Egyre nagyobb a szakadék a férfiak és a nők nyugdíja között

Az Európai Unióban a férfiak átlagnyugdíja közel 40 százalékkal magasabb, mint a nőké; az Európai Parlament szerint a probléma kezelésére uniós szintű stratégiára van szükség.

Az Európai Parlament 2017. június 14-én 433 szavazattal, 67 ellenszavazat és 175 tartózkodás mellett fogadott el állásfoglalást „egy uniós stratégia szükségességéről a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében”.

A nyugdíjszakadék és ami „mögötte” van

Az állásfoglalás – többek között – az alábbi tényekre hívja fel a figyelmet:

• 2015-ben az EU-ban a nemek közötti nyugdíjszakadék, amit a nők által nyugdíj címén kapott adózás előtti átlagjövedelem és a férfiak ugyanilyen átlagjövedelme közötti különbségként lehet definiálni [a férfiak és a nők átlagnyugdíja különbsége osztva a férfiak átlagnyugdíjával – a szerk.], a 65 éves és az e feletti korosztály esetében 38,3 százalékot tett ki és a tagállamok felében az utóbbi öt év során növekedést mutatott;
• egyes tagállamokban a nők 11–36 százaléka egyáltalán nem részesül nyugdíjban;
• a nők legtöbb uniós tagállamban felülreprezentáltak a legszegényebb nyugdíjasok csoportjában, míg a leggazdagabb nyugdíjasok között alulreprezentáltak;
• az EU-28 tagállamában négyből egy személynek a nyugdíj jelenti a legfőbb jövedelemforrást, valamint a hosszabb várható élettartam és a népesség elöregedése miatt számottevően nőtt azoknak a száma, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, aminek következtében e kategória 2060-ig duplájára fog nőni;
• a nyugdíjszakadék súlyosbítja a nők gazdasági kiszolgáltatottságát és kiteszi őket a társadalmi kirekesztés, a tartós szegénység és különösen házastársuktól vagy más családtagjaiktól való gazdasági függőség veszélyének;
• a bér- és nyugdíjszakadék még inkább fennáll a többszörösen hátrányos helyzetű vagy faji, etnikai, vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó nők esetében, mivel gyakran kevesebb szakértelmet igénylő, kisebb felelősséggel járó munkaköröket töltenek be;
• a nyugdíjak csökkentése és befagyasztása fokozza az időskori szegénység kockázatát, különösen a nők körében: 2014-ben az idős nők 20,2 százalékát, az idős férfiaknak ugyanakkor 14,6 százalékát fenyegette a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata;
• a 65 év feletti nők mintegy 22 százaléka a szegénységi küszöb alatt él;
• az átlagos nyugdíjszakadék az Európai Unió egészében jelentős különbségeket mutatott az egyes tagállamok között: a legalacsonyabb mértékű, nemek közötti nyugdíjszakadék 3,7 százalék (Észtország), a legmagasabb mértékű pedig 48,8 százalék (Ciprus), 14 tagállamban pedig ez az arány meghaladja a 30 százalékot [Magyarországon 13,2 százalék, a harmadik legalacsonyabb arány az EU-ban – a szerk.];
• a tagállamok között nagy eltérések vannak a nyugellátásban részesülő lakosság arányát illetően, ez ugyanis Cipruson 15,1 százalék, Litvániában pedig 31,8 százalék volt 2013-ban, míg a legtöbb uniós tagállamban a nyugdíjban részesülők többsége 2013-ban nő volt;
• a nyugdíjszakadék tanúskodik a férfiak és nők helyzete közötti egyenlőtlenségről a családi élet és a szakmai életút, a nyugdíjjárulék-fizetési lehetőségek, a családi struktúrában betöltött szerep, valamint a nyugdíj kiszámításának módja tekintetében;
• a nemek közötti nyugdíjszakadék a munkaerőpiaci szegregációt tükrözi, valamint azt, hogy a nők nagyobb arányban dolgoznak részmunkaidőben, alacsonyabb órabérért, karrierjük többszöri megszakításával, és kevesebb évet töltenek munkaviszonyban, mivel anyaként és a családtagjaikat gondozó nőként nem fizetett munkát végeznek;
• a várandósság és a szülői szabadság következtében az anyák – akik a nyolc évesnél fiatalabb gyerekek gondozása céljából munkaidejüket csökkentők 79,76 százalékát teszik ki – alacsony bérezésű vagy részmunkaidőben végzett állásokba, vagy szakmai pályafutásuk kényszerű megszakítására kényszerülnek azért, hogy a gyermekeikről gondoskodjanak;
• az apák fizetésére és ezáltal a nyugdíjjogosultságára semmilyen hatással nincs, de akár még pozitív hatással is lehet a gyermekek száma;
• a női munkanélküliség arányát alulbecsülik, mivel sok nőt nem tartanak nyilván munkanélküliként, különösen azokat, akik vidéki vagy elszigetelt területeken élnek és sokat azok közül, akik teljes egészében a háztartási feladatoknak és a gyermeknevelésnek szentelik magukat;
• a nők a férfiakhoz képest átlagosan több mint 10 évvel rövidebb szakmai karriert futnak be, és azok a nők, akik kevesebb mint 14 éves munkaviszonnyal rendelkeznek, kétszer magasabb (64 százalékos) nyugdíjszakadékkal szembesülnek, mint azok, akiknél ennél hosszabb ideig tartott az aktív időszak (32 százalék);
• a nők a férfiakhoz képest nagyobb valószínűséggel szakítják meg szakmai pályafutásukat, vállalnak atipikus foglalkoztatási formákat, dolgoznak részmunkaidőben (a nők 32 százaléka, szemben a férfiak 8,2 százalékával) vagy fizetés nélkül, különösen, amikor gyermekeket és családtagokat gondoznak és az otthoni gondozás és házimunka elsősorban rájuk hárul a nemek között továbbra is fennálló egyenlőtlenségek miatt és mindez csökkenti a nyugdíjuk mértékét.

Az Európai Parlament javaslatai

Az állásfoglalásban a parlament felhívja az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokkal szoros együttműködésben dolgozzon ki egy stratégiát annak érdekében, hogy felszámolják a nők és férfiak közötti bérkülönbségeket az Európai Unióban. A parlament ezen túl (többek között)

• felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be méltányos és a szegénység megelőzésére irányuló intézkedéseket azon munkavállalók számára, akik egészségi okok miatt nem dolgozhatnak a törvényes nyugdíjkorhatár eléréséig;
• úgy véli, hogy fenn kell tartani az előnyugdíj lehetőségét a nehéz vagy veszélyes munkakörülmények között dolgozó munkavállalók esetében;
• emlékeztet arra, hogy a munka és a családi élet közötti egyensúlyt a férfiak és nők számára csak akkor lehet elérni, ha a gyermekek, az idősek és eltartott családtagok számára helyi, minőségi, megfizethető és hozzáférhető gondozási létesítmények állnak rendelkezésre, és ösztönözzük a feladatok, a költségek és a gondozás egyenlő mértékű megosztását;
• felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a nőket – különösen a lányok és nők körében folytatott oktatás és tudatosságnövelés révén –, hogy olyan növekedési potenciállal rendelkező innovációs ágazatokban folytassanak tanulmányokat, vállaljanak munkát és válasszanak életpályát, amelyekben a makacsul fennmaradó nemi sztereotípiák miatt jelenleg főként férfiak dominálnak;
• felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a gyermekek számára nyújtott szolgáltatásokba való beruházásokat;
• hangsúlyozza, hogy a vidéki térségekben mindenhol szükség van gyermekgondozási létesítményekre,
• sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák be és hajtsák végre az anyasági jogokra vonatkozó jogszabályokat, hogy a nőket nyugdíjuk tekintetében ne érhesse hátrányos megkülönböztetés annak következtében, hogy munkával töltött éveik alatt gyermeket vállaltak;
• ösztönzi a tagállamokat, hogy a bevált gyakorlatok megosztása alapján vezessenek be a nők és férfiak javára „gondozási krediteket”, hogy kompenzálják a családtagok nem hivatalos keretek közötti gondozása és a hivatalos gondozási szabadságok – úgymint a szülési, az apasági és a szülői szabadság – időszakai miatt bekövetkező karriermegszakításokat, és e krediteket figyelembe véve méltányosan számítsák ki a nyugdíjjogosultságokat.

Így látja a jelentéstevő

Constance Le Grip (néppárti, francia) jelentéstevővel az Európai Parlament sajtósai készítettek interjút.

– A nők kevesebbet keresnek és összességében rövidebb ideig dolgoznak, mint a férfiak, így kevesebbel járulnak hozzá a nyugdíjalaphoz. Miért ilyen a rendszer?

– Nagyon sok nő dolgozik a rosszul fizetett munkakörökben, és nagyon kevés a jól fizetett, elismert állásokban, például a technikai, vagy IT szektorban. Számos országban a nők munkája az, hogy támogassák a férjüket, aki gazdaként, kereskedőként, vagy mesteremberként dolgozik – ez azonban nem hivatalosan elismert foglalkozás, ők nem kapnak fizetést és így nem járulnak hozzá a szociális kiadásokhoz. Az egyenlőtlenség számos területen megmutatkozik az életük során, ami ahhoz vezet, hogy mikor elérik a nyugdíjkorhatárt, kevesebb juttatást kapnak, mint a férfiak.

– Nagy az eltérés a tagállamok adataiban, van ahol 3,7 százalék a különbség és van, ahol 48,8 százalék. Miért ilyen nagy a differencia, és mit csinálnak egyes tagországok jobban, mint mások?

– Ennek számos történelmi és szociális hátterű oka van. A nyugdíjrendszer tagállami hatáskörbe tartozik és a szabályokat nem harmonizálták EU-s szinten. Néhány országban évek óta egyenlők a fizetések és ez így volt már az uniós csatlakozásuk előtt is. Ez természetesen érezhető a nyugdíjakban is. Más tagállamokban azonban a nők kevésbé voltak gazdaságilag aktívak, és inkább kezdő állásokban, részmunkaidőben, vagy időszakosan alkalmazzák őket.

– Hogy lehet az, hogy a nyugdíjak közötti különbség a tagállamok felében egyre növekszik?

– Még vizsgáljuk a pontos okait, de az már most látszik, hogy a gazdasági válság és a szociális problémák tovább mélyítették az egyenlőtlenségeket, a bizonytalan álláshelyeken dolgozók esetében kiváltképpen, akik pedig általában nők.

– Hogyan csökkentenék a nyugdíjak közötti különbséget?

– A nyugdíjrendszer továbbra is tagállami hatáskörben kell, hogy maradjon, ezért nem javasoljuk a szabályok EU-s szintű harmonizációját. Először is, fel kell hívnunk a figyelmet a problémára és az egyenlőtlenségekre. Azok az országok értek el komoly eredményeket ezen a téren, amelyek sokat dolgoztak a valódi egyenlőség megvalósításán. Amikor kiszámítjuk a nyugdíj mértékét, figyelembe kell venni azokat az éveket, amikor a nők félretették a karrierjüket, hogy otthon maradjanak a gyermekükkel.

Javasoljuk, hogy az Európai Bizottság és a parlament dolgozzon együtt egy európai szintű stratégián, amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy megvizsgálják az egyenlőtlenségeket és lépéseket tegyenek ezek csökkentéséért.

– A jelentésében azt írja, hogy arra kell bíztatni a nőket, hogy figyeljenek oda tudatosan a fizetésükre és hozzájárulásukra a szociális kiadásokhoz. Mit jelent ez pontosan?

Inkább úgy mondanám, hogy fel kell hívnunk a nők figyelmét arra, hogy ez fontos. Válasszanak tudatosan első munkahelyet, ezt is figyelembe véve, és járjanak utána, hogyan működik a nyugdíjrendszer az adott országban. Például a részmunkaidős állások csábítóak lehetnek, de ha túl sokáig ilyen állásban dolgoznak, akkor önmaguk ellen tesznek, hiszen alacsonyabb lesz a nyugdíjuk.

– Az adatok szerint néhány tagállamban a nők csaknem egyharmadának nincs nyugdíja. Hogyan lehet ez?

– Ők a gazdák, kerekedők és mesteremberek feleségei, akik hosszú évekig dolgoztak úgy, hogy nem, vagy nagyon kis fizetést kaptak, ami nem áll arányban az erőfeszítéseikkel. Nem az a gond, hogy nem vallották be a jövedelmüket, hanem sajnos az, hogy a hozzájárulásuk nem számít eléggé.