Tart az időhúzás a görög kérdésben. Nagy kérdés, hogy Alekszisz Ciprasz miniszterelnök milyen orosz ígéretekkel a zsebében tárgyal a nemzetközi hitelezőkkel.
Kövezzenek meg érte, vállalom a véleményem: a nemzetközi hitelezők csomagjára nemet mondó görögöket nem tartom hősöknek, s főleg nem tartom annak miniszterelnöküket. Alekszsiz Ciprasz is csak egy politikus, úgy keveri a kártyákat, ahogy éppen a szelek fújnak, mást mond odahaza, mást Brüsszelben.
Az Európai Parlament szerdai ülésén Strasbourgban történetesen ezzel a költői kijelentéssel élt: Görögország Európa megszorítás-laboratóriuma lett, és a kísérlet kudarcot vallott. Ciprasz szemszögéből tökéletes helyzetkép – elemzésnek azért nem mondanám.
A vasárnapi népszavazás óta heves indulatokat vált ki a görög helyzet, politikai körökben is kezdik elveszíteni a diplomatikus hangot. Éles a szituáció, élesek a beszólások. Miközben a hitelezők fogják a fejüket, a reformokat csak megszorításokban látók nem értik, hogyan juthatott idáig Athén, a görög kormány szemérmetlenül újabb kölcsönöket vár, miközben a maga részéről a válságból valóban kivezető utat nyomokban sem vázolja fel.
Legutóbb keddre ígért részletes tervet az Eurócsoport vezetőinek Ciprasz, amiből nem lett semmi. Folytatódik az időhúzás, most épp vasárnap a legeslegutolsó dátum, aztán… Aztán mi lesz? A népszavazás után alig van esély arra, hogy Ciprasz a legkomolyabb szigorító lépéseket megtegye, ahogy az is elképzelhetetlen, hogy a hitelezők feltartsák a kezüket.
Vagyis? Görögország kipottyantja magát az euróövezetből, s ha nagyon makacskodik Ciprasz, hamarosan az uniós tagságról szólhat a következő népszavazás. A bankrendszer bedől, egy-két hónapon belül éhséglázadásokat vizionálnak, ha nem jön segítség.
Segítség mindenkép jön majd, ha nem Nyugatról, akkor Keletről. Ciprasz néhány héten belül kétszer is beszélt Putyinnal, először Szentpétervárott a nemzetközi gazdasági fórumon, majd a népszavazást követően telefonon. Moszkva ugrásra készen várja, hogy a görögök hóna alá nyúlhasson, amitől Brüsszelt a frász kerülgeti. Ciprasz nyilván a Kreml támogatásának birtokában nyeregben érezheti magát, s ehhez hozzájön, hogy még Kína is segítő kezet nyújthat.
Görögországban az utca emberének vajon mindegy lenne, hogy melyik forgatókönyv valósul meg? Nem hiszem. De a népszavazás azt bizonyította, hogy sikerült elhitetni velük: az EU-ban, az EKB-ban és az IMF-nél csupa rosszarcú ember ül, aki a vesztüket akarja.
A görög politikai vezetők most erre a népharagra raknak rá még egy lapáttal. Ahelyett, hogy az ország biztonságos gazdasági jövőjét terveznék. Amit eddig tettek, azt mutatja: ehhez kevesek.
Szerdahelyi Csaba
