A követelések késedelmes teljesítése kapcsán igen jelentős változást hozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, mely 2014. március 15. napján lépett hatályba. Az új Ptk. új alapokra helyezte az elévülési időt és annak a szabályozását is – figyelmeztetnek a Mazars szakértői.

Jogrendszerünkben mindenhol találkozunk az idő múlásának hatásával. A régi és az új Ptk. is, egyaránt, kétféle anyagi jogi hatást különböztet meg egymástól, egyfelől a jogvesztést, mint jogi hatást, másfelől az elévülést, melyet az új törvényben a kötelmi jog általános szabályi között találhatunk meg.

Alapvető különbség az elévülés és a jogvesztés között, hogy míg az elévülésnél az elévülési idő leteltét követően az alanyi jog bírósági kikényszeríthetősége szűnik meg, addig a jogosult joga megmarad, ezzel szemben a jogvesztésnél a jogosult joga is megszűnik.

A jogvesztés – mint az időmúlás joghatása – abban az estben következik be, ha a jogosultság gyakorlására és követelés érvényesítésére szolgáló határidőidő eltelt és ezt a jogszabály kifejezetten előírja. Ha a határidő nem jogvesztő, akkor az elévülés szabályai irányadóak rá.

A ma hatályos szabályozásban az általános elévülési határidő 5 év. Ez alól természetesen vannak kivételek, mint a kellékszavatossági határidő, mely 1 év (hibás teljesítés esetén), veszélyes üzemből eredő (veszélyes üzem többek között a gépjármű) kártérítés 3 év, valamint a fuvarozóval szembeni elévülési határidő 1 év.

Az általános elévülési időre vonatkozó szabály „megengedő”, így a felek ettől eltérően is megállapodhatnak, azonban fontos, hogy ezt írásban tegyék. Az új törvény eltér a korábbitól abból a szempontból, hogy szabályai eltérhetnek az elévült követelés visszakövetelési tilalmától, illetve az elévülést a bíróság hivatalból nem vizsgálja.

Az elévülési idő nyugvásáról akkor beszélhetünk, mikor a jogosult menthető okból nem tudja igényét érvényesíteni. Ha az elévülési idő nyugszik, akkor az ok megszűnésétől számított 1 év vagy ennél rövidebb határidő esetén pedig 3 hónapos határidőn belül is érvényesíthető a követelés, hogy ha az elévülési idő eltelt vagy 3 hónapnál kevesebb van hátra.

Az elévülési idő megszakad, ha valamilyen körülmény bekövetkezik, ami miatt az addig eltelt idő figyelmen kívül marad, és újra kezdődik az elévülési időnek a számítása. Jelenleg négy esetet különböztethetünk meg: (i) amikor a tartozást elismerik (bármely módon), (ii) a követelés megegyezéssel (egyezséggel) való módosítása következik be, (iii) bírósági eljárásban történő érvényesítése a követelésnek (eljárást befejező jogerős érdemi határozat), valamint (iv) a követelés csődeljárásba való bejelentése.

A régi Ptk.-hoz képest szemmel látható a különbség, miszerint most már a reménybeli, de késedelmes teljesítés miatt készített, írásbeli felszólítás már nem alkalmas arra, hogy ezzel az elévülési idő megszakadjon. Tehát nem elégséges ma már a tértivevényes felszólító levél 4 év és 364 nap utáni elküldése, amely régen alkalmas volt az elévülési idő további 5 éves meghosszabbítására.

Különbség még, hogy szintén nem elévülést megszakító hatás az engedményezés sem, valamint fontos kiemelni, hogy ma már a bírósági eljárás is csak abban az esetben szünteti meg az elévülési határidőt, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hoz.

Változás még, hogy az elévülést megszakító eljárás során, ha a végrehajtó határozatot hoz, az ebből fakadó követelés elévülését kizárólag annak megegyezéssel való módosítása és a végrehajtási cselekmény szakítja meg.

A követelés csődeljárásba való bejelentése is megszakítja az elévülést, mely szintén újként került felvételre a taxatív felsorolásba.

Az értelmező rendelkezésekből kiderül az is, hogy a fizetési meghagyás kibocsátásnak az elévülés megszakítása szempontjából a peres eljárásban született érdemi döntéssel azonos a hatálya, hiszen kimondja, hogy a törvény alkalmazásában bírósági eljárásnak minősül a fizetési meghagyás.

Összességében tehát arra kell figyelni, hogy a kiegyenlítetlen követelések esetében ma már nem elég a felszólítás elküldése. Érdemi lépéseket kell tenni annak behajtása érdekében, azaz mielőbb meg kell indítani a peres vagy peren kívüli eljárást – ajánlják a Mazars szakemberei.

Twitter megosztás Google+ megosztás


A szerkesztő ajánlja