2018. július 11. szerda, 11:35
Népesedési Világnap, KSH
A prognózisok alapján még 60 év múlva is érzékelhető különbség lesz Kelet- és Nyugat-Európa népesedési viszonyai között. Amíg a fejlettebb észak- és nyugat-európai országokban a magasabb termékenységhez hosszabb életkilátás és bevándorlási többlet párosul, addig a kelet- és dél-európai régiókat továbbra is kisebb termékenység, alacsonyabb várható élettartam és a fiatalok nagyarányú elvándorlása jellemzi – olvasható a KSH „Népesedési világnap, 2018. július 11.” című kiadványában.

Az Európai Unió népessége

Az EU-28 népessége 2017. január 1-jén 511,5 millió fő volt, 1,2 millióval több az egy évvel korábbinál. A népességnövekedés 1960 óta töretlen, összességében az elmúlt több mint fél évszázadban 104,8 millió fővel, 26 százalékkal élnek többen az unióban. Ennek a gyarapodásnak több mint a fele az 1980-ig terjedő időszakban történt, ezt követően lelassult a növekedés üteme.

1960 óta a népességszám a születések és halálozások egyenlegeként 73,3 millióval emelkedett, ez a növekedés 70 százalékát tette ki. Az elmúlt évtizedek termékenységcsökkenésének, valamint a migráció erősödésének eredményeként a természetes szaporodás népességet növelő hatása folyamatosan csökkent. 2015-ben az egyre zsugorodó pozitív egyenleg átfordult természetes fogyássá. Ennek hátterében elsősorban a tagországok szinte mindegyikében tapasztalható jelentős, összességében 5,6 százalékos halálozási többlet állt. Ebben az évben fordult először elő, hogy az 1,7 milliós népességgyarapodás teljes egészében a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlegéből adódott. A következő évben, 2016-ban kismértékű (20 ezer fős) természetes szaporodást regisztráltak, így az 1,2 milliós gyarapodás 98 százalékban szintén a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlegének köszönhető.

Az unió gyarapodó és csökkenő népességű tagországai

A népességszám változásának iránya és tényezői tagországonként változatosan alakultak. 2016-ban az EU-28 tagállama közül a népesség 10 országban csökkent, 18-ban pedig nőtt. Ez utóbbiakat három kivételével a természetes szaporodás és a bevándorlási többlet együttesen jellemezte. E két tényező közül az országok többségében a bevándorlás játszotta a főszerepet. A legnagyobb mértékű migrációs többletet Máltán (19 ezrelék), Luxemburgban (16 ezrelék), Svédországban (12 ezrelék) és Ausztriában (7,5 ezrelék), a legmagasabb természetes szaporodást pedig Írországban (7,0 ezrelék), Cipruson (4,7 ezrelék), Luxemburgban (3,6 ezrelék) és Franciaországban (2,8 ezrelék) regisztrálták. A gyarapodó népességű országok közül Németország, Finnország és Lengyelország természetes fogyásból származó népességcsökkenését a migrációs többlet ellensúlyozta. Spanyolország esetében pedig a természetes szaporodás olyan kismértékű volt, hogy a gyarapodás szinte teljes egészében a vándorlásból adódott.

Az EU tagállamai közül 10 országban csökkent a népesség. Nagyrészük 3 dél-európai ország kivételével az újonnan csatlakozott kelet-közép európai országok közé tartozik. A létszámában fogyó országok mindegyikében negatív volt a születések és halálozások egyenlege, ezt mindössze 3 államban, Észtországban, Olaszországban és Görögországban mérsékelte migrációs többlet. Leggyorsabb ütemben Litvánia népessége fogyott (–14 ezrelék), ahol az unió legnagyobb mértékű elvándorlásához (–11 ezrelék) a második legjelentősebb természetes fogyása (–3,7 ezrelék) társult. A nemzetközi vándorlásból adódó népességszám-veszteség még Lettországban (–6,2 ezrelék) és Horvátországban (–5,4 ezrelék) volt jelentős, a legnagyobb természetes fogyást pedig Bulgáriában (–6,0 ezrelék) regisztrálták.

Az Európai Unió népességének várható alakulása

Az Eurostat által készített népesség-előreszámítás alapváltozata10 szerint az unió népessége a 21. század közepéig lassú ütemben folyamatosan növekszik, 2045-ben eléri az 529,1 millió fős maximumát, ami 3,4 százalékos emelkedést jelent 2017-hez képest. Ezt követően a trend lassú csökkenésbe megy át, végül a népességszám 2080-ra 518,8 millió főre mérséklődik. Az előrejelzési időszak végére becsült lélekszám már csak 7,3 millióval, 1,4 százalékkal lesz magasabb, mint az EU tagországaiban élők jelenlegi száma. Az elkövetkező évtizedekre várható mérsékelten növekvő, de továbbra is reprodukciós szint alatti termékenység és a folyamatosan javuló életkilátások mellett az unió egészét tekintve továbbra is jelentős természetes fogyás prognosztizálható, amelyet a pozitív vándorlási egyenleg már nem tud teljes mértékben ellensúlyozni.

Az előrejelzés szerint 2017–2080 között a létszámában fogyó népességű országok csoportja 15-re bővül. A jelenleg gyarapodó népességű országok közül Németországban és még 4 közép-kelet európai országban (Szlovéniában, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban) fognak kevesebben élni az időszak végére. Így a 2004 óta csatlakozott közép-kelet európai országok mindegyike várhatóan a fogyó népességűek közé kerül.

A csökkenő népességszámú országokra egységesen jellemző természetes népességfogyást 4 államban – Litvániában, Lettországban, Bulgáriában és Romániában – tovább fokozza a nemzetközi vándorlási veszteség, a többiben viszont a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat fékezi a migrációs többlet. A legnagyobb visszaesés Litvániában (42 százalék), Bulgáriában (35 százalék), Lettországban (34 százalék) és Görögországban (33 százalék) várható. További jelentős, 20–30 százalék közötti népességcsökkenést prognosztizálnak még Portugáliában, Romániában, Lengyelországban és Horvátországban. Magyarországon a természetes fogyást valamelyest ellensúlyozza a pozitív vándorlási egyenleg. Az Eurostat hazánk népességét 11 százalékos csökkenés mellett 8,7 millióra becsüli 2080-ra, amely ezzel az EU-28 tagországok rangsorában változatlanul a középmezőnyben foglalna helyet.

A jövőben gyarapodó népességű 13 tagállam mindegyikében pozitív vándorlási egyenleget prognosztizálnak. Közülük mindössze 8 tagországban várható természetes szaporodás, azokban a fejlett nyugat- és észak-európai országokban, ahol már napjainkban is a legmagasabb, a reprodukciós szinthez közeli volt a termékenység, mint például Franciaországban, Svédországban, Írországban és az Egyesült Királyságban. Az elkövetkező időszakban Luxemburg továbbra is a legvonzóbb bevándorlási célterületnek számít. Itt lehet számítani a legnagyobb arányú, 81 százalékos népességnövekedésre. Számottevő gyarapodásra számíthat még Svédország (44 százalék), Írország (30 százalék), az Egyesült Királyság és Belgium (25–25 százalék). Rajtuk kívül még Hollandiában, Franciaországban és Dániában jár együtt a természetes szaporodás migrációs többlettel.

A prognózisok alapján még 60 év múlva is érzékelhető különbség lesz Kelet- és Nyugat-Európa népesedési viszonyai között. Amíg a fejlettebb észak- és nyugat-európai országokban a magasabb termékenységhez hosszabb életkilátás és bevándorlási többlet párosul, addig a kelet- és dél-európai régiókat továbbra is kisebb termékenység, alacsonyabb várható élettartam és a fiatalok nagyarányú elvándorlása jellemzi.

Népesedési világnap – Kitekintés

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 1989-ben július 11-ét népesedési világnappá nyilvánította, abból az alkalomból, hogy két évvel korábban ezen a napon érte el Földünk lakossága az 5 milliárd főt. Azóta közel 2,6 milliárd fővel gyarapodtunk, és 2018. július 1-jén a Föld népessége meghaladta a 7,6 milliárdot. Napjainkra az 1950. évi 2,5 milliárdos népesség több mint 3-szorosára nőtt. Lassuló ütemű, de továbbra is növekedő trenddel kell számolnunk.

Az ENSZ közepes szintű termékenységgel számolt prognózisa szerint bolygónk lakosainak száma 2055-re éri el a 10 milliárd főt, 2100-ra a jelenlegi érték 1,5-szeresére, az 1950. évinek pedig közel 4,5-szeresére, 11,2 milliárdra fog emelkedni.

A világ urbanizációs folyamatát tekintve 1950-ben a népesség kevesebb mint 30 százaléka élt városokban. Ez az arány 2010-re megfordult, 2018-ban a lakosságnak már 55 százaléka városi lakos. A prognózisok szerint ez a tendencia a jövőben is folytatódni fog, és 2050-re várhatóan 68 százalékra emelkedik a városlakók aránya.

KSH


Cég és szolgáltatás kereső
Twitter megosztás Google+ megosztás
A szerkesztő ajánlja