átvilágítása
Amikor a cégátadást/cégátvételt közösen eldöntötték, a vállalkozást mindenképp át kell világítani. Ez nem a bizalmatlanság jele, fontos ugyanis, hogy minden részlettel tisztában legyen az utód, később munka közben még így is bőven lesz mit tanulnia.
Sokan azt hiszik, pofonegyszerű a cégátvétel. Pedig rengeteg részterület működését kell ismerni. Ezek közé tartozik a menedzsment, a HR, az értékesítés-marketing, a beszerzés, a logisztika, a gyártás, a vagyongazdálkodás, a jogi kérdések, a folyamatszabályzás, az informatika.
Hogy ezeket az „akadályokat” sikeresen lehessen leküzdeni, be kell látni, hogy a legsokoldalúbb főnök sem ért mindenhez. S ha ezt belátta, nem szégyell külső tanácsadót felkérni, aki objektíven, családi érzelmektől mentesen végezheti a munkáját. Ez akkor is igaz, ha Magyarországon mindig „divat” valakit nem szeretni, a munkájára azt mondani, hogy az teljesen felesleges – legyen az illető tanácsadó, informatikus, marketinges vagy újságíró. A mai fiatal generáció egyébként ebben nagyon jó, ők csapatban gondolkodnak, elismerik, ha valaki egy-egy részterületen kitűnik a többiek közül.
Ha az utódlást mégsem képesek belülről megoldani, szóba jöhet a külső menedzsment alkalmazása, és végső esetben a cég eladása. Utóbbi kimondottan nehéz feladat, a külföldiek nem törik össze magukat, hogy magyar kkv-kat vásároljanak, a magyar vállalkozások pedig általában tőkeszegények, a felvásárlás nem szerepel üzleti terveik között. Ráadásul amennyiben nem reális a vállalkozás értékmeghatározása, szinte biztos, hogy nem kötik meg az üzletet.
A konferencia résztvevői egyetértettek, hogy szükség van a fiatalokra, mert másként gondolkodnak, új ötleteik, új módszereik vannak, internetes nemzedékként az „ősöknél” sokkal magabiztosabban jutnak információhoz – és nem utolsó sorban nyelveket beszélnek. Hátrányuk lehet ugyanakkor, hogy kevésbé van meg bennük a lojalitás, és ha izgalmasabb kihívással találkoznak, abba akár kevesebb fizetésért is belevágnak.
KamaraOnline
