Már írja kínai cégtörténetét a chocoMe, amely május óta egy sanghaji luxus áruházban kínálja az exkluzív édességeket. Mészáros Gábor, a cég tulajdonosa a KamaraOnline-nak arról is beszélt, hogy a több mint egymilliárd fős piac mellett Izlandot is célba veszik.

Nem egyszerű meghódítani a kínai piacot, de ha egyszer beindul az üzlet… Ön hogyan látja az esélyeket?

– Kínai partneremmel tavaly májusban kezdtem el dolgozni. A kapcsolat elején azonnal kiderült, hogy tényleg nem lesz egyszerű feladatunk. A kínai kormány ugyanis nagyon komolyan védi és szabályozza a belső piacot, élelmiszereket eleve nehéz bevinni hozzájuk. Nyolc-tíz hónap csak azzal telt el, hogy a Kínába szánt termékeinket minden szempontból engedélyeztessük a laboratóriumi vizsgálatoktól kezdve a címkékig, vagyis a termékjelölésig.

Honnan jött a kapcsolat a partnerrel? Valamelyik nemzetközi vásáron találkoztak?

– Nem. Itthon folytattunk nagyon aktív kutatást, hogy megfelelő kínai disztribútorra találjunk. Végül egy Magyarországon már húsz éve élő és dolgozó kínai kereskedő jelentkezett, aki főleg ruházati termékek értékesítésével foglalkozott.

Attól kicsit azért távol esik a csokoládégyártás.

– Valóban, ez komoly váltás neki. A partnerem viszont úgy ítélte meg, hogy egyre kevésbé éri meg bármit behozni Kínából, ellenben nagy lehetőséget látott abban, hogy Európából szállítson árut a hazájába. Kínában egyre nő a kereslet a nehezen elérhető import élelmiszerek iránt, adták magukat a chocoMe termékei. Nem mellékesen Kínában a csokoládéfogyasztási kultúrának nincsen múltja. Nagyon tudatosan és egészségesen élnek és esznek, s ebbe egy ideje az édesség nem igazán fért bele. A rengeteg zöldség és hal mellett nem rajonganak a cukorért és a szénhidrátért. Míg Európában átlagosan évente 6 kiló/fő a csokoládéfogyasztás, addig ez Kínában mindössze 15 deka.

– Mondhatom, remek kilátások egy csoki gyáros számára!

– Ha nem is hiszi el, de így van. Kínában évek óta tart a gazdasági fellendülés, mind több a tehetősebb, jó módban élő. Egy részük világot látott, ismerkedett más kultúrákkal és utazásai alatt megkóstolta például az európai ételeket, ismeri a csokoládé ízét. Körükben kezd trendivé válni az, ami európai, például francia, olasz, spanyol borokat isznak. Megvan a piaci rés, a csokoládé is olyan termék, amely egyre népszerűbb lehet. Amíg Amerikában és Európában stagnál a csokoládéfogyasztás, addig intenzív növekedés kezdődött a kínai piacon. Ez abban is mérhető, hogy jelentősen nőtt a kakaó tőzsdei ára. Kínában több mint 1 milliárdan élnek. Gondoljon csak bele, micsoda növekedés, ha a fejenkénti 15 dekához képest csupán néhány százalékkal emelkedik a fogyasztás.

– Mennyi időt töltött Sanghajban?

– Hat napig voltunk a partnerünknél, akivel kizárólagos szerződést kötöttünk a termékünk kínai bevezetésére és forgalmazására. Kimondottan európai gondolkodású úr, könnyen megértjük egymást. Kínában pedig a szó szoros értelmében ő van otthon, nála jobban senki nem érti a helyi viszonyokat, az üzleti gondolkodást. Pontosan tudja, hogy a márka csak akkor lehet sikeres, ha tudatos munkával építjük fel a brandet. Sanghajban márkaüzletet kell nyitnunk, és a helyi sajátosságokat figyelembe véve kommunikálnunk, hogy miért is jó a chocoMe és miért jobb másoknál. Rengeteg energiát és pénzt kell fektetni abba, hogy akár egy nagyobb kínai városon belül ismert legyen egy márka. A piac helyszíni megismerése mellett kihasználtuk az időt arra is, hogy a helyi alkalmazottainknak tréninget tartsunk. Sanghajban nyolcan dolgoznak a chocMe-nek, beleértve a vezetőt, a marketingest és az értékesítéssel foglalkozó kollégákat. A fő cél az volt, hogy még jobban megértessük velük a márka filozófiáját, mit és hogyan kell elmondani a vevőknek és a majdani vevőknek.

Van kínai chocMe-szlogen?

– Kint minden márkának saját kínai neve van. Kulcsfontosságú, hogy a márkatörténet a kínaiaknak íródjon. Ez a történet olykor nem mindenben fedi a valóságot, de nagyon jól hangzik, s ha elhiszik a kínaiak és tetszik nekik, akkor a cég jó úton halad. A mi „kínai” történetünk még nem végleges, dolgozunk rajta. Hogy úgy mondjam, Kínában nem elég, ha jó egy termék, de a márkatörténetnek is el kell varázsolnia a vevőt. Kis csavart viszünk majd bele, de mindenképp igaz lesz a kinti sztorink.

Nagy a csokis konkurencia?

– Meglepett, hogy egyelőre nagyon kicsi a választék, ezért végképp nem mindegy, hogy ki és mikor lép a kínai csokoládé piacra. Aki a növekedési időszak legelső fázisában nincs ott, annak később reménytelenné válhat a helyzete. A multik természetesen jelen vannak, de a manufaktúrák közül mi például kuriózumnak számítunk, ezért is akartunk az elsők között szerepelni.

– Hogyan indult az üzlet?

– Sanghajban pillanatnyilag egy luxus bevásárló központban árusítunk chocoMe termékeket, ha egyelőre nem is minta üzletben, de egy hét méter hosszú „minta folyosón”. Az élelmiszer osztályon árusítunk, de nem a csokoládé osztályon, hanem egy fő közlekedési folyosó egyik szakaszán, amelyet természetesen mi terveztünk és rendeztünk be.

Mekkora jelenleg a forgalom?

– Igazság szerint elég rossz időpontban, idén májusban kaptuk meg az engedélyeket. Vagyis akkor kezdtünk csokit árusítani, amikor Sanghajban 40 fokos hőség mellett 80-90 százalékos a páratartalom. A légkondicionált áruházakban persze nem gond a vásárlás, de a csokoládé haza vitelére a nyár messze nem a legalkalmasabb évszak. A nyitás ellenére ebben az egy áruházban havi ezer dobozt tudtunk értékesíteni, ez a helyi viszonyokat ismerve egyáltalán nem rossz eredmény Emellett elindult az on-line értékesítés, egy nagy, import élelmiszerekre szakosodott webáruházba kerültünk be. Az üzlet, szerintem, ősztől indul be igazán.

Mit tervez?

– A termék bevezetésére 1-3 évet szánunk. Viszonylag lassú felfutást prognosztizálok. Kínában például nincsenek Európában és Magyarországon megszokott és megszeretett kis csokoládé boltok. Ott minden a bevásárló központokra fókuszál, ahol könnyen „el lehet veszni” a rengeteg áru között. Teljesen más üzleti modellre van szükség. Magyarországon nekünk nem elsődleges célunk, hogy szuper áruházakban legyünk jelen, itthon a viszonteladók többsége kis csoki boltban, virágboltban, ajándék-, lakberendezési- és gourmet üzletben van. Ezzel ellentétben ezek az üzletkategóriák tulajdonképpen nem léteznek Kínában.

– Ha beindul a kinti bolt, nyilván szükség lenne kapacitásbővítésre.

– Természetesen. De így voltunk ezzel a termék felfutásával kapcsolatban itthon is. Négy éve költöztünk át a korábbi kis helyről a mai manufaktúránkba. Négy éve ez talán feleslegesen nagy beruházásnak tűnt, de lassan kinőjük az üzemet. Olyannyira, hogy tavaly már újra bérelnünk kellett azt a kis helyet, ahonnan a cég indult. Maximum három év múlva biztos bővítenünk kell a gyártóhelyeket.

Mennyire bonyolult a szállítás Kínába?

– Egyáltalán nem probléma Kínába eljuttatni a terméket, három-négy nap alatt odaér a csokoládé. A nemzetközi logisztikai cégek jó ideje felkészültek a gyors és pontos szállításra. A kínai hatóságok munkája viszont picit lassítja a folyamatot. Eleve azzal kell számolnunk, hogy egy hónapig karanténban áll a termék, vizsgálják, hogy egészségügyi szempontból minden rendben van-e.

Hosszú távon akár a kínai gyártást is elképzelhetőnek tartja?

– Semmit nem lehet kizárni, de most nem gondolkodom ilyesmiben. Úgy gondolom, ha elveszítjük a napi kontrollt a termék gyártása felett, az veszélyeztetheti a minőséget. Ráadásul óriási beruházást jelentene egy kínai gyártóbázis felépítése, drágák a bérleti díjak, és ma már a munkaerő messze nem olcsó. Az alapanyagokat szintén ki kellene szállítani – vagyis nem biztos, hogy nyernénk ezen a megoldáson.

Mennyiért lehet eladni Sanghajban a termékeiket?

– Jóval drágábban, mint itthon. Egy doboz édességünk átlagosan 130 jüanba, 5500 forintba kerül, vagyis két és félszer többe, mint Magyarországon. A kinti konkurencia egyébként hasonló árakkal dolgozik. A haszon persze nem két és félszeres, hiszen hatalmas költség a szállítás és a kinti árusítás, az áruházba kerülés díja, a polcpénz, a marketing – ezek jóval többe kerülnek, mint Európában.

A sanghaji mintabolt terveiről már beszélt, de mi a helyzet a budapesti mintaüzlettel?

– A 13. kerületben a manufaktúránk melletti mintaboltunk folyamatosan nyitva van, itt fogadjuk például prezentációkra, kóstolókra a leendő hazai és külföldi partnereinket. Tény, hogy nem vagyunk frekventált helyen, itt nem járnak turisták, nincsen átmenő forgalom. A boltba célirányosan térnek be azok, akik már ismernek minket és közvetlenül nálunk akarnak vásárolni, mert azonnal megvásárolható valamennyi termékünk. A belvárosi mintaboltról egyébként nem tettem le, ám pillanatnyilag az ingatlanárak és a bérleti díjak nem nekünk dolgoznak. Presztízs szempontból mindenképp szükség lesz majd egy ilyen kis üzletre is, valamikor lesz is.

– Hány országba szállítanak, és melyik a legnagyobb piacuk?

– 25 országban vagyunk ott, igaz, akadnak kevésbé aktív partnerek. A legtöbb csokoládét a külpiacon most Oroszországban adjuk el, szerencsére erre nem vonatkozik az agrárstop. Igaz, néha a vámosok akadékoskodnak, hogy „tiltott” gyümölcs van egyes csokikon, de meg lehet értetni velük, ez csokoládé és nem friss gyümölcs. Nagyon erős a skandináv partnerünk is, aki négy országot lát el. Könnyen elképzelhető, hogy összejön az izlandi üzlet is. Kicsi, de egzotikus piac lenne, ahol magyar csokoládé először kerülne a polcokra.

– Az év végéig milyen feladatok várnak a cégre?

– Már most biztos, hogy két év stagnálás után az idén komoly a növekedés a magyar piacon. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy felhagytak a próbálkozással azok a csokoládékészítők, akik igyekeztek a chocoMe-t utánozni. Másrészt egyértelműen beérett a márka, amit az is bizonyít, hogy összesen 31 nemzetközi és hazai szakmai díjjal, éremmel tüntették ki a termékeinket. Két nagyon fontos helyre sikerült bejutnunk, a budapesti Vásárcsarnokba, ahol hatalmas a chocoMe-t is vásárló turistaforgalom. Idén tavasztól pedig ott vagyunk a Liszt Ferenc repülőtér fő duty free területén, amelyet a Heinemann üzemeltet – azóta kifejezetten sok csokoládét szállítunk a reptérre. Az itteni sikereinknek köszönhetően a Heinemann meghívott minket a nemzetközi tenderére. Remélem, hogy jövő évtől másfél tucatnyi repülőtér duty free üzletében is meg lehet majd vásárolni az édességeinket.

Szerdahelyi Csaba

Fotók: chocoMe