Magyarországon 2000 és 2015 között csaknem négy évvel emelkedett a várható élettartam, a 75,7 éves jelenlegi érték még mindig öt évvel alacsonyabb az uniós átlagnál. A magyar egészségügyi rendszer továbbra is erősen kórházközpontú, amint azt a kórházi ápolási idők és az elkerülhető kórházi kezelések uniós átlagot meghaladó aránya mutatják – olvasható az Európai Bizottság elemzésében.
Az alábbiakban a Magyarországról szóló jelentés „Fő megállapítások” című zárófejezetét idézzük; a teljes dokumentum alább letölthető.
- Magyarországon a várható élettartam közel négy évvel, 75,7- re emelkedett 2000. és 2015. között, azonban még mindig öt évvel az uniós átlag alatt van. Jelentős eltérések vannak a férfiak és a nők között a várható élettartam tekintetében, és a férfiak átlagosan csaknem hét évvel rövidebb ideig élnek, mint a nők. Még ennél is nagyobb eltérés figyelhető meg a várható élettartamban a különböző társadalmi-gazdasági helyzetű csoportok esetében: a legalacsonyabb végzettséggel rendelkező magyar férfiak átlagosan kilenc évvel kevesebbet élnek, mint a legmagasabb iskolai végzettséggel rendelkező férfiak.
- A nemek közötti és a társadalmi-gazdasági helyzet szerinti nagy eltérések nem új keletűek. Az eltérések oka továbbra is leginkább abban keresendő, hogy a férfiak nagyobb mértékben ki vannak téve az egészséget fenyegető kockázati tényezőknek, úgymint a dohányzás, a káros alkoholfogyasztás és az elhízás.
- A magyar egészségügyi rendszer alulfinanszírozott. Az egy főre jutó egészségügyi kiadás a legalacsonyabbak között van az EU-n belül, és csupán az uniós átlag felét teszi ki (Magyarországon 1428 EUR/fő, szemben a 2797 eurós uniós átlaggal). Magyarországon az egészségügyi kiadások csupán kétharmada közkiadás (szemben az EU egészével, ahol ez az arány csaknem 80 százalékos), így a rendszer nagymértékben a közvetlen, zsebből fizetett lakossági hozzájárulásra támaszkodik. Ebből következően az alacsony jövedelemmel rendelkező háztartások viszonylag magas arányban számolnak be kielégítetlen egészségügyi ellátási szükségletekről, anyagi okok miatt. Ezeknek a háztartásoknak több mint 25 százalékaa szembesül katasztrofális egészségügyi kiadással, és ez az arány magasabb, mint ami az uniós országok többségében megfigyelhető.
- A gyógyszerkészítmények jelentős arányt képviselnek a közkiadásokban és a háztartások zsebből fizetett kiadásain belül egyaránt. A gyógyszerkészítményekre fordított kiadások csökkenthetők a közbeszerzés további fejlesztése és a generikus készítmények felírásának ösztönzése révén.
- A rákbetegségek ellátásának eredményessége növelhető lenne jobb megelőzéssel, korai felismeréssel és a minőségi ellátáshoz való időbeni hozzáféréssel a rák különböző típusai tekintetében. Magyarország azon országok között van, amelyek a megelőzhető rákbetegségek (pl. tüdőrák) és a kezelhető rákbetegségek (pl. mellrák, méhnyakrák és vastagbélrák) miatti legmagasabb halálozási arányszámokról számolnak be. Országos programok működnek a rendszeres mellrák- és méhnyakrákszűrés előmozdítása érdekében, de a célzott korcsoportba tartozó nők körében továbbra is alacsony a szűrésen résztvevők aránya. 2017 őszén új országos vastagbélrák-szűrőprogram kerül bevezetésre. A rákbetegellátásra fordított állami költés növelése további előrelépést tenne lehetővé a korai felismerés és kezelés terén, javítva ezáltal a túlélési mutatókat.
- A magyar egészségügyi rendszer továbbra is erősen kórházközpontú, amint azt a kórházi elbocsátások, ápolási idők és krónikus állapotok miatti, elkerülhető kórházi kezelések uniós átlagot meghaladó arányai mutatják. Ez nem csupán az alapellátást biztosító szolgáltatók gyenge kapuőri szerepére hívja fel a figyelmet, de arra is, hogy hiányoznak a kórházon kívüli megfelelő ellátás nyújtásához szükséges ösztönzők és kapacitások. A közösségi ellátás felé történő elmozdulás az alapellátás megerősítésével párhuzamosan nagyobb fokú esélyegyenlőséget biztosíthat az ellátáshoz való hozzáférés tekintetében, valamint további hatékonyságnövekedést és minőségjavulást eredményezhet.
