A munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt – bizonyos kivételektől eltekintve – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. Felmerül a kérdés, a munkavállalót a munkaviszonya megszűnését követően is terheli-e e kötelezettség, és amennyiben igen, úgy mi jár a részére e kötelezettség teljesítéséért. A Bán és Karika Ügyvédi Társulás összefoglalójából kiderül.

Amennyiben a munkáltató és a munkavállaló erről nem állapodnak meg akár a munkaszerződésben, akár egy külön megállapodásban, úgy a munkavállalót nem terheli a fenti kötelezettség. Ez nagyon lényeges a munkavállaló szempontjából, hiszen a munkáltató gazdasági érdekeit elméletileg már a körülmény is veszélyezteti, ha az érintett munkavállaló elhelyezkedik egy konkurens munkáltatónál.

A versenytilalmi megállapodás

„Amennyiben a munkavállaló olyan pozíciót tölt be a munkáltatónál, amely indokolttá teszi azt, hogy a munkavállaló a munkaviszonya megszűnését követően ne lépjen azonnal munkába egy versenytárs társaságnál, lehetőség van arra, hogy a felek versenytilalmi megállapodás kössenek” – magyarázza dr. Bán Gergely ügyvéd. Ennek lényege, hogy a munkavállaló – legfeljebb a munkaviszonya megszűnését követő két évig – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit sértené vagy veszélyeztetné. Egy ilyen megállapodás természetesen súlyos korlátozást jelent a munkavállaló számára, hiszen azáltal, hogy a felek megállapodásában rögzített munkakörökben illetve munkáltatóknál nem vállalhat munkát, akár saját egzisztenciája is veszélybe kerülhet.

Mennyit kell adni?

A jogalkotó erre tekintettel tette kötelezővé, hogy a munkavállalót a fenti kötelezettség teljesítéséért megfelelő mértékű ellenérték illeti meg. Az ellenérték összegének meghatározásánál különösen arra kell figyelemmel lenni, hogy a megállapodás a munkavállalót – elsősorban képzettségére és gyakorlatára tekintettel – milyen mértékben akadályozza újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében. Minél szélesebb körű a korlátozás, annál nagyobb összeg minősül megfelelő mértékűnek. Amennyiben például az adott körülmények között gyakorlatilag lehetetlenné válik, hogy a munkavállaló a munkaerőpiacon elhelyezkedjen, úgy az arányosság követelményének csak a teljes vagy az ahhoz közeli kompenzáció felel meg. A törvény – garanciális jelleggel – megfogalmaz egy minimális összeget, amelynél alacsonyabb ellenértékben a felek nem állapodhatnak meg: az ellenérték a megállapodás tartamára nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér egyharmada.

Fontos, hogy az ellenérték valódi ellentételezést jelentsen a munkavállaló számára, ezért az alapbért nem lehet úgy értelmezni, hogy az magában foglalja a versenytilalmi megállapodás betartásának ellenértékét is. Ellenkező esetben a munkavállalót olyan többletkötelezettség terhelné, amely számára hátrányos, és amely teljesítéséért semmilyen ellentételezésben nem részesülne. A versenytilalmi megállapodás alapján járó juttatás nem minősül munkabérnek. Erre tekintettel, abban az esetben, amikor a versenytilalom ellenértékét a felek az alapbér összegének figyelembe vételével határozzák meg, annak elkülönülten kell megjelennie, és azt elkülönülten kell kezelni.

Mikor kell kifizetni az összeget?

A versenytilalom ellenértékének megfizetésére – a felek megállapodása alapján – többféleképpen is sor kerülhet. Az ellenérték folyósítása történhet a munkaviszony fennállása alatt havonta, bár ennek hátránya, hogy általában nem látható előre a munkaviszony megszűnésének időpontja. Emiatt az ilyen módon kifizetett összeg mértéke esetleges, nem feltétlenül igazodik a tilalom időtartamához. Egy hosszabb, több éves munkaviszony esetén könnyen előfordulhat, hogy a munkáltató a versenytilalom ellenértékeként végül nagyobb összeget fizet meg a munkavállaló részére, mintha nem havonta fizetne, hanem csupán a munkaviszony megszűnésekor. „Emiatt rendszerint az a gyakoribb és a munkáltató számára kedvezőbb megoldás, ha az ellenérték megfizetésére a munkaviszony megszűnésekor egy összegben, vagy azt követően részletekben, időarányosan kerül sor. Ennek előnye, hogy a munkáltató szabadon eldöntheti, hogy kívánja-e az adott körülmények között a versenytilalom alkalmazását” – mondja Bán Gergely. Amennyiben a versenytilalom mellett dönt, úgy a „túlfizetés” kockázata nem áll fenn. Részletekben való fizetés esetén amennyiben a munkáltató időközben felhagy az ellenérték fizetésével, úgy a munkavállalót sem kötik többé a versenytilalmi korlátozások. Természetesen az időarányosan esedékessé vált részt megfizetésének kötelezettsége alól a munkáltató nem mentesülhet.


Cég és szolgáltatás kereső
Twitter megosztás Google+ megosztás
A szerkesztő ajánlja