Az uniós nyugdíjrendszerektől csak akkor várható el, hogy megfelelő színvonalú nyugdíjat biztosítsanak a jövő nemzedékei számára, ha kellően erélyes szakpolitikai fellépések segítik elő, hogy a munkavállalók a hivatalos nyugdíjkorhatár eléréséig aktívak tudnak maradni.
Az uniós nyugdíjrendszerektől csak akkor várható el, hogy megfelelő színvonalú nyugdíjat biztosítsanak a jövő nemzedékei számára, ha a tagállamok kellően erélyes szakpolitikákkal segítik elő, hogy a lehető legtöbb munkavállaló a hivatalos nyugdíjkorhatár eléréséig aktív tudjon maradni – áll az Európai Bizottság közleményében, amely szerint a foglalkoztatási politikáknak több lehetőséget kell kínálniuk az idősödő munkavállalók számára, hogy azok hosszabb ideig a munkaerőpiacon maradhassanak. Ugyanakkor a nyugdíjrendszereknek védelmet kell nyújtaniuk azoknak is, akik nem tudnak megfelelő ideig megmaradni a munkaerőpiacon ahhoz, hogy elegendő nyugdíjjogosultságot szerezzenek.
Az Európai Unióban az idősek életszínvonala megközelíti a fiatalabb népességét. Az EU-ban a 65 éves és annál idősebb polgárok egy főre jutó jövedelmének középértéke eléri a 65 évnél fiatalabbakénak 93 százalékát. Az idősebbek még a válsággal szemben is jobb védelmet élveztek a többi korcsoportnál. Több tagállamnak ugyanakkor még mindig jelentős erőfeszítéseket kell tennie az időskori szegénység kockázatának kezelése és az idősek jövedelembiztonsága érdekében.
Valamennyi tagállamban továbbra is rányomja a bélyegét a nyugdíjjövedelmekre a nemek közötti egyenlőtlenség, ami miatt a nők jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának és alacsonyabb nyugdíjakat kapnak a férfiaknál. Ennek oka főként a nők alacsonyabb munkajövedelme, illetve a gondozási kötelezettségek miatt lerövidülő karrierje. Emellett a nők átlagosan tovább élnek a férfiaknál, aminek következtében nagyobb az esély rá, hogy megözvegyülve kiszolgáltatottabb, egyszemélyes háztartásban kell élniük. Az EU-ban átlagban a nők nyugdíjai 40 százalékkal alacsonyabbak a férfiakénál. A nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség csökkenthető, de ehhez gyakran hosszú távú szakpolitikai erőfeszítéseknek kell társulniuk, amelyek egyszerre valósítanak meg a nyugdíjkorhatár elérése előtt többfrontos esélyegyenlőségi politikákat, illetve törekednek a nyugdíjrendszer átalakítására.
A jövőben növekvő jelentősége lesz annak, hogy a polgárok teljes szolgálati idejüket kitölthessék, 40–45 év közötti nyugdíjjárulék-befizetéssel, ami biztosíthatja számukra a tisztességes nyugdíjat. Egyes tagállamokban a nyugdíjba vonulás utáni jövedelmek szintje egyre inkább függ majd a foglalkoztatói és magánnyugdíjrendszerek révén megvalósított egyéni megtakarításoktól. A tagállamoknak szorosan együtt kell működniük a kiegészítő nyugdíjakkal kapcsolatban, ideértve azok lehetőségeit, elterjedtségét és fedezetének rendelkezésre állását. A szociális partnerek – nemzeti gyakorlatoktól függően – fontos szerepet játszhatnak ebben.
A közelmúltban végrehajtott nyugdíjreformok kitolták a nyugdíjkorhatárt, és szigorították a munkaerőpiacról való korai kilépés feltételeit. Sikerük nagy mértékben függ attól, hogy az idősödő munkavállalók a nyugdíjkorhatár emelkedésével párhuzamosan aktívak tudjanak maradni. 2012-ben a munkaerőpiacról távozóknak mindössze a fele érte el a nyugdíjjogosultság korhatárát. Számosan egészségügyi okokból, munkalehetőség hiányában, illetve gondozási kötelezettségeik miatt idő előtt nyugdíjba kényszerültek. Döntő fontosságú tehát, hogy az emberek rendelkezzenek a szükséges készségekkel, valamint egészségügyi és szociális támogatással ahhoz, hogy idősödve is foglalkoztathatók maradhassanak. A bizottság több ilyen irányú kezdeményezést is útnak indított, ilyen például a tartós munkanélküliségről szóló ajánlás, melynek célja a tartós munkanélküliek hatékonyabb támogatása abban, hogy vissza tudjanak térni a munkaerőpiacra és kikerüljenek az inaktív állapotból – olvasható a közleményben.
