Folytatódott a Dr. Bogár László és Dr. Boros Imre részvételével zajló pódiumbeszélgetés-sorozat, amelyet a BKIK Ipari Tagozata szervezett az aktuális politikai-gazdasági kérdések megvitatására.
Az egyik téma, amelyről a BKIK tagjai visszajelzéseik alapján többet szerettek volna hallani, a Brexit volt. Boros Imre értékelése szerint a mostanra kialakult jogi patthelyzetben senki sem látja tisztán, mi fog történni. Az biztosnak látszik, hogy ez már nem zéró összegű játszma, itt mindkét fél, Nagy-Britannia és az Európai Unió is veszíteni fog, a küzdelem már csak a károk elosztása körül zajlik. A beszélgetést vezető Csúri Ákos jövendölésre noszogatta a szakértőket, amire elsősorban Bogár László vállalkozott. Szerinte a jogi helyzet néhány héten belül várhatóan megoldódik, a felek legalábbis egyre inkább hajlanak a helyzet rendezésére. Ezt követően viszont hosszú, akár hároméves, részben bilaterális alapokon nyugvó egyezkedés kezdődik majd. A professzor jóslata szerint a végeredmény 99 százalékban hasonló lesz a Brexit előtti helyzethez, így túl nagy okuk a magyar vállalkozóknak sincs az aggodalomra, „csak” az átmenet időszakát kell átvészelni.
A Brexit kapcsán előkerült a klasszikus mondás, mely szerint a politika a lehetséges művészete, valamint a Hegeltől származó idézet: „a szabadság a felismert szükségszerűség”. Ennek jegyében a beszélgetők átütő győzelemként értékelték az Európai Néppárt szerdai ülésén történteket. Álláspontjuk szerint ugyanis a miniszterelnök térben és időben ki tudta terjeszteni a mozgásszabadságát, egyúttal feliratkozott a globális hatalmi figurák sorába. Bogár László az európai helyzet értékelését még annyival egészítette ki, hogy „felfoghatatlan intenzitású” helyezkedés zajlik az Unióban a három hónap múlva esedékes választásokra készülve, miközben az államszervezet tragikus összeomlásának lehetünk tanúi olyan események kapcsán, mint a meg nem valósuló kitoloncolások, a veszélyes elemek ellenőrzésének hiánya, vagy épp a nemzetközi jogi szerződések be nem tartása.
Tragikusnak épp a magyar népesedési helyzet is tekinthető, ezért nem volt megkerülhető a családvédelmi akcióterv értékelése sem. Boros Imre szerint az intézkedések pénzügyi hatásával nem egyszerű kalkulálni, hiszen a megvalósulásuk a kedvezményezettektől is függ, de összességében nem kell attól tartani, hogy makrogazdasági szempontból rövid távon problémát jelentenének. Ez különösen fontos azért is, mert az EU a magyar költségvetés számait illetően meglehetősen szigorú. Hosszabb távon pedig számos intézkedés – például a családok gépkocsivásárlásának támogatása – bevételeket is fog jelenteni a költségvetésnek. A professzor szerint viszont az „adakozás” önmagában nem feltétlenül célravezető, érdemes lenne a hölgyek nyugdíjában is elismertetni az általuk felnevelt gyermekek számát. Bogár László a hosszú távú folyamatok oldaláról ragadta meg a kérdést. Ismertette azt az aggasztó adatsort, mely szerint az 1950-es évek elején, az ún. Ratkó-korszakban még a húszas éveikben járó nők 90 százalékának volt (legalább egy) gyereke; az őket követő generációban ez az arány már a figyelmeztető 60 százalékra csökkent; a harmadik generációban pedig mindössze 30 százalék volt. Nem kerülhetjük meg a kérdést, hogy mi lesz a 2030 körül szülőképes korba lépő negyedik generációval. Ha a kormányzati intézkedések hatására a csökkenés üteme megáll – és ez a legtöbb, amit elérhetünk -, akkor a 2030-as évek első felében évi 70 ezer születéssel és 150 ezer halálozással számolhatunk, vagyis évtizedenként akár egymillió fővel is fogyhat a magyar népesség. Emellett az aktívak és az eltartottak aránya is drámaian romlani fog. A nyugdíjasok munkavállalását ösztönző lépések ezért fontos elemei a politikának, hiszen a fiatalok elsődleges feladata az új generáció felnevelése, nem az idősek eltartása – mondja Bogár László. szavai szerint akármi is történik, „a következő tíz évben eldől Magyarország következő száz éves sorsa”.
(Fotó: Rácz László/N3 Kommunikáció)
